Az Ulpius-ház Kiadó őszi megjelenései közül ajánlunk most párat a kedves olvasók figyelmébe. Szerencsére az erotikus regények mellett a krimi és az abszurd humor is helyet kaptak.

Elsőként vegyük szemügyre M. C. Beaton sorozatát, amit talán már be sem kellene mutatni senkinek, hiszen a hihetetlen nagy népszerűségnek örvendő Agatha Raisin-széria már a tizedik köteténél tart. (Alig két és fél éve jelent meg az első rész!) A sorozat egyes köteteiről már az oldalon is megjelent pár kritika, jóformán eddig a színvonal tartósságáról és a karakterek élénkségéről esett szó.
Az új kötet tartalma: James már megint felültette Agathát, aki haragjában egy javasasszony tanácsát követve az igaz szerelem nyomában Fryfam tündéri falvában bérel magának házikót. Ám a faluban zajló furcsa történések sorozata egy csapásra szétzilálja a romantikus ábrándokat. Rejtélyes fények jelennek meg Agatha hátsó kertjében, majd értelmezhetetlen események sorozata veszi kezdetét. Mindennek tetejébe még Agatha hőn szeretett macskáinak is nyoma vész. Aztán holtan találják a helyi földesurat. Agatha nyughatatlan természete egy féltékenységgel és zsarolással megspékelt történetbe sodorja, miközben a gyilkos mindent elkövet azért, hogy Fryfamben tartsa a kíváncsiskodó Aggie-t – hullaként!
Az utóbbi kötetekben már kezdjük elhagyni az eredeti helyszínt, vagyis Carsleyt, talán a szerző is érzi, hogy sok lenne, ha minden részben ott történne a gyilkosság. Új helyeket, új embereket ismerünk meg, nem egy közülük hozza a Beaton-figurák szokásos jellemvonásait, vagyis, hogy nem teljesen normális. Ami viszont számomra kezdett kicsit unalmas lenni, az a szerelmi civódás, ami Agatha és James között megy. Anno remek ötlet volt elhitetni az olvasókkal, hogy végre együtt lesznek, megérdemelték mindketten, de aztán felbukkant Agatha férje (ami zseniális húzás volt) megakadályozva a házasságot. James, habár kevesebbet szerepelt ebben a kötetben, még így is alaposan megbolygatta a szálakat. Aki viszont nem változott semmit, az a városka lelkészének felesége, aki hiába próbálja rábírni Agathát a józan ész diktálta cselekedetekre, soha nem jár sikerrel.
A krimi szál is hozza a szokott színvonalat: nem kell véresen komolyan venni, inkább lightosabb nyomozásról van szó, ami felüdíti az olvasót, semmint nyomasztaná. Szokás szerint több gyanúsítottat kapunk, szóval lehet találgatni, hogy ki lehet a gyilkos. A könyv végi csattanótól minden olvasó álla leeshet, ilyen fordulatot egyik Raisin-regényben sem olvastam még, most izgatottan várom a következő részt (AR és a sziszifuszi szerelem) - főleg, hogy a kezdeti rossz érzésemnek nyoma tűnt.
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a tünékeny tündérek, ford. Borbély Judit Bernadett, Ulpius-ház Kiadó, 274 oldal, 3499 Ft

Mint minden kiadónak, az Ulpiusnak is megvannak azok a dolgai, amik nem feltétlenül nyerik el az olvasók tetszését, de arra biztosan nem lehet panaszunk, hogy nem jelentetnek meg magyar irodalmi műveket. Már tíz évvel ezelőtt is fontos volt a vezetőség számára, hogy felkarolják a hazai kortárs szerzőket (nem egy közülük mára az ország legolvasottabb íróinak egyike) és ezen az utóbbi időkben sem változtattak. Így jelenhetett meg két évvel ezelőtt Csabai Márk regénye, az Egy csibész naplója, valamint a regény folytatása Nem tündérmese címmel, és idén a borítóváltáson átesett Az Áfi Ramón hadművelet.
Tartalom: Meglehet, hogy nem te leszel a flaszter ördöge, de már az is fél siker, ha a melód végeztével megvan az összes fogad, na meg a tárcád. Bemelegítés a Hatcsöcsűben, és indulhat az évtized balhéja. A „Benetton”-csapat készen áll az akcióra! Egy biztos: a társaidat az útra nem te választod, ahogy a sorsodat sem, és ez nem suta vaker, hanem büdös nagy tény. Ha ütnek, ne ülj seggre, vigyorogj, és táncolj el! Ne hagyd, hogy egy lapaj tenyere orrba csapjon, és bízz benne, hogy mint jó keresztényt Isten kísér utadon, amikor sabbathkor egy hózentrógeres orosz a halefos lófarkasok karmaiba űz. Főszerepben Budapest multikulti alvilága, pofonok meg miegymás, és a titokzatos szerető. Ez egy kemény meló. Az Áfi Ramón-meló.
Csabai Márk egy kávézóban dolgozik, emellett nagy lelkesedéssel ír regényeket. Első műve egy kis kiadónál jelent meg, ezt követően karolta fel őt az Ulpius-ház Kiadó és ismertette meg a nevét egy országgal. Habár Rejtő Jenővel csak kabarék által találkoztam eddig, de az elbeszélések alapján arra tippelek, hogy valami hasonlót képviselhet Csabai is. Olyan humora, stílusa van, ami vagy bejön az embereknek, vagy nem, a mai fiataloknak a történetei azt jelenthetik, mint szüleinknek, nagyszüleiknek Rejtő irományai.
Már maga az alapszituáció is egyedi: főhőseink egy magyar, egy cigány és egy zsidó. Ezek után van olyan, aki azt gondolja, hogy nem egy oltári nagy kalandban fognak kikötni a szereplők, olyanban, amelyen a hasunkat fogjuk a röhögéstől? A helyszín ezúttal, ahol a három jómadárnak össze kell fognia, az egyre inkább gettósodó Keleti pályaudvar, ahová éjfél és hajnal 4 között nem tanácsos egyedül menni.
A történet - hasonlóan a Csibész-sorozat első két kötetéhez - most is végig pereg, és közben megelevenedik előttünk a mai Budapest. Nem az, amit látni szeretnénk, vagy amit jól esik látni, hanem a színtiszta bűnös város. (Valami Amerika fanok érthetik az utalást.) A helyszínek biztosan, az események és a szereplők pedig nagy valószínűség szerint lesznek ismerősek azoknak, akik kis időt eltöltöttek csodás fővárosunkban. Ugyanakkor nem keserédes, noiros történetről van szó, hanem egy fanyar humorral megírt, görbe tükörként funkcionáló, az elejétől a végéig figyelmet fenntartó sztoriról, amely független az első két kötettől. Pontosabban pár szereplőt ismerhetünk a korábbi történetekből, de az ismeret csak apró pluszt ad a karaktereket illetően, az új olvasónak semmi hátránya nem származik "tudatlanságából". A folytatást pedig várjuk! 
Csabai Márk: Az Áfi Ramón meló, Ulpius-ház Kiadó, 286 oldal, 3499 Ft