Stuart MacBride legújabb, magyarul megjelenő könyve ismét Skóciába varázsolja a borzongani vágyókat.

Rosie Williams, a prostituált az első, akit csupaszra vetkőztetnek és agyonvernek a kikötőben – Aberdeen piroslámpás negyedének szívében. Logan McRae nyomozó őrmesternek ez egy újabb cudar nap cudar kezdete. Csupán néhány rövid hónappal ezelőtt még ő volt a környék rendőrségének szépreményű nyomozója. Ám egy elfuserált razzián beosztják valaki mellé, akiről mindenki tudja, hogy balszerencsét hoz, s aki arra vár, hogy lesújtson a bárd rá és a „Balfasz Szakasz” többi selejtes alakjára. Logan azonban nem ül ölbe tett kézzel. Elhatározza, hogy megszökik Steel nyomozó meg az ő szokatlan módszerei elől, és ennek legjobb módja az, hogy villámgyorsan megoldja az ügyet. És nem csupán Rosie Williams kerül akarata ellenére a hullaházba: szerte a városban hat ember ég halálra olyan, benzinnel fellocsolt lakásban, amelynek ajtaját és ablakait kívülről becsavarozták. És Logan minden erőfeszítése ellenére nemsokára egy újabb prostituáltat is kiterítenek!

Stuart MacBride 1969. feburár 27-én született Dumbartonban, de  Aberdeenben nevelkedett, ahol regényei is játszódnak. Jelenleg Észak-kelet Skóciában él feleségével, Fionával és Gender névre hallgató macskájukkal. Első regénye, A Hideg gránit 2005-ben jelent meg, egyben ez volt a Logan McRae-sorozat nyitókötete is. Ezt követte 2006-ban a Haldokló fény, majd évente egy-egy újabb kötettel örvendeztette meg az olvasókat. Ezek közül kivételt a nyolcadik részt jelent, ez ugyanis két rövidebb írást tartalmaz a nyomozó munkájáról. Az eddig kilenc kötetes széria mellett további négy regényt írt, más-más főhőssel. 

A Hideg gránit 2010-ben jelent meg magyarul, a folytatásra nekünk három évet kellett várni, remélhetőleg az új stílusú borító több olvasót vonz majd, és a következő regények hamarabb érkeznek. MacBride-ot azért tartom jó írónak, mert szereti feszegetni a határokat, és a legbetegebb dolgokat is képes meglépni, amelyeket mások csak nagy nehezen, stabil bázissal a hátuk mögött tesznek meg. Mert az igenis nagy szó, ha valaki már rögtön az első regényeiben bebizonyítja az olvasóknak, hogy nem árul zsákbamacskát, és így a folytatások sem válnak hatásvadásszá. Szerencsére a szerző az első kötetből ismert úton halad tovább, ennek következtében a szereplők legyek módjára hullanak, és nem a legszebb módon lelik halálukat. Ennek köszönhetően a szereplőkre is antihős jelzőt lehet leginkább aggatni, mindannyiuk élete a béka feneke alatt van (némelyiküknél ez még elég enyhe kifejezés). MacBride azonban mégis képes oldani a feszültséget, és olyan fanyar humorral, gúnnyal kezeli a helyzetet, hogy néhol akaratlanul is mosolyra húzódik a szánk. Valahol mélyen mindannyian örülünk annak, hogy Logan a Balfasz Szakaszra keresztezett egységhez kerül büntetésből, mert tudjuk, hogy ebből is jó dolog fog kisülni (már mint nekünk, olvasóknak).

Sok szereplőt vonultat fel a regény, mindenki megtalálhatja a maga kedvencét, de itt sem a hagyományos figurákra kell gondolni, ahogy fentebb is jeleztem, mindegyiküknek van valami beütése. Éppen ezért talán nem a megszeretni ige használata a jó kifejezés, mert nekem képtelenség volt bármelyikükkel is szimpatizálnom, de a regény végére mégis nehezen engedi el őket az ember. (Ezért is bízom a folytatás gyors megjelenésében.) Ráadásként Logannek több ügyben is helyt kell állnia, erre sem láttam még túl gyakran példát krimikben, újdonságként hatott mindez. Az esetek egyébként önmagukban is élvezetesek lennének, így aki szereti a beteges elmék játszadozásait, az mindenképp vegye kézbe ezt a kötetet.

A magyar kiadáshoz csak annyit fűznék, hogy szerencsés döntés volt a borító lecserélése, mert az első köteté cseppet sem figyelemfelhívó, ez viszont ütősre sikerült.

Stuart MacBride: Haldokló fény, ford. Soproni András, Ulpius-ház Kiadó, 2013, 434 oldal, 3499 Ft