Szerző: Viveca Sten
Cím: Zárt körben (I den innersta kretsen)
Fordító: Markwarth Zsófia
Kiadó: Egmont Hungary Kft.
Oldalszám: 340

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Viveca Sten első, magyarul is megjelenő regényéről, a Csendes vizeken címűről (amely egyben a Sandhamni gyilkosságok sorozat bevezető kötete) körülbelül másfél hónapja írtam. Az Egmont Kiadónak hála a svéd krimi rajongói, illetve azok akiknek elnyerte a tetszését az első rész, nem kellett sokat várni a folytatásra, hiszen már egy ideje kézbe vehetjük a második kötetet, ahol ismét bűntény történik a szigeten.

Sandhamnon minden évben megrendezik a Gotland-sziget körüli vitorlásversenyt, amely idén kissé rendhagyóvá válik. A rajtlövéssel egyszerre ugyanis holtan esik össze az egyik legnagyobb hajó tulajdonosa, a csődeljárással foglalkozó ügyvéd, Oscar Juliander, aki egyben a Svéd Királyi Vitorlásklub elnökhelyettese. A férfit a nyílt vízen lőtték le. Az esetnek szemtanúja lesz Thomas Andreasson nyomozó, így még aznap neki lát a nyomozásnak. Most is segítségére vannak társai, Margit, aki a tavalyi esetből ítélve most mát óvatosabban bánik a szabadságával, Carina, akivel időközben szorosabbra fűzték a barátságukat, valamint Nora Linde, az ügyvédként dolgozó régi jó barát, akinek a házassága úgy tűnik kezd végérvényesen felbomlani. A nyomozás pedig lassan halad, hiszen több tucat vitorlásról adhatták le a lövést, indítéka pedig több embernek is volt.

A sorozat második kötete nekem sokkal jobban tetszett, mint az első rész. Maga a bűntény, amit meg kell oldani, érdekesebb, izgalmasabb volt, a múlt század krimijei jutottak eszembe róla, amelyben rendszerint lehetetlen küldetés volt az eset megoldása. Igaz, néha a fejemet fogtam, hogy a rendőrség tagjainak bizonyos elemek miért csak később jutottak eszébe, amikor annyira evidens volt, hogy milyen lépéseket hagytak ki a nyomozás során (ilyen például, hogy pár nappal később gondolnak csak rá, hogy megnézzék, milyen szögből érkezett a golyó az áldozat testébe, így jó pár vitorlást ki lehet zárni a körből).

Továbbá tetszett az is, hogy Thomas magánéletébe is több bepillantást kaptunk, hiszen a férfi összejött a főnöke lányával, aki nem mellesleg tizennégy évvel fiatalabb nála (mielőtt bármi perverz eszébe jutna bárkinek, jelzem, mindketten felnőttek már). Emellett ott volt még Nora, akinek most jóval kevesebb szerep jutott a nyomozásban, mint az előző kötetben (bár ott sem volt túl nagy hangsúly az ő szerepén ilyen szempontból), aki valószínűleg a női olvasók kedvencévé válhat, hiszen jó pár fejezeten keresztül olvashatunk az ő magánéletéről, házasságának válságáról. Feltehető a kérdés, hogy vajon mennyire illik egy krimibe egy ilyen, inkább családregényi elemeket tartalmazó szál. A választ döntse el mindenki saját maga, én azon a véleményen vagyok, mivel sorozatról van szó, amelynek kötetei részben összefüggnek egymással (aki nem olvasta az első részt, semmiféleképpen ne ezzel a könyvvel kezdje az ismerkedést, mert a regény erős spoilert tartalmaz az előzőekre nézve), szükség van arra, hogy ne csak a nyomozás tartsa izgalomban az olvasókat. Annál is inkább, mivel a Nora-szálat abszolút lezáratlanul hagyta a szerző, így mindenképp várós a folytatás.

Külön kiemelném, hogy a kötetben elő-előbukkantak jelenetek (ezeket dőlt betűvel emelték ki), amelyben egy férfi múltjába tekinthetünk vissza. A dolog érdekessége pedig az, hogy csak sejthető, kinek az életét ismerjük meg részletesen, csak a regény végén derül fény a személyére, amelynek - nem árulok el titkot - köze van a gyilkossághoz, pontosabban ezáltal ismerhetjük meg az egyik szereplő lelki világát, mit miért tett. Nekem ez a megoldás különösen tetszett, ilyennel eddig még nem találkoztam olvasmányaim során.

Szóval Viveca Sten, habár nem a megszokott skandináv krimi-vonalat erősíti, kezd kedvenccé válni, így nagyon remélem, hogy hamarosan újabb kötetét vehetem kezembe magyarul.

Értékelés: 10/9