Maggie Stiefvater az egyik legkedveltebb YA-szerző hazánkban, ezt bizonyítja, hogy rövid időn belül már a harmadik sorozata lát napvilágot. A Tündérdallam első kötete, a Lament - A Látó szerelme hosszas várakozás után a Könyvfesztiválra jelent meg, a folytatás (Ballada - A holtak éneke) június elejére, a Könyvhétre várható. 

Hát nem tudod, mi történik a Látóval, aki nem tud uralkodni a tündérnépen? A mindössze tizenhat éves Deirdre Monaghan bámulatosan tehetséges zenész. Hamarosan rá kell azonban döbbennie, hogy Látó is – különleges tehetsége képessé teszi, hogy saját szemével láthassa a mágikus erejű tündéreket. Deirdre egy szép napon váratlanul arra eszmél, hogy fülig beleszeretett egy Luke nevezetű titokzatos srácba, aki mintha a semmiből robbant volna be addig teljesen hétköznapi életébe. Ám a fiú iránta mutatott élénk érdeklődése egyszerű nyári románcnál talán sokkal sötétebb szándékot takar. Amikor felbukkan a színen Aodhan vészjósló alakja, aki a tündérkirálynő halált hozó parancsát hozza, Dee hirtelen a tündérvilág forgatagának kellős közepébe csöppen. Az érzelmektől fűtött hatalmi játszma kereszttüzében pedig ott áll Dee mellett komolytalan, ám végletekig hűséges legjobb barátja, James is. Bár Deirdre azt kívánta, bárcsak ne várna rá még egy végtelenül unalmas nyár, talán mégsem egy több száz esztendős tündérkirálynővel vívott csata volt az, amire igazán vágyott.

A Lament - A látó szerelme Stiefvater első regénye, 2008-ban jelent meg, az első rész történetéhez lazán kapcsolódó folytatás egy évvel később került a könyvesboltokba. Sokáig úgy tűnt, hogy csupán két kötet alkotja a sorozatot, de a szerző az olvasók nagy örömére bejelentette, hogy idén megjelenik a harmadik rész (Requiem címmel), a Holló-ciklus második kötetével egyetemben.

A Shiver és folytatásai kimaradt az életemből, így csupán a Hollófiúk című műhöz tudom hasonlítani ezt a regényt. Talán senki nem lincsel meg, ha azt mondom, én a Lamentet gyengébbnek találtam, de ha figyelembe vesszük, hogy több mint 5 év, valamint 4 regény és számos novella van a két mű között, máris nem tekinthető annyira rossznak a helyzet. Érződik a regényen, hogy egy elsőkönyves szerző műve, így például számos karaktert nem dolgozott ki megfelelően (például a szülőket, felnőtteket), ugyanakkor érthető az is, miért szerették meg olyan sokan az írónőt egy kötet után.

Eleinte talán furcsának tűnhet, hogy a központi szereplők a tündérek, hiszen általában az embernek a Pinokkió- vagy a Csipkerózsika-féle mágikus lények jut eszébe, ha meghallja a szót. Nehéz tehát elképzelni, hogy ők is tudnak annyira gonoszak és veszélyesek lenni, mint mondjuk a vámpírok vagy a farkasemberek. Pedig a régi ír mondavilág alapját a gyermekrabló, vasfélő tündérek adják, és ez alkotja a gerincét is a Lament világfelépítésének. Ugyanakkor nem csak a hagyományos mitológiai elemekből építkezik, Stiefvater igyekezett magából is hozzátenni egy darabot, így e téren egy igazán különleges történetet kapunk, amelyre még azt is rá lehet fogni, hogy eredeti. 

A cselekmény maga nagyon lassan indult be, kicsit olyan érzésem volt, mint a Hollófiúknál, ahol az első felét a könyvnek unalmasnak találtam, de szerencsére itt is voltak áll-leejtős fordulatok, az utolsó kétszáz oldalt meg szinte egy huzamban olvastam végig, annyira lekötött. Azon is elgondolkoztam, hogy Stiefvaternek lehet ez a védjegye: az elején elhiteti az olvasójával, hogy egy átlagos könyvet tart a kezébe, a végén pedig az egészet alaposan megcsavarja, amitől egy igazán jó regény kerekedik ki belőle. 

A szereplők közül mindenki megtalálhatja a kedvencét, engem mondjuk pont maga a főhős idegesített nagyon sokszor. Nem lehet rá azt mondani, hogy buta, a szerelemtől elvakult, mert a végén bebizonyítja, hogy mennyire talpra esett és nem ijed meg egy kis veszélytől, de a dolgokhoz való hozzáállása nálam időnként kiverte a biztosítékot. Egyébként a legtöbb karakter igazi hús-vér figura, és ami kifejezetten pluszpont, hogy itt is hiányzik a nyáladzás, annak ellenére, hogy van egy romantikus szál is a történetben. 

Maggie Stiefvater: Lament - A Látó szereleme, ford. Robin Edina, Könyvmolyképző kiadó, 2013, 360 oldal