Szerző: Jo Nesbø
Cím: Éjszakai ház (Natthuset)
Fordító: Sulyok Viktória
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 264

2023 igazán jó év volt Jo Nesbø rajongóinak, hiszen két művet is olvashattunk tőle magyarul: májusban a tizenharmadik kötettel (Vérhold) folytatódott a Harry Hole-sorozat, ősszel pedig egy újabb önálló történettel jelentkezett a norvég krimikirály. Az Éjszakai ház talán a szerző egyik legmegosztóbb regénye, amelyben ugyanakkor ugyanúgy megcsillan a szerző zsenialitása, mint bármelyik másik művében.

Szülei tragikus halála után a tizennégy éves Richardot rokonaihoz küldik az eldugott kisvárosba, Ballantyne-ba. Az újonnan érkezett fiú hamar ijesztő hírnévre tesz szert, ugyanis mindenki azt gyanítja, hogy ő a felelős egyik osztálytársa, Tom eltűnéséért. Senki sem hisz neki, amikor azt mondja, hogy az erdő szélén álló telefonfülke kagylója falta fel Tomot, akár valami bizarr horrorfilmben. Richard az elbűvölő Karenben talál szövetségesre, akivel nyomozásba kezd. A titok kulcsát az Éjszakai Ház névre hallgató, az erdő mélyén álló elhagyatott, romos kúriában kell keresni, ám amikor Richard egy másik barátjának is különös módon nyoma vész, a rendőrség és a szövetségiek is a fiút kezdik gyanúsítani, aki ezt követően hamar egy fiataloknak fenntartott javítóintézetben találja magát, ahol továbbra is kísért az Éjszakai Ház korábbi lakójának szelleme. Ahogy haladunk előre a történetben, azok mozaikdarabkái önmagukba és egymásba csavarodnak, és kezd világossá válni, hogy Richard talán nem a legmegbízhatóbb narrátora saját történetének.

Az elmúlt bő egy évtized alatt, amióta olvasom Nesbø műveit két dolgot tanultam meg. Az egyik, hogy a regényeiben nem szabad meglepődni semmin sem, hiszen előszeretettel használ abszurd fordulatokat, amelyeket a legváratlanabb pillanatokban képes bedobni. A másik, hogy az önálló műveiben minden alkalommal feszegeti a saját és a választott műfaj határait, vagyis ebben az esetben még inkább fel kell készülnie az olvasónak, hogy valami egészen szokatlan élményben lesz része. Persze, ez egy nagyon kétélű fegyver, ami rosszul is elsülhet (nem véletlen, hogy pont ezek a regényei a legmegosztóbbak a rajongók között is), ám nekem eddig még nem kellett csalódnom igazán egyik művében sem, ahogy ebben sem.

Jo Nesbø (Fotó: Jens Kalaene/AFP)

Az Éjszakai házat olvasva az embernek jogosan juthat eszébe az a gondolat, hogy tulajdonképpen egy ifjúsági horrort tart a kezében. A főszereplő maga is tizenéves, aki egészen félelmetes és rejtélyes kalandokba keveredik, és igen, van benne pár csúnya halál és durvább szituáció, ezek semmiben nem különböznek például az R. L. Stine Libabőr-köteteiben leírtatoktól. És mint utóbb kiderül, az olvasó sejtései félig-meddig beigazolódnak, de erről többet mondani igazán nagy vétek lenne. Az Éjszakai ház ugyanis tipikusan az a regény, amelynek cselekményéről jobb minél kevesebbet tudni (sőt, szinte semmit), de ha az ember kellően nyitottan áll a történethez, akkor bizonyára nem fog csalódni benne.

Spoilerek nélkül: Nesbø a folytatásban többszörösen megvezeti az olvasót, minden egyes nagyobb részben új nézőpontot ad a cselekménynek, ezáltal pedig az addig ismert történet is folyamatosan új kontextusba helyeződik. Újra és újra felül kell írnunk az addigiakat, és egy idő után már nehezen lehet követni, hogy mi igaz és mi nem a történetből (a végén természetesen helyére kerül minden), de ez a találgatás csak tovább fokozza a feszültséget és tartja fenn a figyelmet. Én legalábbis mindvégig úgy éreztem, hogy tudni akarom a titkot, amit majd Nesbø a végén elénk tár, és habár a regény műfaját tekintve egyáltalán nem krimi (inkább horror), mégis úgy próbáltam meg kibogozni a szálakat, mint ha csak egy sorozatgyilkos után nyomoznék a főszereplőkkel együtt.

A történetben vannak visszatérő elemek, ezeket érdemes folyamatosan észben tartani, és megfigyelni, hogy az egyes részekben melyiknek milyen szerep jut (és ugyanez igaz a szereplőkre is). Ahogyan a regény azt is remekül és elgondolkodtató módon mutatja be, hogy a gyerekkorban elszenvedett traumák milyen hatással lehetnek a felnőtt életünkre. Az Éjszakai ház tehát nem egy szokványos Nesbø-mű (bár Nesbø melyik műve szokványos), azonban, ha kellően nyitottan állunk hozzá, igazán páratlan élményben lehet részünk.

Értékelés: 10/10

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!