Szerző: Jenny Downham
Cím: Amíg élek (Before I Die)
Fordító: Rudolf Anna
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Oldalak száma: 336

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Ciceró Kiadó az utóbbi időben a könnyedebb tinisztorik mellett egyre nagyobb figyelmet szentel a komolyabb témákat feldolgozó művekre. Először az Ötcsillagos könyvek sorozat két tagja (Mielőtt elmegyek, Marcello és az igaz világ), majd Laurie Halse Anderson (Jégviráglányok) és Gayle Forman (Ha maradnék, Hová tűntél?) regényei boncolgattak olyan kemény témákat, mint a fiatalkori halál, az anorexia vagy az autizmus. Mivel utóbbi három nagy kedvencemmé vált (mindegyiket max pontszámmal jutalmaztam), fel sem merült bennem, hogy Downham könyvét ne vegyem kezembe.

A tizenhat éves Tessa leukémiás, kevesebb mint egy év van hátra az életéből. Úgy dönt, ír egy listát azokról a dolgokról, amiket mindenféleképpen megszeretne tenni a halála előtt. Ebben van segítségére barátnője, Zoey, aki rögtön rábeszéli az első pont - a szex - mielőbbi kipipálására. Ahogy Tessa állapota egyre súlyosabbá válik, úgy kezdi más szemmel nézni a világot, meglátni benne az apró örömöket, és szép lassan megismeri az igazi szerelmet Adam oldalán, ám azt is meg kell tanulnia, hogy nem minden olyan könnyű az életben, ahogyan ő elképzelte.

Az igazat megvallva rossz elképzeléssel vettem kezembe a könyvet. Úgy gondoltam, hogy a Tessa tízes listáján első helyen álló szex csak a regény vége felé fog bekövetkezni, hogy a lány csak hosszas várakozás után - Adammel - veszíti el a szüzességét. Ehhez képest rögtön az első oldalakon tanúi lehetünk, ahogy egy ismeretlen férfival ágyba megy, és ahogy az lenni szokott az ilyen esetekben, szinte azonnal meg is bánja tettét. Ráadásul a listán durvább dolgok is helyet kapnak, amelyek egészen más mederbe sodorják a történetet, mint vártam.

Eleinte mind Tessa, mint Zoey karaktere nagyon idegesített, számomra egyszerűen hiteltelenek voltak. Lehet én vagyok túl naiv (vagy ami rosszabb öreg), de szerintem egy tizenévesnek a halála előtt nem az a legfontosabb, hogy kipróbálja a drogokat vagy hogy más módon törvényt sértsen. Zoey pedig minden hülyeségben benne van, az akaratát teljesen ráerőlteti Tessára, és nem veszi tudomásul, amit barátnője szeretne. Nem is értettem, hogy Tessa miért volt vele, mikor párszor szó szerint megalázta őt. A regény egy pontján azt hittem, eljön a várva várt pillanat, de a szerző ott is csalódást okozott, és egy egészen kiszámítható fordulattal új mederbe terelte a két lány kapcsolatát. 

Az viszont tetszett, hogy Tessa nem sajnáltatta magát, igyekezett jó kedvvel gondolni a betegségére (még ha ez csak egy külső máz volt), ugyanakkor néha - abszolút érthető helyzetekben - rádöbbent arra, hogy milyen kevés van hátra az életéből. Ahogyan számolta vissza a napokat, vagy elutazott egy évekkel korábbi üdülőhelye, mind azt bizonyította, hogy reménnyel tekintett a jövőbe. 

A két lány mellett leginkább Tessa apjának a karaktere van kifejtve, számomra ő volt a leghitelesebb és ezáltal a legszerethetőbb is. A két gyermekét egyedül nevelő férfi feláldozta a munkáját, hogy gondozza a lányát, minden vizsgálatra elkísérte őt, a téma valóságos szakértőjévé vált. Ahogyan igyekezett gyógymódot találni Tessa betegségére, ahogy érződött rajta, hogy mennyire nem akarja elfogadni a tényt, hogy a lánya rövid időn belül meghal abszolút emberivé tették.

Összességében nagyon örülök, hogy a kezembe került a regény, annak meg főleg, hogy egy ilyen jó és erős történettel kezdhettem az új évet, ráadásul - férfiasan bevallom - az utolsó fejezeteknél kicsordult a könyvem: Tessa apjához írt levele és Cal (a tizenegy éves öcs) búcsúja testvérétől igazán meghatóra sikeredett. Ehhez persze nagyban szükség volt Rudolf Annára, a fordítóra, aki Forman regényeivel korábban bebizonyította, hogy mennyire ért a fiatalok nyelvén és milyen jól mennek neki a komoly témák is. (Itt jegyzem meg, egy interjúban olvastam, hogy szívesen fordítani Jacqueline Wilsont - én kíváncsi lennék rá!) A magyar kiadásban egyedül azt sajnálom, hogy a könyv gerince elég könnyen megtörik, bárhogyan is vigyáz az olvasó a borítóra.

Értékelés: 10/9