Szerző: Alafair Burke
Cím: Az ex (The Ex)
Fordító: Balázs Júlia
Kiadó: Lettero Kiadó
Oldalszám: 376

Aki hosszabb ideje követi a blogot, vagy ismer, az tudhatja, hogy a krimi/thriller az egyik kedvenc műfajom. Igyekszem ezen belül a legszélesebb látókörrel olvasni, és minél több változatát a kezembe venni. A lány a vonaton óta óvatosan közeledek minden olyan regényhez, amelyet előbbi címhez hasonlítanak – kerülni azért mégsem akarom őket egy felkapott és túlértékelt könyv miatt –, így akadtam rá Alafair Burke regényére, Az exre, amely az utóbbi hónapok egyik legkedveltebb olvasmánya lett.

Olivia Randallt, New York egyik leghíresebb védőügyvédjét egy fiatal lány keresi meg, hogy segítsen az apján, akit szó nélkül letartóztattak a rendőrök. Jack Harrist azzal gyanúsítják, hogy megölt három embert a közeli sportpályán. A férfi állítja, hogy egy, az interneten megismert nővel kellett volna találkoznia, akire pár nappal korábban figyelt fel reggeli kocogása közben, és aki annyira hasonlít egy lövöldözésben az életét vesztett feleségére. Olivia Randall lelkiismereti okokból vállalja el az ügyet: ő ugyanis Jack Harris exe, a férfi egyetemi szerelme, akivel a szakítás sem ment zökkenőmentesen.

Alafair Burke-öt 2016-ban, Az ex című regénye kapcsán Edgar Allen Poe-díjra jelölték, bemutatkozó regényéről többek között Gillian Flynn, Michael Connelly és Harlan Coben is elismerően nyilatkozott. Ami ebben az esetben tényleg nem lehet véletlen, ugyanis a szerző egy roppant olvasmányos, pergő történettel jelentkezett, amely ha nem is tartozik a kemény thriller-vonulatba, képes arra, hogy órákon keresztül izgalomban tartsa az olvasóit.

Tulajdonképpen amikor el kezdtem olvasni a regényt, úgy voltam vele, hogy jó-jó, izgalmas az alapsztori, de erre csak nem lehet közel 400 oldalas történetet építeni. Burke azonban bebizonyította, hogy igenis lehet! Ahogy halad előre a nyomozás, úgy ismerjük meg egyre jobban Olivia személyiségét és Jack Harrisszel való viszonyát, és már ez a kettő önmagában is tud meglepetéseket okozni. Mindketten remekül felépített karakterek, és habár ők a főszereplők, a többiek is kellően izgalmas figurák: Melissa, Olivia legjobb barátnője, Jack leszbikus barátja, Jack lánya, vagy éppen az ügyész.

Ugyanakkor ott van krimi-szál is: vajon tényleg bűnös Jack Harris? A szerző remekül játszik az olvasó idegeivel, mert az apróbb információmorzsákkal folyamatosan elbizonytalanít minket. Amikor szinte biztosak vagyunk benne, hogy a férfinak nem lehet köze a gyilkossághoz, akkor egy-egy váratlanul elejtett mondat visszaránt minket a kétely mocsarába, és ugyanez igaz fordítva. A történet vége meglepően fordulatos, a csavar még sokáig ott motoszkál az olvasóban. Nem mondom, hogy abszolút eredeti lenne a cselekmény, de tény, hogy Burke nagyon jól keverte a szálakat, így még az apróbb kliséket is sikerült izgalmasan eladnia. És szinte biztos vagyok benne, hogy sokan fogják majd újraolvasni a regényt a megoldás tükrében, amikor tényleg minden mondat új értelmet fog kapni. Kicsit a jog is fontosabb szerepet kap a történetben, ami nem csoda, tekintve, hogy Burke eredeti foglalkozása jogász.

Nekem tehát kellemes csalódás volt ez a regény, főként azért mert hosszú idő óta ez az első olyan könyv, amely nem csak, hogy lekötötte a figyelmemet, de alig bírtam letenni. Nagyon remélem, hogy a szerző még sok más hasonló történettel örvendeztet meg minket. Ja, és sokkal jobb, mint A lány a vonaton.

Értékelés: 10/9