Szerző: Susan Hill 
Cím: A fekete ruhás nő (The Woman in Black)
Fordító: Gieler Gyöngyi
Kiadó: Partvonal Kiadó
Oldalszám: 176

SPOILERMENTES KRITIKA!

Megvallom őszintén, Susan Hill neve számomra hosszú ideig ismeretlen volt, alig pár hónapja ismertem meg, akkor is azért, mert rájöttem, ő írt folytatást a Daphne du Maurier regényéhez, A Manderley-ház asszonyához Mrs. De Winter címmel. Azután a neten keresgélve megláttam ezt az ajánlót, és mikor megtudtam, hogy Daniel Radcliffe új filmjének alapjául egy regény szolgál, rögvest rákerestem. Szerencsére a Partvonal Kiadó is felfigyelt a közelgő premierre, ezért egy remek marketingfogással (Radcliffe ajánlása a borítón) ki is adta novemberben A fekete ruhás nőt.

Karácsony este van (megjegyzem, hangulatilag tökéletesen illeszkedett a könyv a mostani hófúváshoz). A harmincas éveiben járó Arthur Kipps eleinte fel sem figyel a vacsoránál elhangzó kísértet históriákra. Ám amikor arra kérik, ő is meséljen valami rémisztőt, megmozdul benne valami, és ott hagyja a társaságot. Ő ugyanis tudja, hogy azok a történeteket, amelyekkel ifjú és bohó férfiak és nők ijesztgetik egymást, semmi ahhoz képest, amelyet neki kellett át élnie fiatalkorában. Úgy dönt, megszabadul a lelkét maró gondoktól, és leírja a saját kísértethistóriáját. Kezdőügyvédként munkaadója azzal bízta meg, hogy részt vegyen Alice Drablow temetésén, majd hozza el az asszony hátrahagyott iratait. Így Arthur elutazott az isten háta mögötti kis városkába. Azonban hamar rá kellett jönnie, hogy az asszony háza valódi kísértettanya, ugyanis többször megjelent előtte a fekete ruhás nő, akiről kiderült, hogy évek óta halott.

A film ajánlója, illetve a könyves bloggerek véleményei nagyon felcsigáztak, így úgy vettem kezembe a kötetet, hogy majd egy jó kis borzongásban lesz részem. A várt hatás azonban nálam elmaradt. Próbálkoztam én mindennel, esti olvasással, néma csenddel, de sajnos hiába volt adott a jó körülmény, a félelem elmaradt.

Pedig a sztorival nincs semmi baj: az ifjú ügyvéd elszántsága és konok nyomozása egészen izgalmas, a város lakóinak folyamatos félelme és elkomorodása a fekete nő megjelenése kapcsán pedig elég jól megalapozza a hangulatot. Ehhez hozzá jönnek még Arthur magányos éjszakai az ódon házban, és a titokzatos neszek, a gyerekszoba, a sikoltások - amitől én pont a csúcspontot vártam, ami sajnos elmaradt. Olvasás után jöttem csak rá, hogy mi volt a "bajom" a regénnyel: nem tudtam azonosulni Arthurral. Nem szeretnék hím-sovinisztának tűnni, de a regény le sem tagadhatná, hogy nő írta. Egyszerűen néhol úgy éreztem, túl bonyolítja a leírásokat, inkább próbált lírikus és finom lenni, minél több jelzővel illetni a helyzetet, hogy még félelmetesebbnek tűnjön, ám nálam épp az ellenkezőjét érte el. Vagy említhetném az ügyvéd visszaemlékezéseit egy-egy hang kapcsán, amelyek engem megakasztottak az olvasásban. Mivel férfiszemszögből írta le az eseményeket, úgy vélem, jobb lett volna, ha pergősebben, feszesebben fejezte volna ki magát. (Valami olyasféle érzést vártam volna, mint amit a Pszicho váltott ki belőlem.)

A történet szerkezete, felépítése viszont nagyon tetszett: egyfelől az, hogy a szerző keretbe foglalta az egész sztorit, adott valami pluszt nekem, remekül elindította a cselekményeket. A fekete ruhás nőről is csak szép fokozatosan szerez tudomást Arthur, mondhatni az olvasó vele együtt fejti meg a halott asszony titkát. (Amely egyébként nem egy nagy durranás, de éppen az egyszerűsége adja a nagyszerűségét.) És azt se felejtsük el, hogy a regény közel harminc éves - 1983-ban íródott -, akkoriban valóban félelmetesek lehettek az ilyen leírások.

A magyar kiadás igényes: hófehér lapok, misztikus cím, félelmet keltő borító (amely megjegyzem nagyon tetszik!). A fordítás az 1995-ből való (akkor jelent meg először magyarul a kötet), amit gondolom ugyanúgy átvettek a korábbi kiadótól, mert egy-két szerkesztői hiba becsúszott.

Szóval, abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, és abban biztos vagyok, hogy nem utoljára. Pár évvel később biztosan újra előveszem, hogy még egy próbát tegyek vele - hasonló körülmények között.

Értékelés: 10/7