Szerző: A. J. Kazinski
Cím: Álom és Halál (Søvnen og døden)
Fordító: Petrikovics Edit
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 400

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A. J. Kazinski első regénye, Az utolsó igaz ember tavaly szeptemberben látott napvilágot magyarul. Számomra az a kötet a 2012-es év egyik legjobb skandináv krimi élményét adta, így már nagyon vártam a folytatást, ami szerencsére idén ősszel el is érkezett hozzánk.

Niels Bentzon túsztárgyaló, az egyik legjobb a szakmájában. Ez idáig nem volt még sikertelen küldetése, az öngyilkosjelölteket mindig sikerült megmentenie. Azonban legutolsó alkalommal kudarcot vall, és egy fiatal lány leli a halálát. Bár több százan látták, ahogyan önként vetette magát alá a hídról, Bentzon biztos benne, hogy üldözték és a halálba hajszolták őt. Az esetet csak bonyolítja, hogy az áldozat nem más, mint a világhírű Királyi Színház leendő balettcsillaga, Dicte von Hauent, akinek boncolásakor kiderül, hogy nem sokkal a halála előtt vízbe fojtották, majd újraélesztették. Ahogy Niels egyre mélyebbre ássa magát az ügyben, úgy tárul fel előtte egy teljesen más világ, amelyben beteg elméjű emberek játszanak a halállal. 

Az Álom és Halál történetvezetése nagyban hasonlít az előző részéhez. Ugyanúgy három részre tagolódik a kötetet, az elsőben kap igazán nagy szerepet a nyomozás, utána a gyilkos elfogása és a szereplők sorsa kerül előtérbe. Hasonlóan Az utolsó igaz emberhez, ezt a kötetet sem lehet kriminek tekinteni, a misztikus thriller kifejezés illik rá leginkább. Misztikus, mert folytatja az első részben megkezdett túlvilági témát: ahogy ott is fontos szerepet játszott a halálon túli élet és az abból való visszatérés, úgy jelen esetben is ez kerül a középpontba. Néhol filozofikussá válik a hangulat, köszönhető főleg Szókratésznak, illetve "tanítványainak" (vagyis a ma embereinek), akik továbbra is kísérleteznek a mesterséges halál létrehozásával.

Nem csak a központi szál sötét és depresszív hangulatú, mindez a szereplők érzelmeire is rányomja a bélyegét. Niels teljes kudarcként éli meg, hogy nem sikerült megmentenie Dictét, egy meggondolatlanul elhangzott mondat a történet végéig kísérti őt. A sztori egy pontján, amikor úgy érzi, minden veszni látszik, majdnem elköveti azt a hibát, aminek elhárítására szakosodott. De nem csak ő, hanem társa, az előző kötetből megismert Hanna Lund is megtalálja lelkének legsötétebb pontját. Ő most kimarad a nyomozásból, helyette magánéleti gondjai kerülnek előtérbe: gyermeket vár Nielstől. Azonban fél attól, hogy leendő gyerekük is örökli azt a betegséget, amit korábbi házasságából született fia, és hajlamos lesz az öngyilkosságra, ezért hosszasan vívódik az abortusz ellen és mellett. Általa a szerzőpáros arra készteti az olvasót, hogy elgondolkodjon egy olyan kérdésen, amit jogtudósok is sokáig vitattak: mettől számítjuk embernek a magzatot, mikor tekinthető gyilkosságnak annak elhajtása. Már a fogantatástól joga van az élethez, vagy csak a születése pillanatától?

A történet kiegészül még egy szállal: a Bispebjerg Kórház Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Központ egyik "lakójával", Silkével, aki azóta nem szólalt meg, mióta látta anyját meghalni. Később kiderül, hogy neki is köze van Dicte halálához, ám hosszú út vezet ennek felderítéséig. A szokástól eltérő módon a regény felénél fény derül a gyilkos kilétére, a továbbiakban a nehézséget az jelenti, hogy az ő logikájával kell gondolkodniuk a nyomozóknak. 

A szerzőpáros stílusa továbbra is nagyon olvasmányos, a rövid jeleneteknek köszönhetően filmszerűen pörög végig az egész. (Meglátszik, hogy a duó egyik tagja évek óta filmrendezéssel és forgatókönyvírással keresi a kenyerét.) Engem ismételten megvett magának a kötet, bízom a folytatásban (ami egyelőre még Dániában sem jelent meg). 

Értékelés: 10/9