Szerző: Helga Weiss
Cím: Helga naplója (Deník Helgy)
Fordító: Varga György
Kiadó: Alexandra Kiadó
Oldalszám: 264 + 16 oldal színes melléklet

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az elmúlt években sorra jelennek meg a II. világháborúval foglalkozó írások, tanulmányok, ám talán ezek közül a legkedveltebbek, legérdekesebbek a memoárok. Egy olyan ember visszaemlékezései, feljegyzései, aki személyesen élte át a náci hatalommal járó borzalmakat, sokkal személyesebbek, torokszorítóak, mint bármely esszékötet, arról nem is beszélve, hogy csak azok tudják teljes mértékig visszaadni a gettók és koncentrációs táborok "hangulatát", akik a saját bőrük tapasztalták meg azok hatásait. A téma iránt érdeklődök örülhetnek, hiszen egy újabb napló látott napvilágot az Alexandra Kiadó gondozásában, ezúttal a cseh Helga Weissé. 

Helga mindössze kilenc éves volt, mikor először érzékelte a zsidókat ért megkülönböztetés okozta hátrányokat. Az őt ért hatások feljegyzéseket készített, amiket egészen auschwitzi deportálásáig folytatott. Először apja veszítette el munkahelyét, majd folyamatosan hullott darabjaira az élete: régi iskolájába nem járhatott tovább, árja barátnőivel nem tarthatta a kapcsolatot, egy idő után pedig az is veszélyes volt, ha a lábát kitette otthonról. 1939-ben családjával együtt a terezíni gettóba került, 3 évvel később anyjával együtt Auschwitzba szállították. A tizenötezer csehországi zsidó közül alig száz fő térhetett haza a háború befejeztével, ő is a kevesek közé tartozott. A haláltáborban történtekről később szintén feljegyzéseket készített, amit később könyvalakban is megjelentetett. 

Az 1929-es születésű Helga Hosková-Weissová a háború után festészetet tanult, a XX. század második felében képzőművészként és íróként tevékenykedett. Munkáját számos díjjal jutalmazták. Két gyermeket hozott a világra, jelenleg ugyanabban a prágai házban él, ahová született és ahonnan elhurcolták. Mint mondja, naplójának nyilvánosságra hozatala azt a célt szolgálta, hogy megmutassa az utókornak azt a nagyfokú gonoszságot, amelyet a saját bőrén kellett megtanulnia, valamint, hogy sose felejtsük el, mélyen mélyre süllyedhet az emberiség. És talán azért, hogy a jövőben másoknak ne kelljen elszenvednie azt, amit neki kellett. 

A napló meglepő részletességgel tartalmazza a gyermek Helga hat évét, amely az idő előrehaladtával fokozatosan hullik szét. Számos hasonló memoár látott már napvilágot, ám az ő története már csak azért is különleges, mert túlélte a koncentrációs tábort, nem jutott olyan szörnyű sorsra, mint társai (Anne Frank, Heyman Éva). Ugyanakkor ez kihatással van a naplójára is, mert a felnőtt Helga többször átdolgozta azokat a részleteket, amelyek később nem tűntek túl egyértelműnek az utókor számára. Bár ez a könnyebb megértést szolgálja, ugyanakkor el is vesz a könyv értékéből: az olvasó nem tudja elhinni, hogy valóban egy kilenc-tíz éves lány írását tartja a kezében, mert olykor gyermeki rácsodálkozással emlékszik vissza a történtekre, máshol meg jól érezhető a beavatkozás. Ezek a váltások, valamint az időpontok megjelölésének részleges hiánya kicsit zavaróak, de ha ezen túl tudjuk magunkat tenni, igen értékes könyvet vehetünk a kezünkbe.

A kötet ezen kívül tartalmaz egy harminc oldalas interjút, amelyet a kötet angol fordítója, Neil Bermel készített 2011 végén az írónővel, és amelyben sok kérdésünkre választ kaphatunk. Többek között, hogy miért is döntött gyerekként úgy, hogy papírra veti gondolatait, miért rendszerezte és adta ki könyv formájában ezeket az írásokat, valamint a családjáról és a háború utáni életükről is pontosabb képet alkot. Az utolsó oldalakon pedig fényképeket láthatunk a Weiss-famíliáról és a gettóbeli életről, továbbá Helga korabeli rajzai is helyet kaptak. 

Maga a kiadás is roppant igényes, a borító igazán ötletes, első ránézésre elárulja, miről szól a könyv. Helga naplóját mindenki érdekes olvasmánynak fogja tartani, akit kicsit is foglalkoztat a II. világháború.

Értékelés: 10/8