Szerző: Asa Larsson
Cím: Kristálytemplom (Solstorm)
Fordító: Erdődy Andrea
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 272

Az Animus Kiadó folytatja a nagy sikerű Skandináv Krimik sorozatát, így az Ünnepi Könyvhétre három új szerző regényét is megjelentette. Én az első skandináv krimimet, pont egy éve olvastam, az akkor frissen megjelenő Három másodperc volt a szerencsés. Azóta igyekszem minél több skandináv szerző regényét elolvasni (nem csak a krimi műfaján belül), így a blog olvasók felkészülhetnek, hogy a nyár főleg az északi népeknek fog kedvezni.  Az első regény, ami a vizsgák után a kezembe került Asa Larsson sorozatának kezdőkötete, a Kristálytemplom.

Egy februári éjszakán brutálisan meggyilkolják Viktor Strandgårdot, egy egyházi gyülekezet vezetőjét. A Kristálytemplom alapítója másodszorra veszti életét: évekkel korábban már járt a túlvilágon, de az orvosoknak sikerült megmenteniük az életét. Most azonban nem ilyen szerencsés. A holttestet - pontosabban annak megcsonkított változatát - az áldozat húga találja meg, aki attól való félelmében, hogy a rendőrség őt fogja gyanúsítani, felhívja egy régi barátnőjét, Rebeckát. Rebecka adóügyekkel foglalkozó ügyvédként keresi a kenyerét, ám amikor Sanna felhívja, nem tud ellenállni a lány kérésének, és elvállalja a védelmét. Miközben megpróbálják kideríteni, ki követhette el a gyilkosságot, Rebeckának szembe kell néznie a múltjával, amely összefüggésbe hozható az esettel.

Asa Larsson 1966. június 28-án született egy észak-svédországi bányavárosban, Kirunában. Adóügyekkel foglalkozó ügyvédként dolgozott (ahogy hősnője, Rebecka Martinsson is), amikor 2003-ban megírta első regényét, a Kristálytemplomot s amelyet a Svéd Krimiakadémia a legjobb elsőkönyves regényírónak járó díjjal jutalmazott. A könyvből 2007-ben film is készült. Ma már csak írásból él, a stockholmi évek után újra vidéken, férjével és két gyermekével. Köteteit több mint harminc országban adták ki.

Az igazat megvallva - bár nem olvastam még túl sok északi krimit - nekem Larsson regénye tetszett a legjobban a sorozatban megjelent kötetek közül. A rövid fejezeteknek, a pergős sztorinak köszönhetően csak úgy olvastatja magát a könyv. Végre a nevekkel sem volt gondom (nem úgy, mint Lehtolainen regényénél, ahol kis cetlikre írtam a gyanúsítottak nevét), egyből beugrott mindig, hogy kiről is van szó.

A regény tulajdonképpen bármelyik országban játszódhatna. Magáról a svéd társadalomról alig kapunk képet, mivel a történet középpontjában a vallás áll. Ennek következtében sok a bibliai utalás, szó esik az emberi bűnökről is, a vallási álarc mögött rejtőző tettekről és egy enyhe vallási fanatizmus is szerepet kap az egyik szereplő által. Nem emlékszem, hogy olvastam valaha is a hittel összefüggő krimit, ezért a könyvnek mindenféleképpen jár egy plusz pont.

Rebecka jelenéről nem sokat tudunk meg, a múltjáról viszont annál többet. Visszatérése szülővárosába, Kirunába sok rossz emléket idéz fel az ügyvédnőben, és ezen visszaemlékezések kapcsán jobban megismerhetjük a magányos nőt. Az mondjuk kissé furcsa, hogy szinte egyik pillanatról a másikra válik adóügyi ügyvédből büntetőjogivá, majd önkéntes nyomozónővé, de tekintve, hogy a gyanúsítottak felét személyesen ismerte korábbról, elnézem neki, hogy tapasztalat és gyakorlat ellenére egy hét alatt sikerült felgöngyölítenie az ügyet.

Ahogy néztem, még hátra van pár kötet a sorozatból (az írónő szinte évente ír egy újabb regényt), remélem, azokat is olvashatom majd hamarosan. Kíváncsi vagyok, hogy a következő részeknek mi lesz a fő témája (hiszen a vallást nem lehet túl sokszor ellőni), valamint szeretnék többet megtudni Rebeckáról is.

Értékelés: 10/8