A skandináv krimik népszerűségét mutatja, hogy hazánkban szép számmal képviseltetik magukat a műfaj női alkotói is (elég csak Leena Lehtolainen, Karin Alvtegen, Kristina Ohlsson könyveire gondolni). Ők többnyire az érzelmeket helyezik előtérbe, mint a társadalomkritikát, és regényeikben kevesebb a nyílt brutalitás. Magyarországon Camilla Läckberg könyve -Jéghercegnő - az elsők között látott napvilágot, azóta is az olvasók egyik nagy kedvencévé vált, akárcsak a folytatások (A prédikátor, A kőfejtő, Vészmadár). 

Patrik Hedström nyomozó felesége, Erica Falck, döbbenten fedez fel egy náci érmet és egy véres gyermekruhát elhunyt édesanyja hátrahagyott holmija között. Erica mindenképpen tudni akarja, hogyan kerülhettek ezek a tárgyak a padlásukra. Felkeres egy idős történészt is, akit nem sokkal látogatása után brutálisan meggyilkolnak. Erica és férje vállt vállnak vetve folytatja a nyomozást, amelynek során a második világháború legsötétebb napjainak titkai kerülnek a felszínre, középpontban Erica családjának történetével. S még ma is élnek emberek, akik nagyon nem örülnek a múlt bolygatásának, olyannyira, hogy valaki egy újabb gyilkosságtól sem riad vissza…

Camilla Läckberg 1974. augusztus 30-án született a svédországi Fjällbackában, és mára hazája egyik legsikeresebb krimiírójává vált. Könyvei állandó színtere szülővárosa, ennek oka egyszerű: 2002-ben részt vett egy író-tanfolyamon, ahol a tanárai az állandó hitelességre hívták fel a figyelmét, azt tanácsolva neki, hogy helyszínnek olyan várost válasszon, amit jól ismer. Első regénye, a hazánkban is debütáló Jéghercegnő 2003-ban jelent meg, amit több mint harminc országban adtak ki. Azóta újabb hét kötet látott napvilágot - ebből három olvasható magyarul -, a sorozat sikerességét mutatja, hogy nem egy országban szinte rögtön az eredeti megjelenés után kiadták a lefordított verziót. 2007-ben az első kettő, 2009-ben a harmadik és negyedik részből forgattak filmet, a főszerepet Elisabet Carlsson (Erica Falck) és Niklas Hjulström (Patrik Hedström) játszotta. 2012-ben egy tíz részből álló, egyenként 90 perces tévésorozatot is forgattak Fjällbackamorden (Fjällbackai gyilkosságok) címmel, amely azonban csak a helyszínt és a szereplőket vette alapul, a könyvek cselekményeitől merőben eltér.

Az Eltitkolt életek különlegessége, hogy tavaly a hazai mozikban mi is láthattuk a belőle készült filmet. Szerencsére a kiadó a sorozat köteteinek megjelenési sorrendjén nem változtatott, így nem jött ki idő előtt az ötödik rész, sőt, én külön örülök annak is, hogy nem filmes borítóval hozták ki, ugyanis Läckberg könyveinek a külső kivitelezése az egyik kedvencem a sorozatból. A címet azonban nagyon helyesen meghagyták, így megvan a kapocs a két alkotás között, habár a film jelentős módosításokon esett keresztül, így azok számára is tartogat meglepetést a regénybeli történet, akik már egyszer végigizgulták a mozivásznon. 

A második világháború gyakori témája a krimiregényeknek, ami nem is csoda, hiszen a történelem szempontjából viszonylag rövid ideje zárult le, ráadásul a következmények egy életre beleivódtak az emberek tudatába (főleg úgy, hogy közülük sokan még ma is élnek), ugyanakkor a harmincas-negyvenes korosztály (vagyis általában a nyomozók) számára mégis egy, a múlt homályába vesző eseményről van szó, amelyet nekik ugyanúgy fel kell deríteniük, mint egy gyilkosságot. 

Camilla Läckberg ezúttal a témát személyesebbé, és ezáltal izgalmasabbá is tette, hiszen az egyik főhős, Erica édesanyja holmijai között találnak rá egy náci érdemrendre, egy naplóra valamint egy véres gyermekruhára. Egy sorozatolvasó számára mi is lehetne érdekesebb annál, ha pont az egyik, általa kedvelt szereplőjéről derül ki, hogy az anyjának köze volt a II. világháború borzalmaihoz. (Persze, az esetek 90%-ban végül a szerzők megmentik a hőseiket, és egy csavarral kiderül, hogy nem is úgy volt, ahogy gondoltuk, tehát mindenki marad a jó oldalon.)

Erica a balesetben elhunyt édesanyja naplóját olvasva jön rá, mennyire nem ismerte a nőt, aki világra hozta, hiszen egy teljesen más alak bontakozik ki előtte. És ez segíti hozzá ahhoz is végül őt, hogy megértse anyja viselkedését, hogy miért kellett minden nap korán reggel felvennie egy maszkot, amit végül csak éjjel, lefekvéskor tudott magáról ledobni. Habár a regény elsődleges célja nem ez volt, de én is elgondolkodtam azon, milyennek látnám mai szemmel a tinédzser apámat, barátkoznék-e vele, vagy teljesen közömbösek lennénk egymást iránt, még akkor is, ha egy osztályba járnánk? Természetesen jelen esetben nem csak arról van szó, hogy mennyit változik a világ, hiszen a háttérben ott húzódik a II. világháború összes borzalma, ami Svédországban is emberek ezreinek a sorsát tette tönkre, barátokat, családokat választva szét. 

Érdekes egyébként, hogy viszonylag keveset tudunk arról, hogy az északiak hogyan viszonyulnak a háborúhoz, hogyan élték meg az eseményeket, habár egy apró szeletet kaphatunk erről is, ha elolvassuk Lois Lowry Számláld meg a csillagokat című regényét, amely arról szól hogyan menekítenek át közel 7000 zsidót Dániából Svédországba. 

A krimi egyébként - köszönhetően ennek a roppant érzékeny területnek - kissé háttérbe is szorul, így nem is üt igazán akkorát ez a része a regénynek. Tulajdonképpen még az sem lenne baj, ha a világháború lenne a főtémája a regénynek, ha az szolgálna hátteréül a nyomozásnak, azonban - ahogyan a sorozat többi részében is - Fjällback lakóinak az életét is nyomon követjük, ami időnként kissé soknak tűnik, hiszen abszolút elvonja a figyelmünket az eddig fényt derített dolgokról. Persze, ez sem róható fel hibaként, hiszen a szerző nem árul zsákbamacskát, az egész sorozatot a városka lakóira építette, akiket így már régi ismerősként köszönthetünk. Reméljük, jövőre újra találkozhatunk velük, hiszen még három kötet vár magyarországi megjelenésére.

Camilla Läckberg: Eltitkolt életek, ford. Dr. Dobosi Beáta, Animus Kiadó, 448 oldal, 3790 Ft