Szerző: A. J. Kazinski
Cím: Az utolsó igaz ember (Den sidste gode mand)
Fordító: Szőke Zsolt
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 432

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az Animus Kiadó idén szeptemberrel is folytatta a Skandináv krimik sorozatát, ráadásul ismét egy új szerzőt – az idén a hatodikat – mutat be. Az utolsó igaz ember annak ellenére, hogy sok tekintetben hasonlít a korábbi északi krimikhez, nagyon sokban különbözik is tőlük, éppen ezért minden rajongónak új élményekkel szolgálhat az olvasása.

A világ különböző pontjain, különböző időpontokban holttestekre bukkannak. Mindegyik kínok és rejtélyek között lelte halálát, a hátukon beégetett számokat találnak az orvosok. A velencei rendőrség oszlopos tagja, Tommaso Di Barbara felfigyel egy újabb összefüggésre: az áldozatok mindannyian igaz emberek voltak, vagyis olyanok, akik az egész életüket az emberiség megmentésére tették fel. Rövid úton értesül erről a felfedezésről a dán hatóság is, ugyanis egyes feltételezések szerint Dánia a következő célpont. Niels Bentzont, a túsztárgyalót bízzák meg a feladattal, hogy derítse ki, ki lesz a következő áldozat. Ez azonban jóval nehezebb, mint ahogy elsőre gondolná: hogyan találja meg több millió ember között a legjobbat? Egyáltalán mit jelent jónak lenni a mai világban? Szerencsére találkozik Hanna Lund asztrofizikussal, aki rájön a rendszerre, így még közelebb jutnak a megoldáshoz. Azonban nincs túl sok idejük: a hiedelem szerint ha az utolsó igaz ember is eltűnik a Föld színéről, bekövetkezik a legrosszabb.

Az A. J. Kazinski írói álnév két szerzőt, Anders Rønnow Klarlundot és Jacob Weinreichet takarja. Mindketten hivatásos forgatókönyvírók (utóbbinak több mint húsz könyve jelent meg), amely abszolút tükröződik a regényen. A kötetben gyors egymásutánban váltakoznak a helyszínek és a szereplők, így valóban olyan érzése van az olvasónak, mintha egy több szálon futó filmet nézne. A történet eleje maga a nyomozás, a rendszer megfejtése miatt izgalmas, a második és harmadik rész – annak ellenére, hogy előbbiben kicsit visszavettek a tempóból -, pedig az akció- és thrillerfilmekbe illő események miatt válik érdekessé.

A könyvről nekem a Gyilkos számok című sorozat jutott eszembe, ahol szintén a matematika segítségével kellett rájönni a gyilkos kilétére és logikájára. Habár itt csak részben van erről szó, hiszen a vallások, hiedelmek és az emberi lélek is fontos szerepet játszik a történetben. A regény le sem tagadhatná, hogy északi szerzők műve, hiszen megkapjuk mindazt, amit megszerettünk a skandináv krimikben: egy lelkileg nem teljesen ép nyomozót (Niels fél az utazástól és minden ezzel járó eshetőségtől, Hanna pedig a gyermeke halála miatti fájdalma börtönében él), bibliai utalásokat, akadékoskodó főnököket, társadalomkritikát. Emellett azonban számomra nagyon sok újat is mondott a regény: nem olvastam még olyan krimit, amiben ennyire fontos szerepet játszanának a vallási szimbólumok és mondák, valamint a gyilkosságok és a rejtély megfejtése (kvázi a történet lezárása) is rendhagyó.

Kicsit bajban is vagyok, mert nem tudom eldönteni, hogy a szerzők zsenialitását mutatja az a rendszer, amely alapján „végeztek” a szereplőikkel, vagy inkább a túlzásba esést, hiszen az egész annyira hihetetlen, a valóságtól elrugaszkodott – főleg, az, ahogy Hanna rájött a megoldásra.

Ennek ellenére várom a folytatást – ha minden igaz, a szerzőpáros már írja –, mert régen esett meg velem, hogy egy ilyen hosszú könyv teljesen magával ragadott és kevesebb mint három nap alatt elolvastam.

Értékelés: 10/9