Szerző: Tonya Hurley
Cím: Szellemlány - Hazatérés (Ghostgirl - Homecoming)
Fordító: Győri Dávid
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalak száma: 286

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Péntek délután, mikor hazaérkeztem Pestről, nagy meglepetés fogadott: postán kaptam egy csomagot a Pongrác Kiadótól, amely tartalmazta a Szellemlány sorozat második részét. Mondanom sem kell, egyrészt mennyire örültem neki, másrészt meg is lepődtem, mert nem is tudtam róla, hogy megjelenik a Könyvfesztiválra (április 14-17), valahogy az rémlett, hogy júniusi dátumot emlegettek. Miután kigyönyörködtem magam a kötetben (lásd lentebb), és sikerült letörölnöm a vigyort az arcomról, bele is vetettem magam az olvasásba.

A Hazatérés jóformán ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Charlotte - miután megmentette a szellemeket - úgy képzeli, hogy boldogságban és ami fontosabb, népszerűségben tölti halála hátralévő részét, azonban mint mindig, tervei most is kudarcba fulladnak. Egy telefonos lelki-segélyszolgálatnál kell dolgoznia társaival együtt: egyfajta lelkiismeretként funkcionálnak, hogy tanácsokkal lássák el az arra szorulókat. Eközben az élőknek is meg van a maguk problémája: Damen egyetemre megy, amit Scarlet nem annyira tolerál, főleg, hogy divatmániás nővére, Petula visszabukott a középiskolában. Egy nap azonban mindkét lány élete veszélybe kerül: Petula egy körömlakknak köszönhetően halálközeli állapotba kerül, goth húga pedig, hogy megmentse nővére életét, vállalja a kockázatot, és átvándorol a túlvilágra, hogy megkeresse Charlotte-ot.

A Hazatérés sokban különbözik az első résztől: inkább a szereplőkre helyezi a hangsúlyt, akiket ebben a kötetben sokkal közelebbről megismerhetünk. Főleg Petula lelkébe és gondolatai közé nyerhetünk bepillantást (bár utóbbiból a lány természetéből fakadóan nincs túl sok), de mellette természetesen megjelenik Scarlet és Charlotte érzelemvilága is, egy időben pedig párhuzamosan láthatjuk a három grácia cselekedeteit.

A sztori nem annyira jó, mint a Szellemlányé, eleinte úgy éreztem, hogy a folytatás csak a nagy siker miatt született meg. Ennek köszönhetően az események a könyv második felében indulnak be igazán, de akkor olyannyira, hogy az utolsó száz oldal történései kárpótolnak mindenért (a befejezésről már nem is beszélve, ami egy enyhe WTF volt). De mint mondtam, ennek az az oka, hogy a szereplőket ismerhetjük meg jobban az elején (amit az előző részből hiányoltam).

Ami viszont megmaradt, az az előző kötetből már megszokott (olykor kissé morbid) humor. Meglepő módon kedvenc szereplőmmé (főleg e téren) Petula vált, akinek olyan beszólásai vannak, hogy olykor le kellett tennem a könyvet, annyira nevettem (pl.: "-Kérdeznék valamit... - Igaziak a melleim.").

A kivitelezés hasonlóképpen gyönyörű, mint az első rész esetében, annyi különbséggel, hogy a fekete-rózsaszín helyett a fekete-lila dominál, valamint a kötet elején nem koporsó, hanem egy tükör van. A Szellemlányban megszokott formák (kis árnyképek, a szebbnél szebb idézetek, valamint a fejezetek elején megszokott elmélkedések - amik sokkal jobban tetszettek, mint az előző részben) mind-mind megmaradtak, és (hála Istennek) kevesebb lábjegyzet került a könyvbe. :)

Értékelés: 10/8

A könyv előolvasásáért hatalmas köszönet a Pongrác Kiadónak!

A szerző magyarul megjelent regényei: 

Szellemlány
Szellemlány - Hazatérés
Szellemlány - Vágyakozás