A hosszú menet
Szerző: Slavomir Rawicz
Cím: A hosszú menet (The Long Wolk)
Fordító: Lukács Laura
Kiadó: Park Kiadó
Oldalszám: 272
A blog olvasói tudhatják, hogy nagyon szeretem a történelmet, a valós történelmei eseményeket is tartalmazó regényeket. Számomra az egyik legérdekesebb téma a II. világháború, pont azért, mert még ma, hetven évvel később is tudnak újat mondani a történészek, holott történelmi viszonylatokban a közelmúlt eseményeihez is sorolhatnánk. Így akadtam rá Rawicz regényére is, amelynek kiindulópontja pont egy szibériai munkatábor.
A kissé hihetetlen történet főhőse maga az író, Rawicz, aki öt rabtársával együtt 1941-ben megszökik a gulagról. A lengyel lovassági tiszt és különböző nemzetiségű társai (két lengyel, egy lett, egy litvén, egy amerikai) közel 6000 kilométert tettek meg, amíg Szibériából a Góbi sivatagon és a Himaláján átvágva eljutottak Indiába - gyalog. A kilenc hónapig tartó út alatt csatlakozott hozzájuk egy lány, de elvesztették két társukat is, miközben a természet legkülönbözőbb elemeivel vették fel a harcot.
Ahogy a könyv hátoldalán is olvashatjuk, a könyv 1955-ös megjelenésekor is nagy visszhangot keltett, pont amiatt, hogy igaz történetnek van beállítva, de több ponton is sántít a sztori. Rawicz 2004-ben elhunyt, így az igazságra már soha nem derül fény, de az biztos hogy az a szibériai munkatábor, ahonnan az útjuk indult, nem létezett (ezt egy 2006-ban megnyílt szovjet archívum irataiból tudjuk), a többi szereplőről nincs adat hazájukban, sőt annak sincsen nyoma, hogy Rawicz valaha is járt Indiában.
Be kell vallanom, én is kételkedem benne, hogy a sztori teljes mértékig igaz lenne, főleg a kötet második fele miatt. Az eleje nekem nagyon tetszett, az egész teljesen reális volt, ezért később, amikor a történetben feltűntek az első, kevésbé hihetőbb fordulatok, még nyugtattam magam, hogy bár elég kicsi a valószínűsége mindannak, ami történt, de meg van rá az esély. A könyv második fele viszont számomra kicsit lelombozó volt, az egész olyan volt, mint egy amerikai film, így a történet rögtön elvesztette szememben a komolyan vehetőségét. Biztosan vannak olyan részek, amelyek megtörténtek (ha nem is ezekkel a szereplőkkel, de másokkal igen), de én úgy vélem, hogy ez a könyv nem más, mint egy jól megírt fikció.
Mert maga a regény egyébként nagyon szép történetet mesél el: az összetartozás szentségéről és az emberfeletti erőről szól. Emiatt érdemes elolvasni ezt a művet annak, akit kicsit is érdekel ez a kor, vagy szereti a valós érzéseket, érzelmeket bemutató történeteket. Rawicz ugyanis megható emléket állít a kor eseményeinek és áldozatainak, és egy új oldalát is megismerhetjük a háborúnak. A stílus kicsit visszafogott, de ez tökéletesen illik az út gyötrelmeitől megviselt menekültről kialakult képhez.
A könyvben emellett találunk egy térképet is (amelyet érthetetlen módon a kötet közepén helyeztek el), amelyen végig követhetjük a csapat útvonalát.
Értékelés: 10/8
