Szerző: Georges Simenon
Cím: Az elátkozott hajó (La Passager de Polarlys)
Fordító: Barta Tamás
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 144

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Georges Simenon negyedik kemény regényében egy hajó fedélzetére és az emberi lélek legsötétebbjére kalauzolja el olvasóit.

A tengerészek között járja egy mondás, miszerint átok sújtja a nyílt vízen járó hajókat. Petersen kapitány a saját bőrén tapasztalja meg ennek következményeit, mikor Polarlys nevű tengerjárójával útjára indul az északi vizeken. A fedélzeten alig néhány utas és a személyzet tartózkodik, ám rögtön az első éjszaka holtan találnak egy férfit. Az események innentől kezdve furcsa irányt vesznek: egy mindenki számára rejtélyes utas, egy feltűnően viselkedő hölgy, egy börtönviselt alkalmazott gondoskodik a borzongásról. További gyilkosságok, lopások, hazugságok fertőzik meg Petersen életét, aki mindenképpen a végére akar jutni az ügynek.

Azon túl, hogy Az elátkozott hajó a hagyományos krimik vonulatát követi, kiegészül számtalan, ma is fontos társadalmi problémával. Az első gyilkosság után szinte mindenki gyanússá válik, az olvasónak pedig valóban nehéz akár csak megtippelni az elkövető személyét, hiszen mindannyian szokatlanul reagálnak a váratlan helyzetre. Így van ezzel Petersen is, aki azt is tudja, hogy a hajón történt bűnesetek összefüggésben vannak egy, Franciaországban történt szomorú esettel, amelyben egy fiatal lány esett a kábítószer áldozatául. Ennek a későbbiekben lesz igazán jelentősége, és ez vezeti el az olvasót a mindenkori szenny és mocsok, vagyis a lezüllött és elállatiasodott emberek világába. A főszereplőket remekül ábrázolja, mindannyijuk karaktere elég erős ahhoz, hogy elvigye a hátán a történetet, akár egyedül is. Kedvencet nehéz lesz találni, de nem is ez volt Simenon célja, sokkal inkább a fentebb említett lélektani vonulat miatt érdemes tüzetesebben megfigyelni őket.

A regény hangulata igen depresszív, és bármennyire is reméljük, a befejezés sem hoz megnyugvást. Bár fény derül a tettes személyére és a miértekre, ám a válaszok csak még inkább elkeserítik az olvasót. Simenon varázsa abban rejlik, hogy olyan dolgokat mond ki, amelyek nyolcvan évvel később sem vesztik el aktualitásukat. Elgondolkodhatunk, hogy vajon milyen irányt vesz majd az emberiség, ha már az előző században ennyi keserűséget és gyötrelmet kellett elviselnie az embereknek. A szerző felfogásában nem sok jóra számíthatunk.

Értékelés: 10/8