Szerző: Dean R. Koontz
Cím: Összetörve (Shattered)
Fordító: Balázs Ildikó
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 272

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Dean R. Koontz regényeivel már egy jó ideje szemezek, nyár elején egy akciónak köszönhetően meg is vásároltam három kötetét, de csak most jutottam el odáig, hogy az elsőt kézbe vegyem. A mű érdekessége, hogy ez Koontz egyik első munkája, így a még csak szárnyait próbálgató fiatal szerzővel ismerkedtem meg közelebbről.

A harmincéves Alex és a tizenegy éves Colin Philadelphiából indul útnak a férfi Thunderbirdjével. Alex újdonsült nejéhez – a fiú nővéréhez – tartanak San Fransiscóba, ahol új életük veszi kezdetét. Azonban rögtön első nap arra lesznek figyelmesek, hogy egy Chevrolet követi őket. Alex eleinte véletlennek gondolja, de mikor világossá válik, hogy üldözik őket, az utazás igazi rémálomba csap át.

Dean R. Koontz közel öt évtizede van jelen az amerikai irodalmi életben, főként thrillereiről és pszichológiai krimijeiről ismert, de írt már horrort, fantasyt is. Munkásságát egyesek Stephen Kinghez mérik, és ha akkora ismeretségre nem is tett szert, ő sem panaszkodhat: könyvei több mint 200 millió példányban keltek el világszerte. Az Összetörve című, eredetileg álnéven kiadott regény, pont negyven éve jelent meg.

Eleinte azt gondolná az ember, hogy mi érdekes lehet egy olyan untig ismételt és elcsépelt témában, mint az autósüldözés. Koontz azonban remekül nyúlt a klasszikus alapanyaghoz, és ha nem is a regény végégig, de jórészt sikerült fenntartani az olvasó érdeklődését a feszültségekkel teli történetben.

Az olvasó számára rögtön a második fejezetben kiderül, hogy ki ül a Chevrolet-ban, Colin menyasszonyának, Courtney-nak előző barátja, George Leland. Az is hamar világossá válik, hogy egy beteg elméről van szó, aki egész utazása alatt azt képzeli, hogy volt barátnője ül mellette és látja el tanácsokkal. A magyarázat roppant egyszerű: a férfi szeretné visszakapni barátnőjét, erre pedig csak egyetlen lehetőséget lát – meg kell ölnie Alexet és Colint. Ők négyen a szereplői ennek a különös játszmának, az ő gondolataik, tetteik teszik ki a regény jórészét.

Mellékszereplőként időnként megjelennek benzinkutasok, szállodák recepciósai – akik mind furcsán néznek Alexre, bár ennek pontos okára nem derül fény -, valamint a rendőrség tagjai. Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ami szerintem a regény leggyengébbje: mikor Alex segítséget kér hatóságtól, azok elfordulnak tőle, és nem hogy nyomozást nem indítanak, de a férfit kezdik vádolni. Ez nekem nagyon idegen helyzet volt, úgy vélem – remélem -, ilyen a való életben nem fordulhat elő.

Néhány szál elvarratlan marad, legalábbis nincs leírva a ügy megoldása, Koontz ezt az olvasók képzeletére bízza. Bármennyire is szokatlan számomra ez a lépés, mégis elnyerte a tetszésemet. Ugyanúgy, ahogy a való életben sem derül fény mindenre, itt sem oldódik meg egy csapásra az összes probléma.

Olvastam negatív kritikákat a könyvről, miszerint lassú folyású és kiszámítható a sztori. Ezzel valahol egyet kell értenem, mert a szerző nem árul zsákbamacskát, végig tudjuk, mi következik, de ha azt vesszük alapul, hogy 1973-as regényről van szó, rögtön más szemmel kell tekinteni. Hiába állná meg ma is a helyét a sztori, az utóbbi negyven évben a világunk felgyorsult, ehhez igazodnak az olvasók igényei is. Hasonlóan egy Hitchcock-filmhez, Koontz is fokozatosan kelti a feszültséget, míg el nem érkezik a tetőponthoz. De ha ez a kötet valóban Koontz gyengébbik írásai közé tartozik, annak csak örülök, én ugyanis ezt a regényt is élvezettel olvastam, így a többit már jobb kedvvel veszem kézbe.

Értékelés: 10/8