Szerző: Kelley Armstrong
Cím: The Reckoning - A leszámolás (The Reckoning)
Fordító: Godó Klára
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 364

Mivel a kritika egy trilógia záró kötetéről szól, előfordulhatnak spoilerek az első kötetekre nézve, de igyekszem ezektől mentes lenni. 

Körülbelül másfél évvel ezelőtt vettem a kezembe Kelley Armstrong young adult-trilógiájának első részét. Szerencsére a folytatásra sem kellett sokat várni, így nem sokkal később arról is megszületett a kritika. A befejező rész ugyan a tervezetthez képest pár hónapos csúszással látott napvilágot, de nem panaszkodom, a lényeg, hogy egy újabb teljes sorozatot tudhatnak magukénak a rajongók.

A tizenöt éves Chloé Saunders és barátai tovább menekülnek az őket üldöző kutatók előtt. Szerencséjükre segítő társakra lelnek, akik hajlandóak elrejteni és megóvni őket az Edison Csoport tagjaitól. Ám a négy tinédzser hamar rájön, hogy senkiben nem szabad megbízniuk, mert a legjobb barátokból, családtagokból válhatnak a legnagyobb árulók. 

Szándékosan nem írok többet magáról a történetről, hiszen a legapróbb utalás is képet lehet elrontani a könyv élvezhetőségét. Összességében nekem ez a rész tetszett leginkább, éppen azért, mert itt teljesedett ki az, ami miatt megszerettem az író sorozatát. A főszereplők valódi fiatalok, akik bár különleges képességgel rendelkeznek, legszívesebben lemondanának erejükről, hogy újból nyugodt, hétköznapi életüket élhessék. De ha már erre nincsen lehetőségük, a két rossz közül a jobbik utat választják, és megpróbálják megtanulni, hogyan bánjanak erejükkel. 

Külön tetszett, hogy Chloé és a többi szereplő képében nem a megszokott karaktereket kaptuk. A főhős nem tekint magára kiválasztottként, nem hangsúlyozza folyton, hogy mennyire különleges. Sokszor, társaival együtt nem érti, hogy miért nekik kellett a kísérlet alanyainak lenniük, és ennek következtében hoznak rossz döntéseket is. Azt sajnálom, hogy Tori az előzőekhez képest visszafogta magát szellemeskedés terén, korábban mindig megnevetett, most azonban egy jóval komolyabb arcát mutatta meg. A szerelem is fontos részét képzi a történetnek, de szerencsére nem erre helyezi a hangsúlyt a szerző, nem fordul át az egész egy nyálas maszlagba. 

Egyedül az utolsó fejezetekkel tudnék vitatkozni, amiről nem tudok anélkül írni, hogy ne lőjem le a poént, ezért álljon itt csak annyi, hogy nekem ez a fajta megoldás nem annyira passzolt a sorozat hangulatához. A könyv végére minden fontosabb szálat elzárt a szerző, de maradtak még kérdések bennem, ráadásul a befejezés szinte folytatásért kiált, amit Armstrong meg is írt a The Darkness Rising névre hallgató trilógiában (habár nem a szó szoros értelmében vett folytatásról van szó). 

Értékelés: 10/8