Assassin's Creed - Egység

covers_327636.jpgSzerző: Oliver Bowden
Cím: Assassin's Creed - Egység (Assassin's Creed - Unity)
Fordító: Bayer Antal
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 456

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Alig pár hete jelent meg a Fumax Kiadó első idei kiadványa, a népszerű Assassin's Creed sorozat hetedik kötete. A történet ezúttal a francia forradalom idejére kalauzolja el az olvasókat, és az eddigiektől eltérően egy női főhőst köszönthetünk a lapokon.

Élise de la Serre tíz éves korában tudta meg, hogy apja a Templomosok Nagymestere, és hogy idővel ő fogja viselni ezt a címet. Miután őt és és anyját megtámadják egy sötét sikátorban, családja úgy dönt, hogy egy bentlakásos iskolába íratják, hogy amennyire csak lehet, megóvják őt a veszélytől. Ám Élise nem tagadhatja meg a vérét: a lányos viselkedés távol áll tőle, bajt bajra halmoz, magányos utakra indul, hogy bosszút álljon azokon, akik tönkretették a családja életét. Apja halála után a Templomosok élére kerül, ám szembesülnie kell a legmagasabb fokú intrikákkal. Egy régi Templomos levelei által egy új világ és egy új lehetőség nyílik meg számára, amelynek köze van az Orgyilkosokkal vívott évszázados harcokhoz is.

Az Egység az Assassin's Creed-könyvsorozat hetedik kötete, azonban a tökéletes megértéshez elegendő csupán a Kenway-ciklus két kötetének (Árulás, Fekete lobogó) az ismerete. Habár ez a rész is teljesen önálló történetet mesél el, a család és a szereplők is teljesen újak, ám az egyik fordulópont erősen visszautal a korábbi eseményekre, ezért ha egy mód van rá, legalább az Árulást olvassuk el előbb. 

Főhősünk tehát ezúttal egy lány, Élise, akinek nem csak a családja titkával kell megbirkóznia, hanem a korabeli eszmékkel és tradíciókkal is. Míg mindenki azt várná el, hogy egy francia nemes lányához hűen viselkedjen, ő inkább nadrágban rohangál, vívóleckéket vesz és sötét, lepusztult kocsmákban próbál ellenségei nyomára bukkanni. Természetesen ez utóbbit olykor meg is bánja, nem egyszer veszélybe kerül, amiből ismeretlenek, vagy az időnként vissza-visszatérő Arno Dorian, gyermekkori jó barátja, az Orgyilkosok egyik emberének fia menti ki. 

Megvallom őszintén, én ennek a kötetnek az olvasását élveztem eddig legjobban. Élise karakterének köszönhetően jóval kevesebb akciójelenetet kaptunk, amit személy szerint nem bántam annyira, főleg mivel ezek annál izgalmasabban voltak megírva. Bowdennek ezúttal tehát inkább a cselekmény pergősségére, a szereplők jellemére kellett helyeznie a hangsúlyt, ami jelentem, remekül sikerült. Bár az alapfelállás (vagyis, hogy a főhősünk még gyermekként szembesül ezzel a világgal, majd megölik a szüleit, akiken bosszút kell állnia) kezd kicsit unalmas lenni, de ezúttal ettől még el tudtam tekinteni. 

Az előző részekkel ellentétben az Egység viszonylag rövid időt, mindössze 16 évet ölel fel. Ez is jót tett a történetnek, ugyanis a korábbi részekben a nagy időbeni ugrásoknak köszönhetően sokszor hiányérzete lehetett az olvasónak, és nehezebb volt felvenni a fonalat is. A francia forradalom, mint történelmi háttér sem volt annyira jelen, inkább csak a kor hangulatát adta meg. Habár feltűnnek a forradalom híres-hírhedt alakjai, ezek még sem annyira erőltetettek, mint a korábbi regényeké. 

Összességében az eddigi legjobb Assassin's Creed-könyvre leltem ebben a történetben, kíváncsi vagyok, hogy következő alkalommal hová utazunk, és vajon hogyan fog kapcsolódni ehhez a szálhoz a jövőbeni sztori. No meg persze a tavaly év végére beígért Fekete lobogó kétkötetes mangaváltozata is nagyon várós, remélhetőleg minél hamarabb megjelenik az is.

Értékelés: 10/9 

A szerző további könyvei magyarul:

Assassins Creed - Reneszánsz
Assassins Creed - Testvériség
Assassins Creed - Titkos keresztes háború
Assassins Creed - Jelenések
Assassins Creed - Árulás
Assassins Creed - Fekete lobogó
Assassins Creed - Egység