Szerző: Yrsa Sigurðardóttir
Cím: Préda (Bráðin)
Fordító: Torma Péter
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 304

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Hét év után Yrsa Sigurđardóttir újra önálló kötettel jelentkezett: a Préda egy vérfagyasztó és nyugtalanító thriller, amely Izland fagyos és cseppet sem veszélytelen oldalát tárja az olvasó elé.

Az izlandi tél kellős közepén egy öt főből álló turistacsoport eltűnik a kopár, jéggel borított hegyek között. Már több mint egy hete nem tudni róluk semmit, amikor a mentőcsapat elindul a felkutatásukra, de válaszok helyett csak újabb kérdések várják őket. Mit keresett ez a maroknyi ember a sötét, hóviharoktól sújtott vadonban? És miért hagyták el azt a kevéske menedéket, amijük volt, sőt vetették le a ruháikat is? Eközben különös események történnek a külvilágtól elzárt stokksnesi radarállomáson is, ahol semmi sem az, aminek látszik: legyen az egy vértócsa a szűz hóban, egy, a földből előkerült, évtizedek óta ott heverő gyerekcipő vagy az a tátongó, fekete üreg a tengerparton, amely mintha vonzaná magához az embereket…

Az 1963-as születésű izlandi Yrsa Sigurðardóttir írói karrierjét tizenéveseknek szóló könyvekkel kezdte, 1998 és 2003 között öt regénye született, ezekkel hazájában és a nemzetközi piacon is szép sikereket ért el. Sigurðardóttir azon szerzők közé tartozik, akinek első felnőtteknek szóló regénye, Az utolsó rítus még akkortájt jelent meg magyarul (egészen pontosan 2007-ben), amikor a skandináv krimi műfaja még éppen csak felfutóban volt. Azonban sem ez, sem a soron következő regénye (Emlékszem rád) nem kapott nagyobb visszhangot az olvasóktól, az Animus Kiadó mégis adott egy újabb esélyt annak a sorozatnak, amellyel a szerző végleg bekerült a skandináv krimiszerzők élvonalába. A Freyja & Huldar első kötete, a Gének nálunk is nagy sikert aratott, így 2017-től kezdve szinte évente jelent meg új rész (a folytatások: Örvény, Exit, Vesztőhely, A baba, Csend), sőt, a szerző pár évvel ezelőtt a Margó Irodalmi Fesztivál keretében Budapestre is ellátogatott. A Préda című regény eredetileg 2020-ban jelent meg, ezzel a kötettel pedig a szerző hét év után ismét visszatért az önálló történetekhez.

Yrsa Sigurðardóttir (Fotó: Lilja Birgisdóttir)

A Préda egészen más hangvételű írás, mint a Freyja & Huldar, stílusában talán leginkább az Emlékszem rádhoz hasonlítható (amely kötet egyébként a szerző első önálló története volt a Thóra Gudmunsdóttir-sorozatot követően). Jóval lassabb a cselekményvezetése, mint amit a korábbi kötetekben megszokhattunk, és műfaját tekintve is inkább mondható pszichothrillernek (vagy éppen misztikus horrornak), semmint kriminek. A történet három szálon játszódik, ebből az egyik a „múlt”, ami igazából az egy héttel korábbi eseményeket meséli el. Ebben két házaspár, Tjörvi és Dröfn, valamint Bjólfur és Agnes Haukur vezetésével vág neki a kietlen hegyvidéknek a legkeményebb tél idején. A férfi egy mérőműszer miatt indul expedícióra, és bár óva inti a társait, hogy vele tartsanak, őket mégis hajtja a kalandvágy.

Sorsuk alakulása sejthető, hiszen egy héttel később, a jelenben egy kutatócsoport az ő keresésükre indul: Jóhanna és Thórir végül hamarosan egy holttestbe botlanak. Ez talán nem is lenne annyira meglepő, hiszen sejthető, hogy a csapat nem élte túl a kirándulást, ám számos megmagyarázhatatlan dologra is bukkannak: kiszakított sátor, otthagyott ruhák, vérfoltok a hóban, meztelen testek. Vajon mi késztette a turistákat arra, hogy őrült módjára viselkedjenek? Pusztán a hipotermia okozta sokk vagy valami más, természetfeletti? Ugyanezzel a kérdéssel szembesül Hjörvar is, aki a stokksneri radarállamosán dolgozik, és egyik ügyelete alkalmával furcsa események tanúja lesz: a nem működő kaputelefon megszólal, a kamerák olyan dolgokat rögzítenek, amelyek ellene mondanak a józan észnek, ráadásul mintha a hóviharban egy kislány alakja is feltűnne.

Sigurðardóttir ezúttal az ember természettel szembeni kiszolgáltatottságára helyezi a hangsúlyt, ha pusztán a turistacsoport kálváriáját írná le, az is éppen elegendő lenne ahhoz, hogy egy életre elmenjen a kedvünk ahhoz, hogy Izlandra utazzunk. Nem egy eseménydús és pergős történetet kapunk, sőt, szinte a cselekmény alig halad előre valamicskét is, mégis végig érezzük a magányt, a jeges rémületet, amellyel szereplőinknek is meg kell küzdenie. Az emberi elme vészhelyzetben sok mindenre képes, néha olyan dolgokkal is szembesül, amely az agy számára már felfoghatatlan. A szerző az olvasót is mindvégig bizonytalanságban hagyja, hiszen nem kapunk magyarázatot a természetfelettinek tűnő eseményekre, így nem tudhatjuk, hogy valóban csak egy kísértethistóriával állunk szemben vagy egy olyan történettel, amely akár a valóságban is megeshetne velünk.

Persze, a helyzet azért nem ennyire egyszerű: a három történetszál szép lassan összefonódik – és amikor azt írom, lassan, akkor valóban arra gondolok. Már a kötet kétharmadán is túl vagyunk talán, mire kezd összeállni a kép és az, hogy kinek mi a szerepe ebben a sztoriban, de a legutolsó puzzledarab csak a legutolsó fejezetben kerül bele a kirakósba, ezzel nem kis meglepetést okozva az olvasónak. A könyv éppen ezért nem is feltétlenül olvasás közben, hanem annak befejezését követően kezd el igazán élni bennünk, hiszen akár napokig agyalhatunk a cselekményen, képzelhetjük bele magunkat a különböző szituációkba, és próbálhatjuk megfejteni a motivációkat. Így válunk mi magunk végül Sigurðardóttir igazi prédájává.

Értékelés: 10/8

Kíváncsi lettél a kötetre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!