Szerző: Kyung-Sook Shin
Cím: Vigyázzatok Anyára! (Please Look After Mom)
Fordító: Molnár Edit
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 248

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Ázsiai regények nagy ritkán jelennek meg nálunk. Ha a mangákat most nem vesszük számításba, alig tudok pár olyan könyvet megemlíteni a hazai kínálatból, ami a Távol-Keletről származna. A Könyvmolyképző úgy látszik, igyekszik betölteni ezt az űrt, így jelenhetett meg magyarul Kyung-Sook Shin MAN Ázsia-díjas regénye, a Vigyázzatok, Anyára!

A történet egy családi szerencsétlenséggel veszi kezdetét: egy szöuli metróállomáson a 69 éves Park Szonjo elszakad a férjétől, aki nagy sietségében hamarabb száll be egy kocsiba, mint a neje. Ezt követően az egész család – a férj, a négy gyerek, valamint az ő családjuk – kezdik lázasan keresni az asszonyt. Minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megtalálják Anyát, ám látszólag semmi nem vezet eredményre. És miközben folyik a kutatás, az egyik lány, ill. fiú, valamint az édesapa szemszögéből megismerhetjük, hogy milyen is volt igazából Anya. Végül maga Szonjo meséli el életének azon szakaszát, amiről senki sem tudott a családban, így kap az olvasó teljes képet erről a magát a családjáért feláldozó asszonyról.

Elsőre kissé szokatlan történetmesélést választott a szerző, az első (a lány) és a harmadik (a férj) rész egyes szám kettes személyben („tegező stílusban”) íródott. Eleinte nagyon fura volt nekem így olvasni, ráadásul jól meg is kavart a szerző azzal, hogy a második rész (a fiú) a megszokott E/3-ban, az utolsó, amelyben Anya maga mesél, E/1-ben volt megírva. Érdekesnek érdekes volt ez a fajta megoldás, de ha lehet, én a továbbiakban maradok a hagyományos stílusnál.

A jelenbeli események – Anya keresése – nagyon kis részét teszi ki a regénynek, az egyes részek jó ha egyötödében látjuk, merre tart a kutatás. A legtöbben visszaemlékeznek arra, hogy mennyi mindent is köszönhetnek Szonjonak, és arra is, hogy soha nem köszönték meg a nő szeretetét, törődését. Így például természetesnek vették, hogy Anya állandóan a konyhában van, hiszen enni kell, azzal már nem foglalkoztak, hogy az asszony szereti-e ezt, vagy ha valakinek valami baja volt, azonnal Anya segített, de tőle senki nem kérdezte meg, hogy érzi magát, emiatt nem is vették észre a nő egyre romló állapotát. A regény tehát afféle felhívás az Olvasónak, hogy rájöjjön – ha még eddig nem történt meg –, hogy mennyi mindent köszönhet az anyjának, és egy bizonyos kor fölött segítse a szüleit, foglalkozzon velük, ne legyenek magányosak.

A szép mondanivalótól függetlenül azonban volt pár unalmas rész a könyvben. A legtöbbször 10-15 oldalnál többet nem tudtam elolvasni belőle, mert egyszerűen nem volt, ami hajtott volna előre. Mivel a főszál igen lassan halad (sőt, szinte egy helyben toporog), így a visszaemlékezések – legyen egy-kettő bármennyire is megható – egy idő után érdektelenné váltak a szememben. A negyedik szakasz, valamint az epilógus sikerült a legmeghatóbbra, annak ellenére, hogy a történet végét előre sejteni lehet, de Anya lelki utazását szépen bemutatta a szerző.

Számomra ez egy egyszer olvasható könyv volt, de ettől függetlenül örömmel fogadom a többi ázsiai szerző regényét is, jó lenne betölteni ezt az űrt.

Értékelés: 10/7