Szerző: Dr. Nyiszli Mikós
Cím: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban
Kiadó: Magvető Kiadó
Oldalszám: 216

SPOILERMENTES ÍRÁS!

"Pihenni kellene. Erőt gyűjteni. De kérdés, van-e még értelme...
Betegség emészt. A véres múlt őrli beteg szívemet.
Kétmillió ártatlan embert kísért szemem a gázkamrákig, tanúja voltam az embermáglyák borzalmának.
Hulláik százait nyitottam fel a magát lángésznek vélő, csendesen őrjöngő orvos parancsára; milliós tömegek gáz- és máglyahalálából akart hasznot húzni egy hamis teóriákra épített áltudomány.
Egészséges fiatal leányok holttestéről szeltem le a húst, és készítettem belőle erős táptalajt Dr. Mengele baktériumtenyészete számára.
Nyomorékok és törpék hulláit dugtam klórmeszes fürdőbe, vagy főztem kazánban, hogy jól preparált csontvázaik a Harmadik Birodalom múzeumaiba kerüljenek, ahol arra lettek volna hivatva, hogy az eljövendő nemzedékek előtt igazolják egy nép kipusztításának szükségességét.
Kétszer éreztem a halál szelének érintését a kivégző osztagok fegyverei előtt. Ezerháromszáz bajtársam véres holttestétől búcsúztam, és egyes egyedül én maradtam hírmondónak.
Száz meg száz kilométereken át meneteltem hómezőkön, fagyhalállal küzdve, hogy újabb megsemmisítőtáborok lakójává váljak.
Hosszú utat tettem meg!..."

Nyiszli Miklós 1901-ben született Szilágysomlyón. Orvosnak tanult, többek között a kolozsvári, berlini és kieli egyetem hallgatója volt. 28 évesen szerezte meg diplomáját mint kórbonctani szakorvos. 1930-tól kezdve hét éven át dolgozott Nagyváradon, ezt követően a háborúig Felsővisón és Szaploncán tevékenykedett. 1944 májusában deportálták Auschwitzbe, ahonnan egy év múlva szabadult. 1946-ban saját költségén kiadatta a koncentrációs táborban eltöltött időkről szóló memoárját, amely azóta további hét nyelven, több mint tíz országban látott napvilágot. 1951-től haláláig, 1956 májusáig a nagyváradi kórház orvosa volt. 

Dr. Nyiszli Miklósnak "szerencséje" volt. Sonderkommandósként és az életéért cserébe részt kellett vennie dr. Josef Mengele, az auschwitzi tábor orvosa emberkísérleteiben. Mengele nem riadt vissza semmitől, ha tudományos felfedezés volt kilátásban: hidegvérrel kiadta a parancsot a tábor lakóinak megölésére, főleg, ha olyan "különleges" tulajdonságokkal bírtak, mint a törpeség vagy az ikerszületés. Nyiszli, bár deportálása után maga sem volt több egy számnál - A.8450 -, annak köszönhette életben maradását, hogy ő volt az egyedüli orvos, aki német nyelvű egyetemen tanult, emellett jártas volt a kórboncolásban. Nagy bátorságra, erőre és kitartásra vall, amit tett: engedelmeskedett a parancsnak, amit kapott, nem szólt semmit, óvatosan került bármiféle beszélgetésbe. 

Műve a magyar holokauszt-irodalom egyik legfontosabb alkotása, nem is csak azért, mert egy túlélő regénye, hanem mert a háború egy olyan szeletét mutatja be, amelyről vajmi keveset tudunk, hiszen nem feltétlen erre helyezik a hangsúlyt a történelemórákon. Mengele nevét ismerjük, de Nyiszli pontosan bemutatja, hogy mit kell érteni a kísérletei alatt, milyen kegyetlenséggel járt el a tudomány nevében. Ráadásul Nyiszli, mondhatni kivételes helyzetben volt, így egy újabb oldalról, új megközelítésből ismerhetjük meg a történteket.

A szerző, bár nem hivatásszerűen foglalkozott írással, remek leírást ad a háborúról, egy percig sem unatkozik az ember. Bár nem hosszú könyvről van szó, én lassan tudtam vele haladni, mert muszáj volt pár fejezet után szünetet tartanom, hogy megemésszem az olvasottakat, elgondolkodjak az ott leírtakon. Mert akármennyire is tisztában vagyok a háború borzalmaival, mégis sokkoló egy túlélő, egy szemlélő elbeszélését olvasni, belegondolni abba, milyen kegyetlen is tud lenni az ember. 

A Magvető Kiadó különösen kitett magával, mert a szokásos minőségi kiadás mellett most díszdobozban jelentette meg a kötetet, ezzel is különleges díszévé tette az ember polcának.

Értékelés: 10/9