Idén 85. alkalommal rendezték meg az Ünnepi Könyvhetet, és vele párhuzamosan a 13. Gyermekkönyvnapokat. Még mindkettő javában tart, így érdemes kilátogatni a Vörösmarty térre, vagy a vidékieknek a nagyobb városokba, de mivel én már valószínűleg nem jutok ki, a hátralévő napokban, így már bátran megírhatom az élménybeszámolót. 

Tőlem szokatlan módon már első nap meglátogattam kedvenc kiadóim standjait, aminek az egyetlen oka az volt, hogy rögtön az elején be akartam vásárolni, hogy aztán később csak a dedikációra szánt köteteket kelljen cipelnem. Elsőnek az Animus Kiadót látogattam meg, tőlük megkaptam recenzióba a három új könyvüket (Szégyen, Hipotermia, A tanítvány), valamint beszereztem Jo Nesbø Boszorkányszögét (így már csak egy kötet hiányzik a sorozatból.) Sikerült megállnom, hogy a 2 könyv = 1000 Forint akcióban még több könyvet zsákmányoljak, ezért meg is veregettem a saját vállamat képzeletben. Ezt követően az Agavésokat látogattam meg, tőlük Lawrence Block A penge élén c. könyvét hoztam el mindössze 500 forintért (ez a sorozat is szépen gyűlik, csak már ideje lenne nekikezdeni). Utána szépen elbattyogtam a Fumaxhoz, ahol a kiadó egyik munkatársával, Holló-Vaskó Péterrel beszélgettem is, örülök, hogy őt is jobban megismerhettem. Érdekes dolgokat mondott a fordításokról (ő készíti a Horda magyar változatát), meg úgy alapból a könyveikről. Itt megkaptam recenzióba a Kalibán háborúját és a Végzetes utazást, plusz 500 forintért sikerült végre az Uncharted - A negyedik labirintust is beszereznem. Zárásként még benéztem a Főnix Könyvműhelyhez, ahonnan egy könyvvel sikerült távoznom: 30% kedvezmény volt A szalamandrás ház titkára, amit már egyébként is régen kinéztem magamnak

Pénteken csak délután voltam kint, ekkor jártam végig kb. minden kiadó standját. A Gabo Kiadónál megpillantottam Kleinheincz Csillát, készültem is rá, úgy hogy egy dedikált Ólomerdővel lettem gazdagabb. (Csilla, ha olvasod a bejegyzést, ne haragudj a sok hülye kérdésemért, de ilyenkor összevissza beszélek.)  Utána jött az igazi türelemjáték: várni Darren Shant. Kb. három órakor már ott tébláboltam a Móra Kiadó standjánál, akkor még senki nem állt sorban, így tettem még egy kört, hogy minél kevesebb kelljen állni (szerencsére délután már jó árnyékossá vált a hely.) Körülbelül fél négy óta álltam ott, így szerencsére az elsők között tudtam dedikáltatni (ami nem is azért fontos, hogy első voltam, hanem mert így én még örülhetek a 90 perc várakozásomnak, állítólag még este 10-kor is írogatta alá serényen a könyveit, a sor meg egészen a Dunáig ért). Volt egy pár fős társaság, akik szervezték az egészet, hihetetlenül jó ötleteik voltak, amivel fel lehetett dobni a dedikálást: koponyákat, gumicukor-szemeket, zöld palacsintát hoztak (utóbbi jó pár csodálatát kivívta, valószínűleg sosem hallottak az ételfestékről). Darren iszonyúan jó fej volt, kérdezgetett mindenkit, mindenkire mosolygott, és még a fotó készítésnél sem hazudtolta meg önmagát (én a fojtogatós verziót kaptam). A Démonmestert írattam alá vele szöveggel, a sorozat többi részét, illetve a Koyasant és A kígyók városát (amit aznap sikerült megvennem 1000 forintért a Librinél) csak aláírta.

