A londoni óriáskerék rejtélye

londoneye-borito.jpgSzerző: Siobhan Dowd
Cím: A londoni óriáskerék rejtélye (The London Eye Mystery)
Fordító: Szabados Tamás
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalak száma: 280

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Nagyon vártam már, hogy vége legyen a decemberi vizsgáimnak, mert tudtam, ez lesz az első könyv, amit a kezembe veszek. A téli várólistámnál azt írtam, hogy az alapsztori nagyban hasonlít a Monk-sorozat epizódjaihoz, mint később kiderült, még több is a hasonlóság. Mondanom sem kell, hogy a könyv kellemes meglepetés volt.

Ted, egy fiatal srác, akinek az agya más operációs rendszerrel működik (jól tippelem, hogy autista?) szüleivel és nővérével, Kat-tel éli békés mindennapjait. Egy délelőtt levél érkezik hozzájuk, amely egy igazi hurrikán érkezését tudatja velük. A hurrikán nem más, mint Ted anyjának nővére, Gloria néni, aki fiával, Salimmal együtt Amerikába akar költözni, de előbb el akarnak búcsúzni a családtól, így pár napot Londonban töltenek Tedéknél. Megérkezésüket követő második napon ellátogatnak a Szemhez, vagyis a londoni óriáskerékhez, mivel Salim még soha nem utazott rajta. Szerencséjükre nem kell kivárniuk a sort, mivel egy férfi felajánlja nekik, hogy odaadja az ő jegyét, mert nem mer felülni. Salim 11:32-kor beszáll a fülkébe, azonban 12:02-kor, amikor a fülke földet ér, a fiúnak már csak hűlt helyét találják. Az egész család pánikba esik, nem tudni, hogy mi történt a fiúval. Miközben Ted ragaszkodik az elméletéhez, hogy unokatestvére öngyulladás áldozata lehetett, lázas nyomozásba kezd, és úgy tűnik, ő az egyetlen, akinek sikerülhet megtalálni a fiút.

A könyv hangulatát és témáját tekintve A kutya különös esete az éjszakában c. regényre emlékeztetett, amit bár négy évvel ezelőtt olvastam, az élénken él bennem, hogy imádtam. A rejtély, valamint a megoldása is pedig akár a fentebb említett Monk-sorozat bármelyik évadában helyt állna, főleg, hogy Tednek is vannak bizonyos rigolyái.

Ted ugyanis imádja az időjárással kapcsolatos dolgokat, mindent megjegyez, amit ebben a témában olvas, és végül ez lesz az, ami hozzásegíti (részben) a rejtély megoldásához. Eleinte kissé zavaró volt, hogy a kifejezéseket (mint például úgy esik, mintha dézsából öntenék) folyton megmagyarázta, de hamar meg lehetett szokni a fiú világát.

A könyv hátulján a Guardiantól olvashatunk egy idézetet, miszerint a regény rögtön magával ragadja az olvasót. Ezzel teljes mértékben egyetértek, mert az írónőnek  fantasztikus stílusa van, én is csak egyszer szakítottam meg az olvasást, de az is hajnali kettőkor volt, amikor már tényleg nem bírtam nyitva tartani a szemem.

A könyv borítója (főleg a cím logója) nagyon tetszik, a Pongrác Kiadó nagyon kitett magáért ennél a kötetnél is. A fordításra és a szerkesztésre sem lehet senkinek sem panasza, szerintem nagyszerű volt.

Szívesen olvasnék még Ted kalandjairól újabb könyveket, de ez sajnos több okból is lehetetlen, ugyanis az írónő 2007-ben sajnálatos módon elhunyt rákban (47 éves volt), és csak négy ifjúsági regényt hagyott maga mögött. Ezek közül kettő meg is jelent, a másik az Éles és gyors sikoly, ugyancsak a Pongrácnál, remélem, ezt is mihamarabb elolvashatom.

Értékelés: 10/9

A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak!