Hounded - Üldöztetve

Szerző: Kevin Hearne
Cím: Hounded - Üldöztetve (Hounded)
Fordító: Acsai Roland
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 288

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Igazság szerint nagyon kevés urban fantasyt olvasok, ennek oka, hogy általában mindig melléfogok (lásd a legutóbbi esetet Az utolsó vérfarkassal). Talán Neil Gaiman az egyetlen, akitől élvezettel olvasok ebből a műfajból, ő aztán tényleg mestere a modern és a mitologikus világ keverésének. Hozzá csatlakozott most Kevin Hearne, aki egyetlen kötettel el tudta érni, hogy újra bízni kezdjek a műfajban.

Atticus O'Sullivan egy átlagosnak tűnő, huszonegy éves srác, aki egy ezoterikus könyvesboltot vezet, arizonai házát pedig hűséges kutyájával, Oberonnal osztja meg. Csak hogy Atticus idősebb a kereszténységnél is: közel huszonegy évszázada él a Földön. A vörös hajú, kecske szakállas, tetoválásokkal tarkított fiú ugyanis egy druida, azok közül is az egyik legerősebb. Egyre növekvő energiát a természetből nyeri, telepatikus úton társalog ír farkaskutyájával, éjjelenként farkassá változva rója az erdőket egy vérfarkas-falkával, akik közül ketten emberi alakban az ügyvédei. Egy nap azonban sorra állítanak be hozzá kelta istenek, hogy figyelmeztessék őt a veszélyre: Aenghus Óg, a szerelem istene a nyomára akadt, és minden áron vissza akarja szerezni a mágikus kardot, Fragarachot.

Kevin Hearne Arizonában született és nevelkedett. Saját bevallása szerint nagy képregény- és sci-firajongó, a Star Warst egyenes imádja. Az Észak-Arizonai Egyetemen végezte tanulmányait, ez idő alatt részt vett a helyi egyetemi újság szerkesztésében. Diploma után három évig tanított egy kaliforniai középiskolában, ezt követően visszatért Arizonába, ahol tizenöt éven keresztül volt pedagógus. Első regénye, A Vasdruida Krónikái-sorozat első kötete, a Hounded - Üldöztetve 2011 májusában jelent meg, és a folytatás sem váratott sokáig magára: még júniusban kiadták a második (Hexed - Elátkozva), júliusban a harmadik (Hammered) részt. 2012-ben újabb két könyvvel bővült a széria (Tricked - április, Trapped - november), a hatodik idén nyáron jelent meg Hunted címmel. A teljes sorozat kilenc kötetből áll, a hetedik jövőre várható, a nyolcadik-kilencedik részről egyelőre nincs hír.

Hearne világában az ír mondavilág keveredik a modernitással. A főhős Arizonában él, ehhez hűen a hús-vér emberek és a helyszínek is a mai Amerikához kötődnek, az ottani szokásokat veszik fel. Gaimanhoz hasonlóan - aki az Amerikai istenekben keverte hasonló módon a szálakat -, az Üldöztetve is egy távoli világ mitológiájához nyúlik vissza. Ellentétben azonban Gaiman regényével, itt csak egyetlen istenvilág kap teret, ezáltal jóval részletesebben is foglalkozik velük. Az olvasók nagy bánatára a könyv nem tartalmaz egy ki kicsoda a kelta mondavilágban részt, így néha el lehet veszni az ír nevekben és a hozzájuk kapcsolódó hiedelmekben. Aenghus Óg, aki a szerelmet testesíti meg, nem a hagyományos, nyíllal hadonászó jótét lélek, hanem egy szexuálisan túlfűtött és gonosz isten, akinek feltett szándéka, hogy végezzen hősünkkel. De ott van például Morrigan, a háború vagy Fliadais, a vadászat istene, akik mind jogosultak elvenni emberi életeket is. Hearne igyekszik ugyan elmagyarázni a legalapvetőbb tudnivalókat róluk, ám az ismeretlenül csengő nevek (szerencsére kiejtési útmutatót tartalmaz a könyv) és a sok egyéb információ miatt könnyen megzavarodhatunk.

Annak ellenére, hogy a fantasy részről főleg az írek kaptak nagy szerepet, más népek képzeletének szülötteiről sem feledkezett meg az író. Így kapunk például nappal ügyvéd-este vámpír szereplőt, egy egész vérfarkashordát (különösen tetszett az az újítás, hogy itt akármikor át tudnak változni, akaratuktól függően, de ez nagy fájdalmakkal jár, ezért húzzák ki legtöbben teliholdig), emberi testeket megszálló indai istennőt, lengyel boszorkánykört - és az én személyes kedvencemet: Oberont, a farkaskutyát. Nem hittem volna, hogy egy fantasyban pont egy állandó kangörccsel küzdő, magát híres történelmi személynek képzel állat lesz a favorit számomra, de itt és most ez is megtörtént. Mellette még a teljesen hétköznapi szomszédasszony, Mrs. MacDonagh áll a toplista élén, aki temperamentumával és éles nyelvével mindig mosolyt csalt az arcomra.

Ebből is látszik, hogy Hearne egy olyan könyvet szeretett volna írni, amely egyszerre szippantja magába az olvasót a világképével és szórakoztat oly módon, hogy a legnagyobb izgalmak közepette is hangosan tudunk nevetni egy-egy beszóláson, szituáción. Hiába forog Atticus élete is minduntalan veszélyben, abszolút pozitívan áll a dolgokhoz, ettől pedig nekem is sokkal jobb lett a napom. A főhős egyébként is olyan figura, akit első pillanattól megkedvel az olvasó, a természethez és a mágiához való hozzáállása más fantasy-hősök számára is példakép lehet. 

Érezhető azonban, hogy bevezető kötetről van szó, amely a világfelépítést alapozza meg főleg. Emellett nagyon sok szálat elindított a szerző, amikben nagy potenciál van, csak tudnia kell élnie vele. Vannak olyan részek is, amik lezártnak tűnnek, de ha ügyesen keveri a kártyákat, még jó kis csattanó is kisülhet belőlük. Én a magam részéről már várom a folytatást, aminek elviekben még ez év őszén meg kellene jelennie. 

Értékelés: 10/8