A szombat igazi Kánaán volt számomra. Gyerekként minden vágyam volt, hogy egyszer az életben a születésnapomon legyen vége az iskolának, mire ez sikerült, addigra már rég egyetemista voltam, és a július végi szigorlatra tanultam. De a sors most úgy hozta, hogy inkább egy könyves ünneppel ajándékoz meg. Először a Magvető standjához mentem, hogy Babiczky Tiborral dedikáltassam a Magas tenger című krimijét, amit én még nem olvastam, de magáról a krimi műfajról (főleg a skandinávokról) jót elbeszélgettünk. Ő ajánlotta nekem Karin Fossum Indiai feleségét, én meg cserébe az Egyszer úgyis meg kell halnit. Ha már ott voltam 1000 forintért A jóemberek című verseskötetét is megvettem, hogy még egy dedikált példányom legyen. Utána a Pongrác Kiadó standját látogattam meg, onnan öt recenziós példánnyal távoztam (Becky Apple és az újjászületők, Tettes után tipegő, A sárga kanapé, Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza és az özönvíz, Sapphique - lesz mit olvasni a nyáron). Pont ekkor dedikált Artair McKnight, vagyis Kiss Balázs, így a Becky Apple-be is beleírattam a saját és az ő nevét is. Délben az Athenaeumhoz mentem, hogy Kovács Noémivel aláírassam az új kötetét, a Gyilkos vágyat. Vele is nagyon jól elbeszélgettem a magyar krimikről, Michael Connellyről (köszönöm az ajánlást), meg a sorozatáról. Az asztal másik végén Nemere István írt alá, így nem kellett messzire mennem, és máris egy újabb dedikálással lettem gazdagabb (Nincs idő meghalni). Utána rögtön mentem át a Mammuthoz, ahol a Librinél Darren dedikált, de nagyon nagy volt a sor, így tettem ott is egy kört, és mire odamentem, a biztonsági őr közölte velem, hogy már lezárták a sort. (Ami mondjuk vigasztal, hogy elvileg már fél tizenkettőkor - tehát mindössze fél órával a kezdete után - lezárták, annyian vártak rá.) Visszamentem, de mivel háromig nem volt más dolgom, leültem a Duna partra olvasgatni. Visszafelé menet láttam, hogy ismét kilométeres sor áll: a Könyvtündérnél Vavyan Fable írta alá a könyveit (bár én őt nem olvastam, de tök jó volt látni, hogy magyar szerző ennyire népszerű). Három előtt elmentem az Agavéhoz, megvettem Baráth Katalin új könyvét, Az arany cimbalom címűt, és egyből ment is az aláírás a kötetbe. Nem tudom eldönteni, Baráth ennyire alul értékeli magát vagy csak piszok jó a humorérzéke, de megkért, hogy ha az első hármat nem dobtam a sarokba, ezt se tegyem, bár a szoba mindegyik sarkába mehetne egy. Erre mondtam neki, hogy L-alakú a szobám, szóval öt sarok van, így kell írnia még egy részt. Utána siettem a Pongrác Kiadóhoz vissza, hogy magamnak és a húgomnak is dedikáltassak egy-egy L. Molnár Edit-könyvet. Edit nagyon aranyos szerző, vele is jót beszélgettem, mondta, hogy olvasta a kritikámat és meg is köszönte. Megbeszéltük, hogy mindketten szeretjük a Pongrácos könyveket, mert nagyon jó minőségűek, náluk az Ella-sorozat a menő, nálunk a legkedvesebb a Medve és Egér. Örülök, hogy vele is találkozhattam, kíváncsi leszek első ifjúsági regényére. Ezt követően egyből mentem a Mórához, a másfél órás sorban állásnak köszönhetően szintén az elején kerültem sorra. Darren emlékezett rám tegnapról, megkértem, hogy a Gyilkos születikbe a születésnapom alkalmából valami különlegeset írjon, aminek eleget is tett. :) Aztán a maradék köteteket is aláírattam vele (A vézna hóhér, Tengernyi vér, Árnyak asszonya, Város 1-2.). Szívesen maradtam volna még, de sietnem kellett a vonatomhoz, meg majd leszakad a hátam-vállam a négy táskától (ilyenkor mindig megfogadom, hogy legközelebb kevesebb könyvet hozok), így ezt követően jöttem is el.

Összességében nagyon jó élményekkel távoztam, mondhatom, hogy az idei Könyvhét volt eddigi életem legjobb könyves eseménye, a Könyvfesztiválnak nagyon össze kell szednie magát, ha ezt le akarja körözni.