Szerző: Mischa-Sarim Vérollet
Cím: Miért félek a nőktől (Warum ich Angst vor Frauen habe)
Fordító: Dr. Dobosi Beáta
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 208

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A tiszavirágéltű könyvheti ajánlósorozatom első (és egyben utolsó) cikkében az Animus Kiadó ünnepi kiadványait vettem górcső alá. Aki emlékszik még rá, derenghet neki, hogy Vérollet könyve volt az, amelyiket a legkevésbé vártam, talán úgy is mondhatnánk, hogy abszolút érdektelen volt a számomra. A Kiadó munkatársai azonban voltak olyan kedvesek, hogy beajánlották ezt a kötetet is, hátha tetszeni fog alapon, nekem meg nem volt szívem visszautasítani. A vizsgaidőszak után úgyis egy humoros, könnyed olvasmányra vágytam, így került kezembe legelőször ezt a könyv.

Az alig 200 oldalas kötet apró történetek füzéréből áll, melynek főhőse maga a szerző, Vérollet. A harmincas évei elején járó német fiatalember visszaemlékezik a gyerekkorára, memoárját pedig nem rest megosztani a nagyérdeművel. Ebből kitűnik, hogy a boldog gyermek- és kamaszévek nem is igazán voltak boldogak mindig, főleg egy olyan srác számára, aki minden héten reménytelenül szerelmes lesz az újonnan megismert lányba, és minden egyes alkalommal érzi, hogy megtalálta az igazit, csak éppen az igazi gondolkodik kicsit másképp. Vagy ott van például az allergiája, amivel Természet Anyánk jól megáldotta: nincs olyan növény vagy állat, mely ne lenne veszélyes ifjú barátunk szervezetére. Játékok, mozizás, zenei stílusok váltakozása, BRAVO újságból vett felvilágosító leckék és egyéb érdekességek várnak azokra, akik együtt nosztalgiáznak Vérollettel.

Igazából abszolút nem tudom, hogyan viszonyuljak ehhez a könyvhöz. Olvasmányos volt, időnként felnevettem rajta, de engem nem töltött el a nosztalgia felemelő érzése, és most, hogy pár napja már hagyom ülepedni az olvasottakat, rá kell jönnöm, hogy semmi pluszat nem adott számomra a könyv. Először is az a kérdés merült fel bennem, hogy az angol, francia és német felmenőkkel rendelkező szerző tulajdonképpen mivel is foglalkozik. Jó magyar mentalitáshoz híven hozzá vagyok szokva, hogy az általános felfogás szerint, aki médiaszemélyiség, az írni is tud, így nálunk elképzelhetetlen lenne, hogy az emberek megvegyenek egy kötetet, amiben egy ismeretlen szerző teregeti ki gyermekkora szennyesét. Kis utánajárásnak köszönhetően sikerült kiderítenem, hogy egy hivatásos íróval van dolgom, akinek jelen kötete az ötödik, ami nyomtatásban megjelent. A kritikusok a Miért félek a nőktől és az egy évvel korábban megjelent, 2009-es Das Leben ist keine Waldorfschule című kötetet tartják a legjobbaknak a Vérollet-életműből. Az utóbbi három évben további három könyvet írt, regényeket és novellákat egyaránt.

Második lépésként azt kellett eldöntenem a kritika megírása előtt, hogy tulajdonképpen kinek is szól ez a kötet. Ahogy a fülszöveg is utal rá, a szerzővel együtt újraélhetjük gyermekkorunkat, az akkori világból kapunk egy szeletet. Mivel bő egy évtized van Vérollet és köztem (az ő javára), ami alapvetően nem sok, de itt mégis ég és földnek tűnik. Egy-két írás kapcsán eszembe jutott az én gyermekkorom is, amikor kint játszottunk a pályán vagy a lépcsőházak közötti téren, meg nővérem régi BRAVO újságai, amiket iskolástársaimmal együtt élvezettel lapozgattunk mi is, mint a nagyok, holott, feléről fogalmunk sem volt. De a legtöbb esemény, amelyek befolyásolták szerzőnk és barátai életét, nekem már történelem, lévén nem saját emlékeim, pusztán lexikális tudásom alapján tudom felidézni őket. Ebből leszűrhető, hogy a célközönség a harmincas, negyvenes korosztály, akik ténylegesen fel tudják idézni kamaszéveiket ennek a kötetnek a segítségével.

Ha ezen a két tényen túl lépünk, megpróbálom összességében is értékelni a könyvet. Vérollet stílusa nagyon olvasmányos, elég gyorsan lehet haladni a kötettel. Némelyik történet esetén úgy éreztem, mintha egy stand-up showt hallgatnék, láttam is magam előtt mesélőnk arcát (már ha ő van a borítóképen), ahogy előadja az AIDS-es sztorit, vagy a nagy szerelmi bánatait. Iróniával telt a történetmesélése, talán épp emiatt annyira élvezetes. Személy szerint nekem az tetszett legjobban, amikor el kezdi meséli, hogy bezzeg az ő idejében nem az interneten lógtak a gyerekek, hanem lementek játszani az erdőbe, majd hozzáteszi, hogy mivel nem is volt más választásuk, lévén a világháló, mint olyan még nem állt rendelkezésükre. Az ilyenek miatt volt tényleg élvezetes végigolvasni a kötetet, unatkozás nélkül. Ami viszont zavaró volt számomra, hogy lerí a könyvről, hogy a német olvasóknak szánták. Nagyobb zenekarokkal, filmekkel, sztárokkal, történelmi eseményekkel mi is tisztában vagyunk, de amikor az egyes kormánypártokat kezdte boncolgatni, vagy olyan apróbb történésekre utalt, amikről nekünk, magyaroknak fogalmunk sem lehet, ott kicsit elvesztettem a lelkesedést, mert abszolút nem tudtam átérezni a problémáját.

Összességében hideget és meleget is kap részemről ez a könyv. Nem ez lesz életem csúcsélménye, de olvastam ennél sokkal rosszabbat is már.

Értékelés: 10/7