Szerző: Irene Adler
Cím: Utolsó felvonás az Operában (Ultimo atto al teatro dell'Opera)
Fordító: Todero Anna
Kiadó: Manó Könyvek
Oldalszám: 264

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Idén ősszel jelent meg a Sherlock, Lupin és én sorozat második kötete, amely ezúttal a XIX. század végi Londonba kalauzolja el a gyerekeket. 

Irene Adlernek már nagyon hiányozik két jó barátja, Sherlock és Lupin, így alig várja egy hetes londoni kirándulásukat. Annál is inkább, mert Franciaországban lázadások törtek ki, így az egész család számára biztonságosabb az angliai terület. Habár anyja úgy dönt, hogy megőrizve méltóságát Párizsban marad, a kislány apjával és hűséges inasukkal együtt felkerekedik, hogy átszelje a tengert. A megbeszélt találkozóra azonban csak az ifjú Sherlock Holmes látogat el, később azonban kiderül, miért maradt távol a trió harmadik tagja: Lupin apját, a híres artistát betörés és gyilkosság vádjával letartóztatták a hatóságok. Hamarosan kiderül, hogy a férfi összeesküvés áldozatává vált, a három jó barát így együttes erővel igyekszik megfejteni a rejtélyt, amely szorosan kapcsolódik a kor egyik legismertebb zeneszerzőjéhez, Giuseppe Barzinihez és az opera csillagához, Ophelia Merridew-hoz. 

Az első kötetet (A fekete dáma) is megszerettem, hiszen gyermekregény ellenére egy izgalmas történetet kaptam. Most viszont kénytelen vagyok a jól bevált reklámszöveghez fordulni: ha az előző rész tetszett, akkor ezt egyenesen imádtam. Egy sokkal jobban átgondolt sztorit, a korhoz illő hangulatot és gondolatot találtam ebben a regényben. 

Úgy gondolom, gyermekkönyvhöz képest alaposan kidolgozta a szereplők jellemét a későbbi megfelelőik jegyében. Az első pár fejezet Franciaországban játszódik, ennek következtében csak Irene van jelen a főszereplők közül. Itt más jóval több utalást kapunk az örökbefogadására, leírja, milyen volt a kapcsolata anyjával, aki rideg külsővel és belsővel igyekezett megőrizni szülői mivoltát, a hajóút során pedig egy beszélgetésre is sor kerül a lány és az inasuk, Nelson úr között, amelynek a későbbiekben nagy jelentősége lesz a jövőt illetően. Lupin apjáról is kiderült, hogy betörőként igyekszik mindent megadni a fiának, és ez előre vetíti a gyermek későbbi foglalkozását is. Ugyanígy: Holmes életéről is megtudunk egy-két dolgot, ami kihatással lesz felnőttkori énjére (megjelenik a Baker Street 221/B, valamint épp ekkoriban kezd hegedülni tanulni). 

A hangulatteremtés is jobban sikerült most, mint az előző kötetben: a felbolyduló Párizstól kezdve, London sötét sikátorain át egészen az előkelő brit társadalmi rétegig. Az opera világába is betekintést nyerhettünk annak ellenére is, hogy mind a zeneszerző, mind az operaénekes egyaránt fiktív személyek voltak. A kedvenc részeim azonban a Bethnael Greenben játszódó jelenetek voltak, amely a fiatalabb olvasóknak biztos borzongást jelent, hiszen itt mutatkozik meg az angol főváros igazi sötét oldala.

A történet is érdekesebbé vált az előző részhez képest: itt is gyilkossági ügyben kell hőseinknek nyomozniuk, de sokkal veszélyesebb az eset, és nagyobb is a tét. Többször is életveszélybe kerülnek a gyerekek, amik nem is azért izgalmasak, hogy túlélik-e (nyilván), hanem, hogy hogyan kerülnek ki a csávából. 

A sorozatnak további két kötete jelent meg eddig, remélhetőleg mindkét részt magyarul is kézbe vehetjük jövőre.

Értékelés: 10/9