Szerző: Neil Gaiman
Cím: Amerikai istenek (American Gods)
Fordító: Juhász Viktor
Kiadó: Agave Kiadó
Oldalszám: 656

SPOILERMENTES KRITIKA!

Neil Gaiman neve abszolút nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. Ha valaki nem is annyira jártas a könyves világban, a Csillagpor és a Coraline című filmek kapcsán biztosan hallott már a szerzőről. Vagy éppenséggel az Amerikai istenek kapcsán, amely - ha jól tudom - az író első regénye volt, amely megjelent magyarul. Az akkori kiadás elég hamar elfogyott, és amióta az Agave felkapta a szerzőt (az első változat más kiadónál jelent meg), horribilis árakon kínálják az antikváriumok, illetve az egyes online árverések. Az Agave Kiadó tavaly úgy döntött, épp ideje kiadni az azóta bővített változatot, így az idei Könyvhéten sok régi és új rajongónak okoztak örömet a vaskos kötettel.

Árnyék - akinek igazi nevére nem derül fény - három évet töltött börtönben. Csak az tartotta életben, hogy szerető felesége kinn vár rá. Azonban a szabadulása napján szörnyű hírt közölnek vele: a neje és legjobb barátja egy autóbalesetben elhunyt. Árnyék eleinte azt sem tudja, mit kezdjen magával, később azonban beáll egy titokzatos, Szerda névre hallgató öregember szolgálatába. Szerda minden jel szerint egy egyszerű szélhámos, bár Árnyék egy idő után gyanítani kezdi, hogy sokkal több annál. Munkája és az azzal együtt járó folytonos utazás során kezdi megismerni a világot, annak minden titkával egyetemben, és hamarosan rá kell jönnie, hogy a felszín alatt sokkal több rejlik, mint az sejteni véli. Talán a mítoszok és legendák, amelyekkel a gyermeket repítik mély álomba, mind igazak lennének? Létezik, hogy az istenek köztünk élnek?

Ahogy Gaiman a kötet előszavában fogalmaz, ezt a könyvét az olvasók vagy nagyon szeretik, vagy nagyon utálják. Én valahol a kettő között helyezkedem el. Olykor úgy éreztem, hogy Gaiman egy igazi zseni, aki egy abszolút eredeti történetet tett le az asztalra, élvezetes stílusban. Meghökkentő fordulatokkal, titkokkal és váratlan eseményekkel van teli ez a már-már eposzi rangra emelkedett mű. Máskor pedig olyan érzésem volt, hogy Gaimen egy beteg elme, akinek nem szabadna könyvet írnia. De ahogy a mondás tartja: az őrültet és a zsenit csak egy hajszál választja szét.

Amikor a kötet végére értem, vegyes érzelmekkel konstatáltam, hogy ez bizony hosszú olvasmány volt. Nem is tudom, mikor olvastam utoljára ennyire hosszú írást (a 650 oldal itt tényleg 650 oldal), volt, hogy csak faltam az oldalakat, volt, hogy eluntam magam és egy-két napig a könyv felé sem néztem. Nem tudom, melyek voltak azok a részek, amelyek az új kiadás kapcsán kerültek a könyvbe, de nehezen tudom elképzelni, hogy ebből a regényből kb. 200 oldalt úgy ki lehet húzni, hogy élvezetes és érthető maradjon a sztori.

Műfajilag nagyon nehéz besorolni ezt a könyvet, hiszen a mitikus elemek miatt tekinthető fantasynak (bár én ezt a megnevezést itt nagyon nem találom helyén valónak), a Laura ás Árnyék jeleneteknek köszönhetően egy romantikus szál is helyet kap, épp úgy, ahogy a krimi is elég erőteljesen képviselteti magát a halott kislány ügye kapcsán. Továbbá vannak itt horrorra hajazó részek (rögtön az első és a második fejezet között kap egy ilyen helyt), és a thriller és az úti regény címszóval is lehetne illetni a regényt.

Ami nekem különösen tetszett, hogy nagyon sok istenről szerezhettünk tudomást, és nem csak Amerika, hanem a világ összes természetfeletti uralkodója helyet kapott a kötetben. Egyiptomtól kezdve, a vikingeken és íreken át, egészen Dél-Amerikáig megismerhettük a különböző népek hitvilágát. Sőt, három sor erejéig a magyarok istene is szerepet kapott, amely engem egyfajta büszkeséggel töltött el.

Nekem Gaimantól ez volt az első regényem (a Farkasok a falban nem igazán nevezhető jó ismerkedésnek a rövidsége miatt), de azt bizton állítom, hogy nem az utolsó. Szép lassan szeretném elolvasni az összes regényét, de van egy olyan sejtésem, hogy Gaiman olyan író, akinek a könyvei között elég időt kell hagyni arra, hogy megfelelőképpen értékelhessük minden munkáját.

Értékelés: 10/8