Szerző: Tonya Hurley
Cím: Szellemlány (Ghostgirl)
Fordító: Győri Dávid
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalak száma: 326

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Úgy vélem, nem hazudok, ha azt mondom, hogy a Szellemlány az egyik, ha nem a legkülönlegesebb könyv a tavaly megjelent kötetek közül. Egyedi borító, csodás kivitelezés, öröm kézbe venni - éppen ezért kicsit félve kezdtem beleolvasni a regénybe, mert eddig tapasztalataim szerint a gyönyörű könyvek 90%-a pont azért gyönyörű, mert a tartalom a béka feneke alatt van. Szerencsére a Szellemlány a maradék 10%-ba tartozik.

Charlotte Usher egy átlagosnál is átlagosabb lány, aki eleinte átvitt értelemben, később pedig szó szerint láthatatlanná válik az iskolatársai számára. Ugyanis nagy izgalmában, amikor a kiszemelt fiú szóba állt vele (igaz, hogy csak azért, mert fizikaórán párba osztották őket), egy zacskó gumicukrot tömött a szájába, amitől megfulladt. Halála nem mondhatni, hogy megrendítette a sulit, az újságba is csak két mondat erejéig került be. Azonban itt még nem ért véget a története: szellemként folytatja tovább az életét. Bár az új közegben is lennének kötelességei, úgy dönt, új képességeit arra használja fel, hogy olyan dolgokat megtegyen, mint amikre korábban nem volt lehetősége, mint például meglesni Dament fürdés közben. Arra viszont nem számít, hogy a suli legnépszerűbb lányának (aki mellesleg Damen barátnője) a kevésbé népszerű goth-stílust kedvelő húga látja őt. Charlotte úgy dönt, hogy Scarlet segítségével fog közelebb kerülni az imádott fiúhoz...

Mint ahogyan a bevezetőben is írtam, csodás könyvet vehet a kezébe az, aki a Szellemlányt választja. Hatalmas piros pont jár a kiadónak ugyanis a kivitelezésért: a lapok széle, valamint a borítón lévő cím és díszítések ezüstözöttek, az előlap ötletessége pedig egyszerűen zseniális. Ugyanakkor nem csak kívülről, hanem belülről is szemet gyönyörködtető a látvány: minden oldal egységesen díszített, a fejezetek elején idézeteket és megható gondolatokat olvashatunk. A belső árnyképek, amik olyanok, mint ha egy kis képregényt látnánk, pedig csak még szebbé teszik az összhangot.

A tartalommal sincsen semmi gond, bár azt nem mondanám, hogy abszolút eredeti lenne az ötlet. Hurley stílusa viszont lenyűgöző, nem engedi el az olvasót, így én is meglepődtem, amikor eljutottam a könyv feléig, anélkül, hogy egyszer is az órára néztem volna.

Amivel viszont gondban vagyok, az az, hogy nem tudom eldönteni ezt a könyvet tulajdonképpen kinek is szánta az írónő. Mert a fordulatok a könyvben, illetve a néhol gyerekes megoldások azt sugallják, hogy a regény célcsoportja a 10-14 éves korosztály. Erre dob rá még egy lapáttal, hogy néhol olyan dolgokat lábjegyzeteltek be, amin egyszerűen elképedtem (pl. a hamelni patkányfogó). Másrészről a könyv tele van tűzdelve szexuális utalásokkal (néhol nem is csak utalással), feketehumorral, és egy-egy káromkodás is becsúszik itt-ott („Le a ribanccal!”), valamint szerintem vannak benne olyan dolgok, amelyeket egy kezdeti tizenéves még nem nagyon értene meg. Annyi biztos, hogyha 16 éven felüliek kezébe adjuk, a siker (félig) garantált.

Ami viszont kicsit idegesített, azok a dalok címei, amiket magyarra fordítottak le, és lábjegyzetbe ment az angol címváltozat. Gondolom, erre azért volt szükség, mert a legtöbb esetben a cím beszédes volt, és kapcsolódott a sztorihoz, de ha már lábjegyzeteltek, mehetett volna fordítva is. Egyébként a fordítással nem volt gond, nekem tetszett, remekül tudott élni a fordító a szópoénokkal.

Végszóként én arra biztatok mindenkit, hogy adjon egy esélyt a könyvnek, mert megérdemli (látszik, hogy sokat törődtek vele a kiadónál). Ráadásul a regény végére minden tisztázódik, minden szálat elvarr a szerző, így ha netalántán valakinek mégsem jönne be ez a kissé morbid, kissé szomorkás történet, az sem veszít sokat.

Értékelés: 10/8

A szerző magyarul megjelent regényei: 

Szellemlány
Szellemlány - Hazatérés
Szellemlány - Vágyakozás