Szerző: Beate Teresa Hanika
Cím: Soha senkinek (Rotkäppchen muss weinen)
Fordító: Győri Hanna
Kiadó: Móra Kiadó
Oldalak száma: 192

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Móra Kiadó idén indította útra a TABU Könyvek sorozatot, amely keretében olyan könyveket kívánnak megjelentetni, amelyek cseppet sem hétköznapi, de bármelyikünk életében előfordulható eseményeket tartalmaznak és amit ritkán választanak a szerzők regényük főtémájának. Azokat, amikről nem szívesen beszél az ember, úgymint családon belüli erőszak, pedofília, stb. Az első kötet a sorban Beate Teresa Hanika regénye, akinek ez az első könyve.

A főhős a 13 éves Malvina, akinek minden pénteken zongoraóra után nagyapjánál kell várakoznia, amíg édesapja nem megy érte. Egy ilyen napon (két héttel a 14. születésnapja előtt) nagyapja megcsókolja őt, ezáltal a lányban ismét felidéződik a múlt emléke. A múlté, amikor még élt a nagymamája, amikor nagyapja érzelmi zsarolásban tartotta és amikor fajtalankodott vele. Malvina senkire nem számíthat: anyja migrénre hivatkozva állandóan ágyban fekszik, apja és bátyja nem vesznek róla tudomást, nővére pedig inkább a fiúknak szenteli életét. Legjobb barátnője éppen elutazott az édesanyjával a tavaszi szünetben, így Malvina hamarosan összebarátkozik Zakóval, egy sráccal a telepről, holott ő és barátnője megesküdtek, hogy a fiúk örök ellenségei lesznek. Szerencsére ott van a lengyel szomszéd Bitschek néni, aki érzi, hogy Malvinát gondok gyötrik, és biztatja, hogy beszéljen róluk. Ám a lány megígérte a nagyanyjának: soha senkinek...

Talán nem hazudok, ha azt mondom, hogy Hanika könyve hiánypótló regény volt Magyarországon. Nem tudok róla, hogy ehhez hasonló kötet jelent volna meg hazánkban. Éppen ezért mindenféleképpen egy hatalmas piros pont jár a kiadónak, hogy megjelentette a regényt (ráadásul igényes kiadásban!), holott az nem tökéletes.

A regény teljesen hétköznapi - értem ezalatt, hogy csupa olyan dolgokat tartalmaz, amelyek bármelyikünkkel megtörténhetnek. Nem tudok olyan részt felhozni, amelyre azt mondtam volna, hogy ez már túlzás, ilyen már nem fordulhat elő. Ugyanakkor túl nagy izgalmat senki ne várjon a regénytől, mivel az olvasó már a legelső pillanattól tudja (de legalábbis sejti), hogy mi áll a háttérben, amiért Malvina gyűlöli a nagyapját. És én azt mondom, így van jól.

Hanika egyébként remekül adagolja az infókat: minden fejezetben kapunk egy szeletet Malvina múltjából, és amikor már azt hinnék, hogy tudjuk a teljes igazságot, megfűszerezi még egy kis adalékkal, amitől még inkább együtt érzünk a főhőssel. Ugyanakkor a köztes eseményeket (mármint Zakóval való kalandjait) én néhol feleslegesnek éreztem, ráadásul nagyon sokszor ismételte magát a szerző a visszaemlékezéseknél (a fiúkkal való háborúnál).

A kötet legellenszenvesebb alakja - a nagypapa mellett - Malvina nagyanyja. Haragudtam rá, amiért nem tett meg mindent az unokájáért, hogy nem állt ki mellette, sőt mondhatni asszisztált a férje tevékenységéhez. Ezzel szemben a legkedvesebb szereplő Bitschek néni, aki mindvégig sejtette, hogy miért nem szeret Malvina a nagyszülőjénél lenni.

A könyv azonkívül, hogy felhívja a figyelmünket arra, hogy manapság is vannak olyan családok, ahol ilyesmi megtörténhet, példát is ad azok számára, akik hasonló helyzetben vannak: beszélni kell róla, és mihamarabb, különben saját magának árt az ember, hiszen ahogy Malvina is fogalmaz:

"Nem mindenki lett volna ennyire gyáva, de sokan ugyanúgy tettek volna, mint én. Sokan ugyanezt gondolták volna, hogy ezt még kibírom, ezt az egy napot, aztán még egyet, holnap majd beszélek, vagy holnapután, vagy talán valamikor. És bele sem gondol közben az ember, hogy a titok napról napra növekszik, minden perccel erősebb lesz és kimondhatatlanabb."

Értékelés: 10/8