Focialista forradalom

foci.jpgSzerző: Benedek Szabolcs
Cím: Focialista forradalom
Kiadó: Libri Kiadó
Oldalszám: 352

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Benedek Szabolcs, habár korábban is jelentek meg kötetei, igazi ismeretségre A vérgróf-trilógiájával tett szert, mely az utóbbi két évben jelent meg. A századeleji, boldog békeidőkben és azt ezt követő I. világháború alatt játszódó vámpírsztori hamar belopta magát az olvasók szívébe, ahogyan az enyémbe is (annak ellenére, hogy a zárókötettel nem voltam teljesen megelégedve), így biztos voltam benne, hogy más regényeit is kézbe fogom venni. Legújabb műve a foci világába kalauzol minket, a helyszín ezúttal az 1950-es évekbeli Magyarország.

1954 nyarán egész Budapest a magyar válogatott világbajnoki győzelmére készül. Mikor azonban a csapat veszít, ezáltal "csak" a második helyet szerzik meg, az emberek felbolydulnak. Árulónak titulálják Puskást és Sebest, akik eladták a csapatot, ezáltal megcsúfítva a magyar nép becsületét. Pesten lázadás tör ki, amit a helyiek csak úgy neveznek: focialista forradalom. Ennek válik részesévé - akarva akaratlan - a Balla család, egy pesti bérház házmesteri famíliája, amikor az apa - vérbeli Fradi-drukker - magával hurcolja a tüntetésre fiát, akit azonban teljesen hidegen hagynak a sportesemények.

Benedek Szabolcsnak és új könyvének nagyon nehéz dolga volt az én szememben. Azt már nyilvánvalóvá vált, hogy az 1910-es, 20-as évek hangulatát kitűnően tudja visszaadni (a XV. századdal azért nem sikerült megbirkóznia), de vajon sikerült-e más korszak miliőjét is eltalálnia? Jelentem, igen. Habár az 1950-es évek Magyarországa nem tartozik a kedvenceim közé történelemből, mégis szívesen olvastam most erről a korról, ahol mindenkinek szabadon lehetett véleménye, csak az ne ellenkezzen a pártétól. Már rögtön az első oldalakon érezhetővé válik az a súlyos teher, ami az emberekre nehezedett, ugyanis a bérház több lakóját is megismerhetjük, kezdve az elvhű kommunistával (Balla), a volt horthysta főtiszten át a munkatáborból hazatért házaspárig. Az is kiderül, hogy súlyos véteknek számított, ha valaki csupán kijelentette, hogy nem biztos a magyar győzelem mindaddig, míg a bíró le nem fújja a meccset, hiszen ezt a rendszer elleni lázadásnak vélték. A korábrázolás a későbbiek során is mindvégig tökéletes: láthatjuk, hogyan is zajlott egy kihallgatás, milyen is volt egy vallomástétel (csak írd alá, amit eléd tesznek, úgy jársz a legjobban), és bizony a büntetések is elég súlyosak voltak. Az sem volt mindegy, hogy kinek a kije vagy - bár ez, ha már nem is ilyen formában, de ma is élő jelenség -, mert csak az kérhetett szívességet, ha évekig hű volt a rendszerhez. 

Azzal, hogy a futballt tette meg központi témának, megvallom, eléggé elbizonytalanított, mert bár annak ellenére, hogy tudom, ki volt Puskás (szégyen is lenne, ha ez sem menne), nem sok közöm van a focihoz. Így egy-két hónapig vacilláltam is, hogy biztosan akarom-e olvasni a regényt, de aztán végül a józan eszem döntött. És ismét csak azt tudom mondani, milyen helyesen! Ugyanis Benedek úgy tud írni erről a témáról is, hogy még az is élvezettel olvassa sorait, aki egy percet nem látott egyik mérkőzésből sem. Az is biztos, hogy egy focirajongó biztos nagyobb kedvvel forgatja a kötetet, meg jobban át is érzi azt a csalódottságot, ami a szereplőket áthatja, mint én. Mert számomra ez az egyetlen dolog, ami miatt nem tudom teljes mértékben megérteni hőseink reakcióját: nem vagyok vérbeli drukker. A forradalomban - habár ténylegesen nem tekinthető annak - nagy részben szerepet játszott maga a rendszer elleni lázadás is, de sokkal inkább az emberi hülyeségnek köszönhető, amit a foci iránti rajongás (mert ez a legjobb szó rá) vált ki. Nagyjából el tudom képzelni, mikor az ember kedvenc csapata ott áll a győzelem és a világbajnoki cím kapujában, és ennek ellenére veszít, mennyire dühös tud lenni, de ha ez eldurvul (lásd akár manapság, mikor a drukkerek egymásnak esnek), az számomra nem más, mint az emberi butaság netovábbja. Egyébként ezt a szereplők közül is néhányan szóvá teszik, tehát Benedek nem elfogultan nyúlt a témához. 

A karakterek terén ismét nagyot alkotott a szerző. Eleinte azt hittem, átlagos polgárokat kapunk - ami végül is valamilyen szinten igaz -, akik jóformán csak azért vannak, hogy az adott kort bemutassák, de az utolsó fejezet olvasásakor jöttem rá, hogy mennyire fognak nekem hiányozni. Az idősebb és a fiatalabb Balla egyaránt, az eszméikkel és a háttérben meghúzódó szerelmi szállal együtt, az emeleten lakó Kerepeczky család, akik szöges ellentétei házmesterünk famíliájának, a hallgatózó és pletykálkodó szomszédok, akik mind teljesen hétköznapi emberek, és ezért is válnak szerethető.

Szóval minden elismerésem Benedeknek, mert egy teljesen új oldalát mutatta meg számomra, bebizonyítva, hogy a XX. század történelmében otthonosan mozog, biztos kézzel nyúl az adott korszakhoz, mind hitelesség, mind hangulat szempontjából. Kíváncsian várom, mivel lep meg legközelebb, mert ha jól tudom, már készül a következő történelmi regény. 

Értékelés: 10/9

A szerző egyéb művei a blogon:

A vérgróf-trilógia:

A vérgróf
A vérgrófnő
A vértanú