Fülszöveg: Sabrina Boggs egy nap rátalál amnéziás édesapja rejtélyes üveggolyó-gyűjteményére, és eseménytelen élete egyszerre megváltozik. Egyetlen napja van arra, hogy kiderítse, mi is történt a férfival, aki nem emlékszik a saját múltjára. Mikor alakult ki az édesapja gyűjtőszenvedélye, s vajon miért titkolta ezt hosszú évtizedeken át a családja előtt? Hová tűntek a gyűjtemény legértékesebb darabjai, és kik voltak az apa barátai, szerelmei? Sabrina sokkal nagyobb titokra bukkan, mint amit valaha el tudott volna képzelni, és a nyomozás során ráébred, hogy időnként a hozzánk legközelebb állókat ismerjük a legkevésbé.

Cecilia Ahern 1981. szeptember 30-án született Dublinban. 2004-ben, alig huszonhárom éves korában jelent meg első regénye, az Utóirat: Szeretlek, amely nyomban világsiker lett, több mint negyven országban adták ki, és a könyv alapján készült film is nézők millióit vonzotta a mozikba. Azóta az Ahol a szivárvány véget ér című regényéből is készült filmváltozat. Magyarországon eddig 14 regénye jelent meg, valamint egy novellája elérhető e-bookban is, a hazai kiadó, az Athenaeum Kiadó jóvoltából.

Ahern tipikusan az az író, akinek szinte kivétel nélkül remek alapötletei vannak, azonban a kidolgozáson nem egy esetben elcsúszik. Én magam elég hullámzó színvonalú írónak tartom, szerencsére azonban mindig meg tud lepni egy-egy újabb jól sikerült művel, így a mai napig kitartok mellette. Legújabb regénye, Az üveggolyók titka is igyekszik elszakadni az eddig megszokott mintától: a múlt és a jelen összefonódása, kapcsolata adja az alapot.

A történet mindvégig két szálon fut, és az olvasó egy kis ideig nem is tudja, hogyan is fog ez a két út találkozni egymással. A jelen történéseit Sabrina szemszögén keresztül ismerjük meg, aki magánéleti válsággal küzd, amikor csomagot kap, benne apja üveggolyó-gyűjteményével. Azonban a kollekció néhány darabjának nyoma veszett, így a fiatal nő nyomozásba kezd, hogy ezzel is segíthessen kórházban fekvő apjának. A múlt tragikus eseményeinél Fergusszal ismerkedünk meg, látjuk, hogyan alakult ki nála a gyűjtés szenvedélye, majd hogyan fordít hátat mindennek.

Sabrina és Fergus – két erősen és jól felépített karakter, olyanok, amelyekre már régen volt példa Ahern könyveiben. Mindkét szereplő abszolút emberi tulajdonságokkal bír: esendőek, hibáznak, ugyanakkor ott lapul bennük a jó, csak fel kell fedezniük magukban, és magukra kell találniuk. Mindkét főhős esetében nagyon szép jellemfejlődést látunk, Fergus története pedig talán az egyik legmélyebb mondanivalóval bíró élettörténet, amelyet az írónő eddig papírra vetett. Eleinte kicsit sajnáltam és furcsállottam, hogy nem a pár éve újra kiadásra kerülő életműsorozathoz hasonló borítót kapott a kötet, de így, a regény elolvasását követően rájöttem, hogy nem is illene hozzá az a könnyedség, amelyet a korábbiak sugároznak magukból. Mert Az üveggolyók titka nem a megszokott Ahern: kevésbé lágy, kevésbé chick-lit, sokkal inkább mellbevágó látni, hogyan hullik apró darabokra egy emberi élet.

Cecelia Ahern utóbbi regényeivel (jelen kötet és A Vétkes) feszegeti a határait, új területekre téved, amely abszolút jót tett neki és történeteinek, mert sikerült bebizonyítania, hogy igenis helye van a szórakoztató irodalom nagyjai között.

Cecilia Ahern: Az üveggolyók titka (The Marble Collector), ford. Bottka Sándor Mátyás, Athenaeum Kiadó, 2016, 320 oldal, 3490,- Ft