Szerző: L. Molnár Edit
Cím: A sárga kanapé
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalszám: 256

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Vitathatatlan, hogy a Szent Johanna Gimi új hullámot indított el hazánkban. Leiner Laura teljesítménye magyarországi viszonylatban felér Rowlingéval vagy Meyerével, hiszen eddig egyetlen magyar szerzőnek sem sikerült elérnie, hogy könyveinek hivatalos megjelenéseit ekkora figyelem kísérné, vagy éppen két napra kibérlik a Magyar Színházat dedikálásra. A magyar fiatalok világát napló formájában bemutató történet sok más szerzőt megihletett, így születhetett meg a Hűvösvölgyi Gimi, a D.A.C. vagy éppen az Egy ikerpár titkos naplója. Az idei Könyvhétre pedig újabb szerző állt be a sorba: az eddig mesekönyveiről ismert L. Molnár Edit.

A majdnem tizenhat éves Kisó október 12-én kezd naplót vezetni. Ekkor költözik a szomszéd házba a Kálnoki család, így egyből két srác is a lány közelébe kerül: a vele egykorú Áron és a főiskolás Kristóf. Kisó az idősebb testvérbe szeret bele, úgy érzi, az ő személyében találta meg az igazit, és minden jel szerint a fiúnak sem közömbös. A szerelem azonban nem is olyan egyszerű, mint ahogyan Kisó elképzeli. 

L. Molnár Edit pécsi írónő, eddig négy mesekönyve jelent meg nyomtatásban, egy pedig elektronikus formában. A Magyar Könyvek Viadalának versenyén 2013-ban az Év mesekönyve díjat a Történetek a gyerekszobából című kötete kapta, valamint ő volt az egyetlen szerző, akinek ugyanabban a kategóriában két könyvére is lehetett szavazni. A Pongrác Kiadó jóvoltából ezúttal megjelenhetett a tizenévesek szóló regénye, A sárga kanapé is. 

A fent felsorolt regények közül egyiket sem olvastam, így összehasonlítási alapom nincs (mások úgy is megteszik majd helyettem), így azt sem tudom megmondani, hogy mennyit vett át a korábbi történetekből a szerző. Ami biztos, hogy ilyen formátumú naplóregény még nem került a kezembe, és a többihez mérve a stílusában mindenképp újdonságot tartalmaz (elég csak belelapozni a könyvekbe). A legtöbb, ebbe a műfajba tartozó regény ugyanis hiába íródik naplóformátumban, az azt vezető főhős irreálisan sokat tud írni egy-egy napról, valamint olyan leírásokkal tűzdeli teli, amelyekkel egy valódit naplót felütve biztosan nem találkozunk. Ez nem feltétlenül róható fel hibának, hiszen elsődlegesen a történet a lényeg, és hogy az olvasókat minél könnyebben megszólítsák. L. Molnár Edit azonban látszólag úgy határozott, hogy abszolút a realitás talaján kíván mozogni, így egy-egy bejegyzés ritkán éri a két oldalt, a legtöbb 10-15 sornál nem több. Emiatt roppant gyorsan is lehet haladni a regénnyel, amely egyszerű történetével azonnal magával ragadja az olvasót. 

Mert hogy a másik, számomra új dolog ez: a sztori végtelenül egyszerű, olyan, ami bárkivel megtörténhet. És emiatt gondolom, hogy nagy sikerre tehet szert a tizenévesek (főleg a lányok) körében. Kisó olyan, mint bármelyik tinédzser (legalábbis gondolom én): iskolába jár, barátnőivel időnként összeveszik és igyekszik megtalálni az igazit. No meg ott van a főkérdés természetesen: a szex. Kivel és mikor a legjobb elveszíteni a szüzességét? Ciki, ha már mindenki szexelt az osztályban, csak ő nem? Szerencsére ott van a nagyija, aki meglepő lazaságával mindig a lehető legjobb tanácsot adja. 

Mindent összevetve azonban számomra hiányoztak az igazi konfliktusok: Kisó nem lázadozik, nem veszik össze a szüleivel (fél év alatt egyszer sem kerülnek összetűzésbe), ellenben a legjobb barátnőjével többször is kerülik egymást. Illetve számomra a történet nagyobb fordulataira (amik elvileg neki is fontosabbak lennének) időnként nem megfelelően reagált: a dühét nem egy-két mondatban kellett volna levezetnie, vagy a kétségeit ugyanennyiben leírnia. Úgy vélem, egy naplónak pont az a lényege, hogy személyes legyen, és az én szememben akkor válik azzá, ha az érzésekre helyezik a nagyobb hangsúlyt. 

Viszont nagy dicséret illeti a Pongác Kiadó csapatát, különösen Mendlik Bálintot és Neogrády-Kiss Barnabást, akiknek feltehetőleg nem kis időbe telt valódi naplóhangulatot adni a kötetnek. Ugyanis minden oldalon más-más képet, motívumot találunk, mintha Kisó a számára fontos dolgokat valóban bele is ragasztotta volna a naplójába: színházjegyek, könyvborítók, rajzok, aláírások, sms-üzenetek, stb. Ez is egyedivé és egyedülállóvá teszi a kötetet. 

Összességében tehát egy könnyed nyári olvasmányt kaptam, aminek örülnék, ha lenne folytatása, a lehetőség meg van benne.

(Ui.: Azonban egy dolog mellett még nem mehetek el szó nélkül: a keresztnevek előtti névelő állandó használata (a Brigi, a Peti) számomra nagyon idegesítő volt, pont Kisótól, aki meglepően sokat olvas, ez számomra kissé életidegen volt.)

Értékelés: 10/8

A szerző eddig megjelent könyvei:

Mesekönyvek:

Mese a kislányról, aki nem akart felnőni
Mese a kisfiúról, aki mindig mindent félbehagyott
Történetek a gyerekszobából (e-book)
Csika manó otthonra lel
Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza és az özönvíz

Ifjúsági regények:

A sárga kanapé