Már az első rész megjelenésekor felfigyeltem erre a könyvre, de mindig nehezen kezdek bele egy magyar szerző által írt műbe, főleg, ha fantasyról van szó. Ezt követően teljesen kiesett a látókörömből a regény, és csak most, a harmadik, zárókötet megjelenése és a sok pozitív kritika után kezdett foglalkoztatni a trilógia. Így utólag sajnálom, hogy nem a megjelenés éveiben olvastam az egyes részeket, habár annak is megvan a maga hangulata, ha az ember egyben tud le egy sorozatot.

Lilian H. AgiVega (eleinte az első ránézésre felismerhető írói álnév rettentett el attól, hogy komolyan tudjam venni a regényt) fanfiction művek írásával szerzett hírnevet Magyarországon és szerte a világon. Bevallom, én magam nem vagyok oda ezért a műfajért, eddig egyedül Raana Raas (Görgey Etelka) műveit olvastam el saját sorozata, a Csodaidők után.

A Második Atlantisz-trilógia egy alaposan kidolgozott, jól felépített és átgondolt sorozat, amely képes eredeti elemeket is felmutatni. Természetesen az Atlantisz mitológiát nem a szerzőnek köszönhetjük, de remekül sikerült felhasználnia és saját gondolataival kiegészíteni ezt a mitikus világot (amely egyébként nekem nagy kedvencem).

Az első rész prológusa a tízezer évvel ezelőtti Atlantiszba kalauzol el minket, ahol a varázserővel rendelkező királyok vezetésével a nép győzedelmeskedett a szigetre érkező tündéreket. Azonban a hatalmuk az idők múltán meggyengült, így a tündérek népe fellázadt, ennek köszönhető Atlantisz süllyedése. Királyuk minden erejét felhasználva elvarázsolta a birodalom lakóit, hogy sellőként éljenek tovább, ám arra már nem maradt ideje, hogy figyelmeztesse őket: amint szárazföldre vetődnek, visszaváltoznak emberré. Tízezer évvel később a király fiát, Azaészt száműzik, aki Írország partjain lesz ismét egykori önmaga. Átváltozása után ráébred, hogy még nem veszett ki belőle teljesen a varázserő, valamint találkozik Elellel, egy magyar lánnyal, aki a családjával élvezi a nyaralást az írek földjén. Azonban nem csak a lány, hanem a tündérek is rátalálnak, és csak Aengus segítségével tud elmenekülni haragjuk elől. Aengus egy tündérherceg, akinek nem tetszik, hogy családja ennyire gyűlöli a sellők népét. Ezt követően kezdődik csak az igai kaland: Azaész ráébred arra, mi történt a múltban, Elel pedig kénytelen elfogadni a tényt, hogy a sellők és a tündérek is ugyanúgy világunk részét képzik, mint az emberek. Ezt követően kezdődik csak az igazi kaland: szemtanúi lehetünk a sellők és tündérek évezredes háborúskodásának, és természetesen a szerelmi szál sem maradhat ki: Elel és Azaész kapcsolatának lehetünk tanúi.

A második kötet (Az elveszett tündérfalu) tíz évvel később játszódik, a tinédzserek felnőttek, más problémákkal kell szembenézniük. A tündérnép egy újabb csoportjára bukkanhatunk, akik Atlantiszból egészen a Kárpát-medencéig menekültek tízezer évvel ezelőtt. Ők semmit sem tudtak Atlantisz hanyatlásáról, az írországi testvéreikkel sem tartják a kapcsolatot. Saját szabályaik, szigorú törvényeik szerint élik az életüket, ebbe csöppen bele Aengus, és innen veszi kezdetét a sok kavarodás.

A harmadik és egyben utolsó rész (A Bermudák királynője) a Bermuda-háromszög körüli hiedelmeket veszi alapul, ennek megfelelően (és szintén egyedi elgondolás alapján) egy, a tenger fenekén lévő városba kalauzolja el az olvasót. Itt találkozhatunk az első két kötetben megismert és megszeretett szereplőkkel, valamint új hősök és ellenségek is tiszteletüket teszik.

A karakterek többsége viszonylag jól felépített, habár eleinte Azaész nagyon idegesítő volt számomra, a folytatásban őt is meg lehet szeretni (sőt, felnőttként az egyik legkedveltebb alakká válik!). Ráadásul a szereplők fejlődése nem csak a sorozatban, hanem az egyes kötetekben is megfigyelhető. Habár sokukra az önsajnálat és a lelkizés jellemző (amit időnként túlzásba vitt a szerző), rögtön megtalálhatjuk a számunkra kedves és gyűlölt szereplőket, azt pedig külön kiemelném, hogy mindegyiküket alaposan kidolgozta az író, igyekezett őket különböző tulajdonságokkal felruházni, így nem találunk papírfigurákat, sablonkaraktereket. Nekem külön tetszett, hogy a legendás népek mellé magyar szereplőket is kaptunk, ettől kicsit közelebbinek éreztem a történetet (gondolok itt főleg a pilisi tündércsoportra).

Igazi nagy eposzt kapunk, hiszen mindegyik kötet öt-hatszáz oldalas, szerencsém volt, hogy az egész hetet itthon tudtam tölteni a könyvekbe merülve, különben nem tudom, mikor értem volna a végére. Természetesen az elsőkönyves szerzők műveire jellemző tulajdonságok itt is feltűntek, így például az első könyvben voltak unalmasabb, fárasztó részek, de ez fakadhat a történet hosszából is. Néhol úgy éreztem, hogy túl sok mindent akar leírni az író, ennek köszönhetően csak úgy pörögnek az események, időnként jó lett volna lassítani, vagy több kötetre elosztani az eseményeket. Ugyanakkor AgiVega nem panaszkodhat: bár mindegyik pályakezdő le tudna tenni egy ilyen művet az asztalra. Ami pedig pozitívum, hogy a fejlődést is érezni lehetett az egyes kötetek között, biztos vagyok benne, hogy idővel még hallani fogjuk a szerző nevét, én legalábbis nagyon várom már a következő művét, mert idővel ott lesz a helye a nagyobb magyar (ifjúsági) fantasy-szerzők között. Az író stílusa ugyanis nagyon olvasmányos, hamar bele lehet rázkódni a történet hangulatába, és nem egy humoros jelenetnek is tanúi lehetünk. A sztori gördülékenysége kötetről kötetre jobb lesz, ezért is merem állítani, hogy későbbi műveiben ezzel nem lesz gond.

A kiadót is dicséret illeti. Remekül szerkesztett könyvekről van ugyanis szó, hála Isten látszik, hogy a szerző engedte, hogy a szerkesztő végezze a dolgát így igazán korrekt mű születhetett meg. Külön örültem a kiejtési útmutatónak, a legtöbbször a szerzők által kitalált nevekkel meggyűlik a bajom, valahogy soha nem úgy ejtem őket, ahogy azt kellene (bár ez nem idetartozik, de Eragont akkor sem fogom soha ’eragán’-nak mondani).

Összességében én bátran ajánlom mindenkinek ezt a trilógiát, azért mert magyar, mert jó, és mert bizonyos kor fölött bárkinek képes kellemes órákat szerezni.

Második Atlantisz, 480 oldal, 2690 Ft
Az elveszett tündérfalu, 576 oldal, 2690 Ft
A Bermudák királynője 576 oldal, 2990 Ft
Aba Könyvkiadó