Kate Morton nevét a blog olvasói számára nem kell bemutatni, hiszen korábbi regényeiről - Felszáll a köd, Az elfeledett kert - rögtön a megjelenés után írtunk is. Nincs ez másként a legújabbal sem, amelyre több mint két évet kellett várnunk, és amely ezúttal a Cartaphilus Kiadó gondozásában jelent meg.

Mire képes egy nő, hogy megőrizze titkát? Titokzatos, fél évszázada feladott levél érkezik a Londonban élő Edith édesanyjához, aki a küldemény láttán könnyekben tör ki. A feladó helyén a kenti Milderhurst-kastély címe áll. Edie rádöbben, hogy anyja, Meredith szenvtelen távolságtartása mögött egy réges-régi titok bújik meg. Amikor néhány hónap múlva Edie Milderhurst közelében jár, hirtelen ötlettől vezérelve elhatározza, hogy megnézi a kastélyt. Megismerkedik Milderhurst lakóival, a különc Blythe nővérekkel, és több meghökkentő felfedezést is tesz. Ezek nyomán úgy dönt, hogy kideríti, mi is történt pontosan édesanyjával a háború idején, valamint hogy rejtegetett titka miként kapcsolódik a kastélyhoz és a Blythe nővérekhez. Ám amint nekilát, hogy Milderhurst ódon falai közt kibogozza a történet szálait, a vártnál sokkal komolyabb titkok sejlenek fel előtte. Vajon megismeri-e végül az igazságot Edie, kikutatja-e, valójában mi minden történt azokban a távoli órákban?

Az ausztrál származású Kate Morton 1976-ban született. Queensland hegyei között nőtt fel, tanult Londonban és Ausztráliában, ma pedig Brisbane-ben él a családjával, jazz-zenész férjével és két kisfiával. Első regénye, a Felszáll a köd 2006-ban jelent meg (magyarul 2010-ben), egy csapásra meghozva a világhírt a szerzőnek. További kötetei, a 2008-as Az elfeledett kert (magyar kiadás 2011) és a 2010-es Távoli órák összesen több mint 8 millió példányszámban keltek el szerte a világon. Legfrissebb műve, a The Secret Keeper 2012-ben jelent meg, remélhetőleg az idén mi is kézbe vehetjük.

Hasonlóan a többi Morton-regényhez, ez is kicsit lassan indul be, kell idő, míg az olvasó megszokja a hangulatot - amit ezúttal is sikerült teljesen mértékben átadnia -, valamint eligazodik a szereplők és az idősíkok között. A korábbi regényekhez hűen ugyanis itt is több szálon fut a történet. Az egyik az 1990-es évek közepén, mikor is Edie nyomozni kezd anyja múltja után, így jut el a Milderhust kastélyba, ahol megismerkedik a Blythe nővérekkel. A múltbéli szál a II. világháború idejéhez köthető, valamint egy, a század első felének könyvsikeréhez, Az iszapemberhez. 

Annak ellenére, hogy ebben a kötetben is felismerhetőek azok a stílusjegyek, amelyek a korábbi regényeiben, Morton mégis tud meglepetést okozni. A titkokra csak szép lassan, fokozatosan derül fény, és amikor az olvasót azt hinné, hogy már sikeresen összerakta a dolgokat a fejében, a szerző csavar egyet a sztorin, amitől egyrészt leesik az álla, másrészt fájdalom tölti el a szívét. Ugyanis az írónő szinte minden művében olyan karaktereket alkot, akik közel állnak az olvasóhoz, és végül az ő gyarlóságuk, hibájuk juttatja őket a tragédiákhoz, ami sokáig ott marad tüskeként az olvasóban. Nincs ez másként most sem, ráadásul ezúttal mindennél sötétebbre sikeredett a hangulat, igazi romantikus thrillert kapunk, amelyet azonban bátran ajánlok férfiaknak is, mivel nem a szerelmi szálon van a hangsúly. Olvasni szerető embereknek pedig külön örömet okozhat, hogy a történet középpontjában egy regény áll - csak úgy, mint Az elfeledett kert esetén a mesekönyv -, illetve a szereplők is igazi könyvbarátok. 

Ez talán Morton leghosszabb regénye - a más kiadás alapján nehéz megítélni -, de ugyanakkor bizton állíthatom, hogy a legjobb is. Nagyon nehéz átadni a történet varázsát, ezért sem írtam sokat magáról a sztoriról vagy a karakterektől, mert ezeket az olvasónak magának kell felfedeznie, és a legapróbb utalásokkal is rontanék ezen az élményen. Egy szóval tessék Morton olvasni, ajánlani az ismerősöknek, hogy minél hamarabb kézbe vehessük legújabb regényét! 

Kate Morton: Távoli órák, ford. Borbás Mária, Cartaphilus Kiadó, 2013, 536 oldal, 3690 Ft