Szerző: Mézes B. Ödön
Cím: Cseremalac
Kiadó: DiamondBricks Kft.
Oldalszám: 96

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Erre a mesekönyvre valószínűleg soha nem figyelek fel, ha a szerzőpáros nem keres meg, hogy volna-e kedvem kritikát írni a kötetről. Mivel a meséket is szeretem, meg a magyar szerzők támogatóinak táborát igyekszem erősíteni, így szívesen vállaltam a recenzió megírását.

A kötet összesen hét mesét tartalmaz, melynek főszereplői állatok, akik hol egymással, hol az emberekkel kerülnek összetűzésbe. A Sirályfutárban két sirály elhatározza, hogy futárnak áll, így szerezve pénzt halra. A csengőhangok rejtélyében a kakukk befogadja maga mellé a szarkát az órába, aki igyekszik minél egyszerűbb módon élelemhez jutni. A Cseremalacban a tengeri malac és a mangalica cserél helyet egy napra. Az ebédben a kevély és gőgös pulyka igen rövid életének lehetünk tanúi. A hegyoldalak réme a síelni és ejtőernyőzni tanuló liba meséje, A békavadászban pedig a gólyától vadászni tanuló, később médiasztárrá váló krokodil történetével ismerkedünk meg. A Tevenagyi egy énekelni nem tudó, ellenben igen csak szerető teve kalandjairól szól.

Ami elsőre feltűnhet az olvasónak a kötetre pillantva, hogy a szerzőt Mézes B. Ödönnek, az illusztrátort Őz G. Idának hívják. Habár nincs kizárva, hogy valakit valóban ilyen névvel illessenek (láttam én már karón varjút), gyanítható, hogy a gyermekek számára humoros, felvett névről van szó. Talán meglepő, de én magam sem tudom, az eredeti nevüket, így pontosabb információkkal sem bírok róluk. Ami biztos: ez az első megjelent mesekönyvük, amelyet négy gyermeküknek ajánlanak (éles logikámmal kikövetkeztettem, hogy egy jó nagy családról van szó).

A történetek abszolút igazodnak a mai kor gyermekének igényéhez. Humorosak, kellően abszurdak - az emberek például egyszer sem lepődnek meg, amikor az állatok fizetni akarnak -, olyanok, amit a felnőttek is élvezhetnek. Bevallom, olykor-olykor én magam is hangosan felnevettem, mert a poénok nagyon a helyükön vannak, a legjobb pillanatban süti el őket a szerző. Az illusztrációk nem a legszebbek, inkább keresztrejtvényekhez képzelné el őket az ember, semmint gyerekkönyvbe, de ettől függetlenül jó párost alkotnak a szöveggel. 

Amit viszont nem értek, hogy miért kerültek bibliai idézetek a mesék végére. Legtöbbször a mese és a mondanivaló közötti kapcsolatot a legnagyobb erőlködés árán sem tudtam megtalálni, ami lehet az én hibám, de talán kijelenthetem, hogy a gyerekek sem fogják. (Arról nem is beszélve, hogy arra sem jöttem rá, hogy fér meg egymás mellett a buszban hányás a Bibliával.) A másik negatívum, amit fel tudok hozni, az a kényszeres és ezáltal néhol kínossá válót tanulság-levonás, amit nem finomkodva, utalásokkal, hanem robbanásszerűen vágnak a képünkbe. Kicsit olyan érzésem volt ettől, mint amikor iskolában a fogalmazásokat kellett összegeznünk egy mondattal a befejezésben. Erre jó példa A békavadász mese, amiben a krokodilkölyök repülővel átutazik egy másik országba (igaz, kissé illegális módon), hogy megkérje a gólyát, tanítsa meg vadászni őt. A madár eleget tesz a kérésnek, de előtte próbaként arra kéri a krokit, hogy pörögjön a villanydróton, és természetesen a tévét is kihívja. Miután a tanítással kudarcot vall, azt tanácsolja hősünknek, hogy fenyegetőzzön a tévénél perrel, amiért nem fizettek neki jogdíjat az akrobatamutatványért. A végén persze mindenki boldog, mert a krokodil megkapja a békákat, de nem kell vadásznia értük, mivel a tévé szállítja neki. És mi a tanulság? "A sikerhez nem tehetség, hanem tanulás és akarat szükséges." Nekem ebből a meséből minden lejött, csak éppen ez nem. Szóval, ezeket én nagyon erőltetettnek éreztem, ezek nálam le is vontak a mesék élvezeti értékéből.

Persze, a gyerekek igényei mások, éppen ezért ajánlom felolvasásra, gyerkőcöknek önálló olvasásra, mert kellően humorosak ahhoz, hogy elvonják a figyelmüket ezekről az apróságokról (mert tényleg apró dolgokról van szó), de felnőttként eléggé szemet szúrnak. Erre jó példa a húgom, aki - már csak koránál fogva is - jobban élvezte az olvasást, többet is nevetett a történeteken.

Aki kedvet kapott a kötethez, de nem szeretne zsákbamacskát venni, az a Sirályfutár című mesét online is elolvashatja a könyvhöz készült honlapon, továbbá egy bloggal is büszkélkedhet a sorozat, ahol sok érdekességet lehet megtudni a szerzőkről, a mesék születéséről és a folytatásról. 

Értékelés: 10/7