Szerző: Alan Moore - Dave Gibbons
Cím: Watchmen - Az Őrzők I. (Watchmen)
Fordító: Bárány Ferenc
Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Oldalszám: 144

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Kicsivel több mint egy évvel ezelőtt került a kezembe Neil Gaiman világhírű képregénysorozatának, a Sandmannek az első kötete. Előtte nem igazán olvastam amerikai típusú képregényeket, így teljesen ismeretlen volt előttem ez a műfaj, azonban az rögtön világossá vált, hogy a hazai piacon két igazi gyöngyszemmel találkozhatunk: a Sandmannel és a Watchmen - Az Őrzőkkel. Ez utóbbiról mindenki csak szuperablativuszokban beszél, sőt, a Time magazin beválasztotta "A 100 legjobb angol nyelvű regény 1923-tól napjainkig" listára is. Mivel Gaiman - magyarul sajnos csak - 4 kötetben elérhető története azonnal megfogott, kíváncsi lettem a Watchmen sztorijára is, azonban legnagyobb bánatomra az első kötethez sehol nem lehetett hozzájutni. Nemrég azonban legnagyobb örömömre újból elérhetővé vált az első négy fejezetet tartalmazó könyv - és ez talán egyben azt is jelenti, hogy a kiadó nem fordult el teljesen a képregényektől és idén kézbe vehetjük a Sandman 5. kötetét. 

Az Őrzők története egy alternatív Amerikában, a nyolcvanas évek közepén játszódik. Továbbra is Nixon az elnök (immáron harmadszor), a vietnámi háború az amerikai győzelmével zárult, azonban szinte érzékelhető, hogy hamarosan kitör a III. világháború. A '40-es években megalakult csapat - a Percrekészek - koruk legnépszerűbb alakjai voltak, pedig semmilyen szuperképességgel nem rendelkeztek, pusztán fizikumuk és tudásuk alapján tettek igazságot. Egy tudományos kísérletnek és egy véletlen balesetnek köszönhetően megszületett azonban Dr. Manhattan, aki képes atomjaira bontani az egész világot. A Percrekészek második generációja már az ő segítségével és támogatásával vette át az elődök feladatait, ám a Keene-törvény értelmében a maszkos igazságosztók tevékenysége - hacsak nem a Kormány megbízatásából járnak el - bűncselekménynek minősül, így több, egykori "hős" is visszavonulni kényszerült. A történet kezdetén egyikük - a Komédiás - titokzatos módon életét veszti. Erre próbál fényt deríteni Rorschach, aki szintén az alakulat tagja volt egykor, nyomozása során megismerjük a többi őrzőt és bepillantást nyerhetünk az életükbe.

A sztoriért Alan Moore, az egyik legelismertebb kortárs képregényíró volt a felelős, akinek olyan műveket köszönhetünk, mint a V for Vendetta (V mint vérbosszú), a From Hell (A pokolból) vagy a The League of Extraordinary Gentlemen (A Szövetség) - amelyekből mind nagy sikerű film is készült. Az illusztrációkat Dave Gibbonsnak köszönhetjük, aki a DC-univerzum egyik meghatározó alkotója: többek között a Green Lantern (Zöld Lámpás), a Superman és a Batman elkészítésében is közreműködött. Kettejük közös munkájából született meg a 12 részből álló Watchmen - Az Őrzők az 1980-as évek közepén, amely egyből a műfaj szerelmeseinek kedvencévé vált, és ami nem mellesleg szintén rendelkezik filmváltozattal.

Magyarországon a Cartaphilus Kiadó az egyébként egységes kötetet három részre bontva tárja az olvasók elé, mindegyik kötet 4-4 fejezetet tartalmaz. Stílusában nehéz behatárolni a művet ugyanis kapunk egy jó kis krimi szálat (a Komédiás meggyilkolása és Rorschach nyomozása), sci-fit (Dr. Manhattan megszületése és képességei), egy alternatív világot (amelyben keverednek a valós és fiktív történelmi elemek), szerelmi történetet, minimális családregény hangulattal - és mindeközben egy teljesen új műfajt olvashatunk. Megvallom, ismertető írásával még ennyit nem szenvedtem, mint most, hiszen próbáltam nagy vonalakban bemutatni a világot, amiben játszódik, a történetről pár mondatot szólni, amivel felkelthetem a leendő olvasók kíváncsiságát, ugyanakkor figyelnem kellett, hogy ne áruljak el túl sokat. Úgy érzem, a Watchmen hangulatát, történetének lényegét nehezen lehet megragadni pár mondatban, hiszen, ahogyan fentebb is utaltam rá, nagyon sokrétű ez a kötet. 

Az első kötetben a jelenidejű sztori nem sokat halad előre, főleg visszaemlékezéseket kapunk, ezért nagyon kell figyelni minden egyes oldalon, hogy később összetudjuk rakni az eseményeket. Az első fejezetnek az egykori hősök megismertetése a célja, a második a Komédiás múltjának egyes szeleteit mutatja be. A harmadik rész viszi leginkább előre a történetet, ennek különlegessége a "képregény a képregény"-effektus, vagyis, a szerző zseniálisan von párhuzamot a regénybeli cselekmény és egy másik képregény között. A zárórészben Dr. Manhattan megszületésének és eddigi, közel negyven évének lehetünk tanúi. Az egyes fejezetek között részleteket olvashatunk az egykori hős, Hollis Mason A lepel alatt c. önéletrajzi regényéből (amelynek várhatóan fontos szerepe lesz a későbbiekben), valamint egy 3 oldalas tanulmányt Milton Glass professzortól. A magyar kiadás egyik előnye, hogy - hasonlóan a Sandmanhez - a kötet végén megtalálhatjuk az egyes részekhez a fordító, Bárány Ferenc által írt jegyzeteket, ezáltal sokkal átfogóbb képet kapunk a műről. (Például személy szerint lehet elvesztem volna kezdetben a sok szereplő között, ha ez nincs segítségemre.) 

A képi ábrázolás bennem egy gyermekkori képregényfüzetem hangulatát idézte fel. A címre már nem emlékszem, annyi maradt meg, hogy egy kék ruhás és/vagy testű nő van az elején, és bolygók között utaznak (tehát feltehetőleg sci-fi volt). Részben a nyolcvanas évek hangulatát idézi (ami nem csoda, hiszen '86-ban indult útjára a történet), ugyanakkor újító jellege is volt a számomra. Ennyire filmszerű alkotást még nem tapasztaltam képregényben, külön tetszett, hogy az egyes fejezetek borítóképei és első kockái ugyanazt a képet ábrázolták, csak közeli-távoli szemszögből. (Ezt a technikát - amelyet magamban egyszerűen zoomolásnak neveztem el - többször is alkalmazzák, megjegyzem: zseniálisan.) A flachback-jelenetek és a jelen közötti átvezetés is szemmel érzékelhető, mindvégig úgy éreztem, mintha moziban ülnék, és óriás kivetítőn szemlélném a történetet. 

Összességében tehát csak jókat tudok írni a kötetről, és habár számomra még nem érte el a Sandman szintjét, kezdem érteni azt a rajongást, ami a kötetet övezi. (Egyébként itt jegyzem meg, össze sem lehet hasonlítani a két képregényt, hiszen a Sandman egy jóval hosszabb lélegzetvételű írás, ahol az egyes részek önmagukban is érthetőek, míg a Watchmen három kötete egy kerek egészt alkot.) Kíváncsian várom a folytatást!

Értékelés: 10/9