Nyomtalanul
Szerző: Jussi Adler-Olsen
Cím: Nyomtalanul (Kvinden i buret)
Fordító: Szöllősi Adrienne
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 304
SPOILERMENTES ÍRÁS!
Jussi Adler-Olsen az egyik legnépszerűbb skandináv szerző a hazai könyvpiacon: három év alatt négy regénye jelent, az ötödiket jelenleg fordítják ez év második felében várható a kiadása. Sorozata, A Q-ügyosztály esetei a lelkileg sérült Carl Mørck nyomozó, valamint az arab származású Assad közös ügyfelderítését mutatja be.
Carl Mørck nyomozó fél év betegszabadságról tér vissza a rendőrséghez, ahol azonban nem sokan látják szívesen nehéz természete miatt. Pontosabban senki, ezért a vezetőség úgy dönt, hogy a Belügyminisztérium által újonnan létrehozott Q-ügyosztály - amelynek célja a lezárt, de megoldatlan ügyek felülvizsgálata - élére nevezik ki. A férfi mellé egy arab bevándorlót Assadot helyezik, aki pocsék kávéjával, fura zene hallgatási szokásaival és imádságaival az őrületbe kergeti Carlt. Közösen látnak neki egy öt évvel ezelőtt eltűnt politikus nő esetének, akinek egy hajón veszett nyoma. A nyomozást vezető Børge Bak öngyilkosságként kezelte ügyet, de hamarosan kiderül, hogy néhány nyomot figyelmen kívül hagyott, így erős a gyanú, hogy a nőt elrabolták, és talán még mindig életben van.
A dán Jussi Adler Olsen 1997 óta ír regényeket, ám igazi sikereket a Q-ügyosztály eseteivel ért el, melynek első kötete 2007-ben látott napvilágot. A sorozat jelenleg az ötödik kötetnél tart, ebből négy magyarul is elérhető (további kötetek: Fácángyilkosok, Palackposta, A 64-es betegnapló). A szerző gyermekkora nagy részét egy pszichiátriai otthon mellett töltötte édesapja foglalkozásának köszönhetően, későbbi regényeiben sokat merített ezekből az élményekből. Történetei nem is annyira a cselekmény, hanem a szereplőké és a humor váltak olyan közkedveltté - legalábbis az első kötet alapján ez bátran kijelenthető.
Carl Mørck tipikus skandináv főhős: elvált, a kollégái utálják modora miatt, ennek ellenére mégis az ő leleményességére van szükség a fogós ügyekben. Ennél azért jóval árnyaltabb figura, ugyanis volt neje, Vigga férfiról férfira száll, és ezt nem győzi megosztani Carllal, aki nem csak a nő fiát vette a nyakába a válás után, hanem anyagilag is támogatja exfeleségét. Emellett - habár korábban is csak kevesen tudtak vele dolgozni - egy ügynek köszönhetően elveszítette egyik szeretett kollégáját, a másik (jóformán az egyetlen barátja) pedig nyaktól lefelé lebénult. A történteket ő szerencsésen megúszta, a golyót, amit kapott, csak súrolt a halántékát. Így úgy érzi, elárulta társait, hiszen az ő javaslatára ütöttek idő előtt a tettesen, anélkül, hogy megvárták volna a segítséget. Ezek után talán érthető, hogy miért is vált olyan megkeseredetté, miért nyugszik bele idővel, hogy a pincébe száműzzék pitiáner feladatok elvégzésére. És az is könnyen kitalálható, hogy mi lesz abból, ha mellé társul szegül egy arab bevándorló, aki éppen csak beszél dánul. Bizony, az olvasó remekül szórakozik a párbeszédükön, mert Adler-Olsen remekül megalkotta ezt a párost: egyikük életvidám és lelkes, a másikuk életunt, és ha tehetné, egyedül nyomozna minden ügyben.
Ami talán újdonság lehet a cselekmény szempontjából, hogy itt nem egy gyilkosság, hanem egy emberrablás áll a középpontban. (Éppen ezért talán inkább a thriller műfaj lenne helyén való a krimi helyett.) Ami még érdekes is lenne - egy politikus nő remek karrierrel a háta mögött eltűnik súlyosan fogyatékos öccse mellől -, ha a regény egy harmadánál nem lehetne rájönni, hogy ki és mi okból rabolta őt el és tartja fogva. Innentől kezdve pedig megcsappan az olvasó érdeklődése, hiszen nem azt várja, hogy mikor találnak rá a nőre, hanem inkább, hogy hogyan. Sajnos azonban ez sem teljesen működik, mert a szerző két kisebb nyomozati szálat is belefűz a történetbe: az egyik azé a férfié, aki rálőtt Carlra és két társára, a másik Børge Bak biciklis-gyilkos esete, és amely teljesen felesleges (pusztán azt a célt szolgálja, hogy a férfi revánsot vegyen kollégáján). Habár nem ezek teszik ki a regény nagy részét, úgy érzem, a főesetre kevés időt szánt az író, összecsapottá vált. Éppen ezért hiába kapunk egy remek főszereplő-párost, mindkettőjük hátterét tökéletesen kidolgozva (legalábbis Assadé kellően sejtelmes a folytatásra nézve), maga a nyomozás elég hamar unalmassá válik.
Ha tévésorozat lenne (már pedig simán készülhetne belőle), a szereplők és a humora miatt adnék neki még pár résznyi esélyt, és bíznék benne, hogy idővel a nyomozás is megállja a helyét. Éppen ezért hamarosan kezembe veszem a második részt is, hát ha abból is készül mozifilm, ahogyan történt a Nyomtalanul cíművel is - a filmről hamarosan írni fogok.
Értékelés: 10/7
A Q-ügyosztály esetei:
Nyomtalanul
Fácángyilkosok
Palackposta
A 64-es betegnapló
Kapcsolódó cikkek:
