Szerző: David Benioff
Cím: Tolvajok tele (City of Thieves)
Fordító: Gy. Horváth László
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 272

A Fumax Kiadó úgy döntött, hogy idén újabb műfajban is kipróbálják magukat, így jelenhetett meg náluk David Benioff 2008-as regénye, a Tolvajok tele, amely egyben a Fumax Irodalom sorozat debütáló kötete. A próbálkozás pedig minden bizonnyal kifizetődőnek tűnik: a könyv nem sokkal a megjelenése után igen előkelő helyet foglal el több hazai sikerlistán a szépirodalom kategóriában.

Időpont: 1942. Helyszín: a németek által körbezárt Leningrád. Itt él néhány sorstársával együtt Lev Benyov, akit, miután kifoszt egy halott katonát, letartóztatnak a hatóságok. A cellában megismerkedik a nála pár évvel idősebb, ám életvidám dezertőrrel, akivel hamarosan különös kalandokba keverednek. A Belbiztonság nagy hatalmú ezredese azzal bízza meg őket, hogy szerezzenek egy tucat tojást a lánya esküvői tortájához. A két fiú közösen vág neki a fagyos vidéknek, hogy az életben maradásuk feltételeként kiszabott küldetést sikeresen véghez vigyék. 

David Benioff eddigi élete során mindössze két regényt írt. Az egyik, a nálunk korábban megjelent Az utolsó éjjel, amiből Spike Lee rendezett filmet, a másik a 2008-ban kiadott Tolvajok tele. (Érdekesség, hogy az eredeti cím jelentése Tolvajok városa, ám ezt a kiadó az azonos című Ben Afflack-film miatt elvetette.) Benioff azóta nem tevékenykedik írás terén, már ami a regényeket illeti, mert forgatókönyvíróként, producerként jelenleg is közreműködik napjaink egyik legsikeresebb tévésorozatának, a Trónok harcának létrejöttében.

A történet prológusa szerint részben megtörtént eseményeket mesél el a szerző, amely akár valóban igaz is lehetne. Ebben a részben ugyanis maga David is megjelenik, aki magnóra veszi nagyapja, Lev Benyov visszaemlékezéseit azokról az időkről, amikor a nácikkal küzdöttek az oroszok. Sajnos nem derül ki, hogy egy jól sikerült írói fogásról van szó, vagy nagyapja tényleg részt vett ezekben a "kalandokban", de az tény, hogy roppant hitelesre alkotta meg a keretet (példának okáért szóba kerül színésznőként dolgozó barátnője, aki mára a felesége lett). De mindez részletkérdés csupán, úgyis maga a történet számít, nem az, hogy valós események alapján íródtak-e. 

A regénynek két célja van: az egyik a náci uralom alatt tartott orosz lét bemutatása, a másik egy tinédzser fiú felnőtté válásának ábrázolása. Elsőre talán humorosnak és abszurdnak tűnhet, hogy egy tucat tojás beszerzése áll a középpontban, ám ez csak eszközül szolgál annak a létformának a prezentálására, amelyben hőseink élnek nap mint nap. Ételjeggyel sem lehetett könnyen hozzájutni a ma már alapvetőnek számító élelmiszerekhez, sőt, olyanok is akadtak, akik ölni képesek lettek volna azért, hogy jót vacsorázzanak. Nem csak az utcák, hanem az emberek mocska is nagy szerephez jut, amelyet főleg a náci, illetve orosz katonák viselkedése és a dolgokhoz való hozzáállása jelképez.

De talán ez is csak keretéül szolgál a történetnek, annak, amely a férfivé válásról szól. Hősünk tinédzserévei derekán jár, és ennek megfelelően lányok iránt érdeklődése is egyre növekszik. Szerencséjére vagy éppen balsorsára éppen Kolját kapja társául, aki több kapcsolaton van már túl, mint amennyiről ő valaha is álmodhat. Egymás iránt érzett kezdeti ellenszenvük ellenére hamar rájönnek, hogy csak egymásra számíthatnak, pár nap alatt szoros barátság alakul ki közöttük. Benioff is tipikusan az az író, mint Cormac McCarthy, akinél érződik, hogy a férfiak közötti kapcsolatokat (legyen az akár apa-fiú, testvér vagy barát) mindennél többnek tartja. Itt is ezt kapjuk: habár ki nem mondja, de sejthető, hogy nők között ilyen szoros kapcsolat ennyire rövid idő alatt nem szövődhet az ő felfogásában. Ettől még nem válik nő-gyűlölővé a szöveg, egészen egyszerűen arról van szó, hogy a szereplők háromnegyede férfi, így az ő érzéseikre helyeződik a hangsúly. Lev pedig tökéletes hős: kezdetben kissé esetlen, fiúcska, akit a háború kész felnőtté nevel, ugyanakkor nem válik szuperemberré, aki mindenkit megment. Nem, hibái ugyanúgy megmaradnak a továbbiakban is, de képes más szemszögből tekinteni a világra. 

Szóval igazi szépirodalmi ez a mű, amely a tévhitekkel ellentétben roppant olvasmányos, talán éppen ezért is ajánlják Amerikában gimnazisták figyelmébe (annak ellenére, hogy a káromkodás és a szexualitás erősen jelen van). A fordító, Gy. Horváth László, aki a Széthullott birodalom esetében is bizonyította, hogy könnyen ráérez a szépirodalom lightosabb formájára is, ismételten remekelt: a mondatok gördülékenyek, akár a történet, egyik-másik bekezdés roppant elgondolkodtató. Még ilyet a népnek!

Értékelés: 10/9