Szerző: P. L. Travers
Cím: A csudálatos Mary (Mary Poppins)
Fordító: Benedek Marcell
Kiadó: Móra Kiadó
Oldalszám: 224

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Keresve is nehéz lenne olyat találni, aki nem hallott volna még Mary Poppinsról. Az esernyővel leszálló dadus kalandjai a gyerekek egyik örök kedvence, immáron több évtizede, hiszen az első regény 1934-ben látott napvilágot. A sikert jellemzően a BBC és a Disney is elkészítette saját verzióját (sőt 1984-ben még egy szovjet változat is készült), utóbbi alapján a Madách Színház tavaly mutatta be az azonos című musicalt, amely közel egy év alatt elérte a 100. előadást. Ennek ellenére bármennyire is hihetetlen, az én életemből egészen eddig kimaradt a regény és a film is, éppen ezért határoztam el, hogy a szeptemberi előadás előtt még elolvasom az eredeti sztorit.

A Banks család gyermektagjai rekordsebességgel fogyasztják el a dadusokat. A szülők kétségbeesésükben bármire hajlandóak lennének, ekkor tűnik fel a színen Mary Poppins, akit a keleti szél hozott. A szigorú dadus hamar megmutatja Michaelnek és a Jane-nek, hogy mi mindenre képes: orvosságos üvegében különféle ízű gyógyszerek rejlenek, táskája feneketlen mélységű, barátjával, a gyufaárussal festményekbe ugranak be és jönnek ki. És ez még csak a kezdet: a rövid idő alatt, amit Mary a családnál tölt, megannyi varázslatos dolog történik a Banks-gyerekekkel, ám a dadusnak el kell hagynia a házat, amint megfordul a szél. 

Annak ellenére, hogy nem ismertem részletesen a történetet, az alaptörténettel tisztában voltam. Így én végig abban a hitben éltem, hogy mikor Mary belép a Cseresznyefa utca 17. szám alatti házba, a gyerekekre - akik addig végtelenül rosszak voltak - jó hatással lesz, és nem csak nekik, hanem az olvasóknak (pontosabban a célközönségnek) is tanít egy-két dolgot az életről. Sajnos karakterfejlődésről abszolút nem volt szó, és a tanulság is elmaradt, ami nekem egy gyermekregénynél - főleg ilyen híresnél! - hiányzott. 

A történet tulajdonképpen nem is összefüggő, minden fejezet egy önálló sztori, amelyek később említés szintjén sem kerülnek szóba. A gyerekek feltehetőleg élvezik az ilyen jellegű könyveket, hiszen nem kell heteken át fejben tartani a cselekményszálat, csak a három főszereplő nevét kell tudni, meg az alapszituációt. Éppen ezért nem is hibáztathatom a könyvet vagy a szerzőt, hogy nekem nagy csalódás volt a regény, hiszen bőven kinőttem abból a korosztályból, akinek szánják. 

De ha ettől el is tekintenénk, akkor is marad pár negatív érzetem a regénnyel kapcsolatban. Ahogy már fentebb is említettem, sem mondanivalója, sem tanulsága nincs a kötetnek. Sem a szófogadásról, a szülők iránti tiszteletről, sem a gyerekkori érzelmekről, barátságokról, sem a testvéri szeretetről nem esik szó, pedig ezek mind olyan kártyák, amiket ki lehetett volna játszani. A másik, hogy egyik szereplőnek sem volt igazi jelleme. Mary Poppins időnként szigorúan nézett, a gyerekekre meg ráfogták, hogy rosszak, holott kvázi semmit - szó szerint semmit - nem csináltak a történet során. Arra sem derül fény, hogy miért hagyják ott a Banks házat a dadák, illetve Mary távozása sem sikerült olyan drámaira, mint amennyire vártam. 

Összességében nekem csalódás volt a történet, és bár mondhatnám, hogy a Disney-film jobban tetszett, de egy óra után bealudtam rajta. Most már csak abban bízom, hogy a musicalverzió a színház-hangulat miatt tetszeni fog, mert van egy olyan érzésem, hogy sztori szempontjából az sem tartogat sok meglepetést. 

Értékelés: 10/6