Holttér

William Wisting 10.

holtter_cmyk.jpgSzerző: Jørn Lier Horst
Cím: Holttér (Blindgang)
Fordító: Török Ábel
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 360

Jørn Lier Horst 2020-ban a Fekete nap című kötetével mutatkozott be a hazai olvasóknak, és minden jel szerint azok meg is szerették a norvég írót, mert a Vadászkutyák és A barlanglakó után idén tavasszal újabb résszel bővült itthon a William Wisting nyomozót középpontba állító sorozat.

Sofie Lund egy éves kislányával - egy új élet reményében - beköltözik elhunyt nagyapja, Frank Mandt házába. Az unokája által csak Öregnek hívott férfi illegális ügyletekből szerezte a pénzét, ezért Sofie igyekszik minden rá emlékeztető dologtól megszabadulni. Amikor a pincében lévő széfben milliós vagyonra és egy pisztolyra talál, újdonsült barátnője, a várandós Line javaslatára a tárgyakat beszolgáltatja a rendőrségnek, a pénzt pedig jótékony célokra fordítja. A fegyver bevizsgálását követően azt összekötik egy pár hónappal ezelőtt elkövetett gyilkossággal, amelynek nyomozásába William Wisting is idővel bekapcsolódik. Az idős nyomozó egy éppen egy eltűnt taxisofőr rejtélyét igyekszik felderíteni, de hamarosan rájön, hogy mind a Hummel-ügy, mind a Frank pisztolya kapcsolódik az újévi gyilkosságnak titulált bűncselekményhez, amely során egy fiatal lány vesztette életét az utcán. A tettest ugyan letartóztatták, de Wistingben felmerül a gyanú, hogy mégsem a megfelelő ember küldték a rácsok mögé.

Jørn Lier Horst 1970. február 27-én született Bamble városában. 2004-ben adták ki első regényét és mára Norvégia egyik legjelentősebb krimiszerzőjévé vált. Az eddig 17 kötetből álló William Wisting-sorozatát a legnépszerűbbek között tartják számon. Az író korábban maga is nyomozóként dolgozott Larvikban, így a rendőrség munkáját és a nyomozás menetét regényeiben is igen realisztikusan mutatja be. A már magyarul is megjelent Vadászkutyák című regényével 2013-ban elnyerte a legjobb skandináv kriminek járó Üvegkulcs-díjat. Történetei mind a kritikusok, mind az olvasók körében elsöprő sikert arattak. Magyarországon ezen kívül a gyerekeknek szóló krimisorozata, a 2. számú nyomozóiroda első öt kötete jelent meg a Scolar Kiadó gondozásában, amely történetekből filmsorozat is készült.

Jørn Lier Horst (Fotó: Nordic Style Mag)

Megvallom őszintén a William Wisting-sorozattal nem indult igazán jól a kapcsolatom. Kimondottan szeretek új skandináv szerzőket megismerni, mindegyikük iránt nagy reményeket táplálok, nem volt ez másként Jørn Lier Horst esetében sem. A Fekete nap mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket - ebben feltehetőleg az is közrejátszott, hogy olvasás közben jöttem rá, hogy a sorozat kellős közepén, egészen pontosan a hetedik kötetnél csatlakoztunk be mi, magyarok, így számos magánéleti szál nagy kérdőjel volt számunkra -, de aztán mégis adtam egy esélyt a Vadászkutyáknak, amely már sokkal élvezetesebb olvasmánynak bizonyult. Az pedig, hogy a kezdeti csalódás után mégsem engedtem el a sorozatot, az egyik lehető legjobb döntés volt részemről, ugyanis a tavaly megjelent A barlanglakó egy kimondottan izgalmas, sokrétű történet lett, amely után már nem volt kérdéses, hogy tűkön ülve várom a folytatást. 

A történet - mondhatni hagyományos módon - mindvégig két szálon fut: az egyikben Line, Wisting lányának sorsát követhetjük nyomon, aki, tekintettel arra, hogy a várandóságának nyolcadik hónapjában jár, kénytelen volt felhagyni újságírói munkájával, így az önjelölt nyomozással is. Annak ellenére, hogy tervei szerint az új lakásának rendbe tételére akarta szánni minden idejét, amikor megismerkedik és barátságot köt a szomszédba költöző Sofie-val, akaratlanul is belecsöppen egy kétes ügybe. Természetesen, most jóval visszafogottabb a bűncselekmények terén, de lehetőségeihez mérten továbbra is kiveszi a részét a nyomozásból. Ami egy idő után elég szövevényessé válik, holott meglehetősen egyszerűen indul minden. Találnak egy fegyvert, amit állampolgári kötelességüknek híven eljuttatnak a rendőrségre. Wisting egy eltűnt taxisofőr után nyomoz. Egy gyilkosság elkövetőjét pedig alig pár perccel később már el is kapnak, a szemtanúk pedig megerősítik, hogy valóban őt látták. Egyik sem tűnik bonyolultnak, csak hogy, ahogyan már megszokhattuk, semmi sem az, aminek látszik, és minden mindennel összefügg. Csak tudni kell jól keresni, és jól látni.

"Holttérnek nevezzük a dokumentumoknak és bizonyítékoknak azt a részét, amely, bár kulcsfontosságú, elkerülte a nyomozók figyelmét. "

Ahogy haladunk előre az időben (amiből egy idő után vészesen kevés lesz a nyomozók számára), úgy válik egyre rejtélyesebbé és kuszábbá a cselekmény. Emiatt egy idő után nagyon kell koncentrálnia az olvasónak, ha nem akarja elveszíteni a fonalat, mert az újabb és újabb szereplőknek a felbukkanása, valamint a titkok napvilágra kerülésével egészen szövevényessé válik minden. Mindemellett Wisting magánélete sem válik egyszerűbbé: bár az előző részben Suzanne és a nyomozó szakítottak, a kapcsolat nem szakadt meg: sőt, a nő többször is kéri a férfi segítségét, aki nem tudja megtagadni azt, így a lelki elválás sem történhetett meg teljesen. Ugyanakkor a nőnek köszönhetően kap új löketet a nyomozás, hiszen az általa nyitott kávézóban tűnik fel az a különös férfi, akinek a pajtájában megtalálták az eltűnt sofőr autóját.

Jørn Lier Horst tehát ismételten egy remekbe szabott, mindvégig izgalmas krimivel jelentkezett, sőt, még az utolsó oldalakra is tartogatott egy drámai fordulatot, aminek köszönhetően bizonyos szempontból a Holttér egészen más stílusú regény, mint az eddigiek részek. Ebből pedig az tűnik ki, hogy a szerző kötetről kötetre képes megújulni - már csak ezért is érdemes várni a folytatást, ami sejtéseim szerint jövő tavasszal érkezik (bár tekintve, hogy milyen hosszú a sorozat, az évi két kötet is örvendetes lenne).  

Értékelés: 10/8

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!