Cím: Nyomtalanul (Kvindet i buret)
Szereplők: Nikolaj Lie Kaas, Fares Fares, Sonja Richter, Claus Maack Bahnsen
Rendező: Mikkel Norgaard
dán-svéd thriller, 97 perc
Forgalmazó: Vertigo Media Kft. 

Az Animus Kiadó jóvoltából volt szerencsém részt venni a Nyomtalanul (Kvindet i buret) premier előtti filmvetítésén. A svéd-dán koprodukcióban készült filmet mától vetítik a hazai mozikban.

Carl Mørck nyomozót egy korábbi, balul elsült bevetésének köszönhetően lefokozzák, és az alagsorban kialakított Q-ügyosztály élére nevezik ki. A feladata: lezárt, de megoldatlan ügyek felülvizsgálata. A mogorva felügyelő egy társat is kap maga mellé, Assad, az arab férfi társaságában, aki azonnal felfigyel egy érdekes ügyre: pár évvel ezelőtt rejtélyes módon tűnt el Merete Lynggaard, az ígéretes politikus nő. Habár öngyilkosságként kezelték az esetet, figyelembe nem vett bizonyítékok alapján főhőseink egészen másra kezdenek gyanakodni.

Szerencsém volt, mivel a regényt közvetlenül a film előtt olvastam, így teljes mértékben össze tudom hasonlítani a két alkotást. A könyvről írt kritikám már olvasható a blogon, aki olvasta, sejtheti, hogy kisebb fenntartásokkal ültem be a filmre. Azonban úgy tűnik, hogy a forgatókönyvírók is felismerték a történet hibáit, és ezeket kiküszöbölve egészen élvezetes - és ami talán fontosabb ennek ellenére könyvhű - adaptáció született.

Amellett, hogy megtartották a szereplők jellemét és főbb vonásait, amely a regény erőssége is volt, apróbb változtatásokkal még emberibbé varázsolták őket. Ilyen például Vigga (Carl volt felesége) karaktere, aki a filmben nem jelenik meg, csupán egy telefonbeszélgetés alkalmából hallgatjuk a hangját. Míg a könyvben a nő nem tud elszakadni a férjétől, addig a filmben Carl az, aki a válást követően folyamatosan hívogatja. Ez talán érthetőbb is a karakter szempontjából, hiszen ha a nyomozó valóban olyan undok és mogorva alak, mint ahogy Adler-Olsen is ábrázolni kívánja, sokkal érthetőbb, hogy a válás őt viseli meg jobban, ő az, aki ragaszkodik a feleségéhez. Nikolaj Lie Kaas pedig tökéletesen ráérzett a karakterre. Elhittem neki, hogy nehezen barátkozik össze bárkivel is, a korábbi bevetés,(amely során elvesztette egy kollégáját, legjobb barátja pedig lebénult) megviselte. (Az állandó kézremegésért pedig egy virtuális vállon veregetés is jár). Assad figurája pont olyan, ahogyan olvasás közben elképzeltem, Fares Fares remekül hozta a nehezen beilleszkedő, humoros és egyben kemény fickót. Az ő párosuk valóban maradandó, olyannyira, hogy az esetleges folytatást is csak velük tudom elképzelni.

Ám akármennyire is tetszett a főszereplőpáros alakítása, a prímet nálam a Merete bőrébe bújt Sonja Richter vitte. Igen, sminknek, frizurának és megvilágításnak is köszönhető, de elképesztő volt az átalakulása: a gyönyörű és sikeres nőből a több évig tartó fogságnak köszönhetően "ronccsá" vált. És bármennyire is iszonyatos volt nézni, a foghúzós jelenete vitt mindent. A többi szereplőre sem lehet panasz, nem gondoltam volna, hogy a dán filmipar ennyi tehetséggel bír.

A film kiváló thriller, de érezhető rajta a skandináv hatás, sokkal hihetőbb és valósabb, mint amerikai társai. A cselekményvezetést néhol megváltoztatták a forgatókönyvírók, ennek köszönhetően a tettes személyét sem lehet hamarabb megsejteni, mint ahogyan a könyv esetében, amikor a néző számára is világossá válik a kapcsolat az emberrabló és Merete között, a nyomozók is azonnal rájönnek. Emellett kihagyták a másik két nyomozati szálat (az egyik Børge Bak egy újabb bénázása, a másik a film elején lévő lövöldözéséért felelős fickó kézre kerítése), de ez cseppet sem zavaró, sőt még a történet előnyére is vált, hiszen sokkal feszesebb lett az egész. A történet nem annyira pörgős, mint a hollywood-i szuperprodukciók, kevesebb benne az akciójelenet, de mégis - talán ennek köszönhetően - jobban is üt. Célja nem a néző adrenalinszintjének növelése, hanem a pszichikai tűréshatárának súrolása. 

Aki tehát egy izgalmas és egyben humoros krimit szeretne látni, annak ajánlom figyelmébe a Nyomtalanult. És ha adhatok egy tanácsot: inkább felirattal, mint szinkronnal nézzétek (bár utóbbiról nem tudok nyilatkozni), hamar meg lehet szokni a dán nyelvet, és a színészi alakítás is sokkal élvezetesebb lesz.

Értékelés: 10/9

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtalanul (könyvkritika)