Szerző: Agota Kristof
Cím: Tegnap / A Szörny (Hier / Le Monstre et autres pièces)
Fordító: Takács M. József
Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Oldalszám: 224

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Agota Kristof nevére először a 2013-as A nagy füzet című film kapcsán figyeltem fel. Ekkor jelentette meg újból a szerző hazai kiadója, a Carthaphilus az írónő Trilógia névre keresztelt kötetét, amely a film alapjául szolgáló regényt és még másik kettőt tartalmaz. Sokáig kerülgettem a szerző könyveit, mire sikerült meggyőznöm magam, hogy érdemes belekezdeni az életművébe (amely összesen 4 regényből, 1 kisregényből, tucatnyi színdarabból és novellából áll). Azonban az ismerkedést nem a leghíresebb műveivel kezdtem, hanem az ezeket követően megjelent (ám legelőször papírra vetett) Tegnappal, amely egy emigráns magyar édes-szomorú történetét meséli el.

Agota Kristof, vagyis Kristóf Ágota 1935-ben született Csákváradon, 1956-ban távozott Magyarországról, férjével együtt Svájcba települtek. 1970 óta franciául írja műveit: pályája kezdetén költeményeket, aztán drámákat, majd regényeket. Ez utóbbiak (A nagy füzet, A bizonyíték, A harmadik hazugság) hozták meg számára az egyöntetű kritikai- és közönségsikert. A nagy füzet filmadaptációja, amelyet Szász János rendezett, elnyert a 48. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon a Kristály Glóbuszt. A szerzőt 1996-ban a rangos Alberto Moravia-díjjal tüntették ki. Műveit több mint negyven nyelvre fordították le. Drámái közül többet színre vittek. Magyarul megjelent prózai művei fordítások. 2011 nyarán hunyt el, hamvait a kőszegi temetőben helyezték örök nyugalomra. 2011 decemberében a városban az írónőről elnevezett irodalmi kutatóműhelyt hoztak létre.

A Tegnap című kisregény 1995-ben jelent meg Párizsban. A történet egy meg nem nevezett nyugat-európai országban játszódik, szereplői emigránsok, akik kilátástalan nyomorban, szinte emberi érzések nélkül élnek. Ilyen Sandor Lester is, aki egy gyárban dolgozik minden hétköznap, és akinek látszólag ennél unalmasabb nem is lehetne az élete. De Sandor ír és mesél: Line-ről, a lányról, akire gyerekkora óta, több mint tizenöt éve vár szüntelenül, a szeretőkről, az emigránsok sorsáról, az íróvá válásról, az őt ért nehézségekről. Vallomását időnként filozofikus gondolatok szakítják meg, melyek egyszerre emelik a magasságba és taszítják a mélységbe az olvasót. 

Még most is csodálkozom azon, hogy valójában mennyire tehetséges írónő Kristof, és értetlenkedve állok a tény előtt, hogy nem tanítják gimnáziumban. Pedig amiről és ahogyan ír, van olyan fontos, mint a Sorstalanság. (És most vonatkoztassunk el attól, hogy az Nobel-díjas, ez meg nem, mert ezek nem sokat jelent manapság.) Nem csak pusztán az emigránsokról szól ez a regény, habár nagyrészt róluk is. Kimondva nincsen, de feltehető, hogy magyarok a szereplők (erre utal a főhős eredeti és felvett, valamint több karakter neve is), így csak bizakodhatunk benne, hogy Kristof, aki haláláig magyarnak vallotta magát, rólunk írta művét a világnak. Akár saját élményekből táplálkozott, akár puszta kitaláció az egész, elgondolkodtató és szomorú ez a történet. 

Sandor íróvá akar válni, hogy bebizonyítsa a világnak, a származása miatt nem lehet elítélni az embert, hiszen, ahogyan Caroline is kimondja, erről senki nem tehet. Ugyanakkor nehéz is a beilleszkedés, a múlt sarát lemosni magunkról, hiszen ami megtörtént (erre utal a cím is az én olvasatomban), az ellen már nem lehet mit tenni. Bámulatos, hogy a szerző egy teljesen hétköznapi történetet úgy mesél el, hogy látszólag csak a felszínét súrolja a dolgoknak, mégis sokkal mélyebb a tartalma a mondanivalójának, mint egyes filozofikus, a kritikusok által igen nagyra becsült műveknek. Kicsit olyan ez a kisregény, mint egy vallomás, amivel az írónő megmagyarázza, miért is hagyott hátra olyan keveset írásaiból a világnak. 

A kötet második felében négy drámát olvashatunk, amelyek 2007-ben láttak napvilágot. Az első, a címadó A Szörny (Le Monstre) egy gyilkos vallás megszületésének a bemutatása. A darab olvasása során időnként úgy futkosott a hátamon a hideg, mint ahogyan a legjobb thrillereknél sem, holott ennek a műnek nem is a félelemkeltés az elsődleges célja. Amit nem látunk, csak elképzelünk, mindig az a legrosszabb, így a műben abszolút nem látható szörny alakja - ami igazából az emberek lelkének kivetülése - abszolút az olvasó/néző fantáziájára van bízva. Akár szimbolikus, akár fizikai valójában gondolunk bele az eseményekbe, megborzong a lelkünk. A zárómondatok pedig nem csak elgondolkodtatnak, hanem el is bizonytalanítanak minket. 

A második dráma a poszt-apokaliptikus Az út (La route), amelyben egy mérnök víziójának lehetünk tanúi. Manapság dívik a jövőben játszódó, a Föld pusztulását bemutató történetek megjelentetése, ugyanakkor ez a darab ennél sokkal több. Felhívja a figyelmet a modern világ minden hátrányára, egy olyan jövőt mutat be, amely abszolút elképzelhető. Habár számomra ez túl szikár és tömör - éppen ezért színpadon nem is tudom elképzelni -, el kell ismerni, hogy a mondanivalót, a hangulatot csak a gyors váltakozással, a kaotikus és elsőre egysíkúnak tűnő szereplőkkel lehet tökéletesen átadni. 

A harmadik színműben (A járvány - L'épidémie) egy elzárt és járványsújtotta közösség keddi napjába pillanthatunk be. A titokzatos kórnak köszönhetően az emberek sorra öngyilkosságot követnek el. Az egyiket azonban megmenti a városba érkező idegenek, aki előtt fokozatosan tárul fel az emberi romlottság és gonoszság végtelensége. Mint később kiderül, ez is csak vízió, amelyet egyben humorosan és sokkolóan tár elénk, szintén thrillerszerű befejezéssel.

Az utolsó darab A vezeklés (L'expiation) címet viseli, és egy vak férfi szomorú, ugyanakkor kegyetlen és taszító múltját tárja elénk. Nekem ez a dráma tetszett legjobban a négy közül, talán azért is, mert szemben az előző hárommal ebben kevesebb volt a szimbolikusság, inkább naturalisztikus hangnemével adott súlyt a szavainak. Véres és kegyetlen, de pont ennek a darabnak nem célja a feszültségkeltés (ahogy számomra például az első és a harmadik mű teszi), sokkal inkább üzen a háborúban résztvevőknek: "A szégyent nem törölheti ki a lelkünkből sem a halál, sem a vezeklés."

Engem személy szerint meggyőzött az írónő, még idén szeretném elolvasni a teljes életművét, remélem, a többiben sem fogok csalódni.

Értékelés: 10/8

Magyarul megjelent kötetei:

Trilógia (A nagy füzet, A bizonyíték, A harmadik hazugság)
Mindegy (novellák és drámák)
Tegnap / A Szörny (kisregény és 4 dráma)
Az analfabéta