Szerző: Kieran Larwood
Cím: Rémségek (Freaks)
Fordító: Szalóki Zsuzsa
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 208

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Főnix Könyvműhely az idei Könyvfesztiválon kétségkívül erős felhozatallal képviseltette magát. Két gyermekregénnyel (Karmok, Rémségek), egy ifjúsági thrillerrel (Álmatlanság) és egy régóta várt folytatással (Szabadulás) örvendeztették meg az olvasókat. Közülük először Kieran Larwood 2011-es, a Times gyermekirodalmi díjának nyertes történetéről írok.

Sába egy unalmas városban, Little Pilchtonban éli magányos életét. Egyetlen társa Selymes, a kétfejű bárány, akivel gazdája, Trutymord közösen mutogatja őt pénzért a turistáknak. Sába ugyanis egy farkaslány: testét állati szőr borítja mindenhol, ujjai karmokban végződnek, éles fogai és kiváló szaglása egy kutyáéval vetekszik. Egy nap azonban Teliveder, a szó szoros értelmében véve minden hájjal megkent fickó megvásárolja őt, hogy Londonba vigye. Sába itt ismerkedik meg a Rémségek csapatával: Holdnővérrel, a különleges szépségű ázsiai lánnyal, aki a harcművészetek mestere, Gigantusszal, az óriással, Patkánymamával, aki egyetlen mozdulatával parancsolni tud a rágcsálóknak, valamint a mindig komisz Majomfiúval. Az egyik műsor során a farkaslány összetalálkozik egy utcagyerekkel, akit nem riaszt el a torz külső: ám másnap reggelre a lánynak nyoma vész. A Rémségek közösen erednek a bűntény nyomába, de sietniük kell: a folyóban élő szörny egyre több gyermeket ragad magával.

Amikor elolvastam a kötet fülszövegét, egyből gyermekkorom egyik legkedvesebb sorozata, Darren Shan vámpírkönyvei jutottak eszembe (amelynek nyitókötete a Rémségek Cirkusza). Habár már akkor sejtettem, hogy nem egy koppintást fogok olvasni, magam is meglepődtem, hogy mennyire élveztem ezt a határozottan gyerekeknek szóló regényt. Hiába nőttem ki már az ilyen meseregényekből, időnként elcsodálkozom azon, mennyire le tudják kötni a figyelmemet ezek a történetek. Hiszen ritkán találkozik az ember ezen műfajon belül steampunkos elemekkel vagy éppen olyan fordulatokkal, amelyek a könyv végén várják az olvasót (és amelyet éppen ezért nem is szándékozom elárulni, legyen elég annyi, hogy álmomban nem gondoltam volna arra, miért rabolják el a gyerekeket.) Larwood regénye pedig pontosan ettől lesz eredeti: veszi a jól bevált sémákat, egy olyan környezetbe - az 1851-es Angliába, amikor a világkiállítás zajlik - helyezi őket, amelyek kellőképpen felkeltik az ifjúsági figyelmét, majd más műfajból átvett elemekkel fűszerezve alkot egyedit.

A Rémségek egyfelől egy izgalmas nyomozás történetét meséli el, ahogyan Sába igyekszik megmenteni a kis Till életét újdonsült barátai segítségével. Aminek én különösen örültem, hogy a szereplők nem jöttek rá azonnal a megoldásokra (sajnos ez ma már gyermekkönyv-betegség), hanem fejezetekkel később rakták csak magunkban össze a dolgokat. Másfelől a regény a barátságról és a másik elfogadásáról is szól, valamint a külső és belső értékkel szembeállításáról. Mindezeket nagyon élvezetes módon tárja az olvasó elé: biztos vagyok benne, hogy a gyermekek kedvenc hőse Majomfiú lesz, aki a maga gusztustalan dolgaival és beszólásaival mosolyt csalt még az én arcomra is. Az ő ellenpontja Holdnővér, akit szomorú múltja miatt fog hamar a szívébe fogadni minden gyermek. Ugyanakkor mindkettőjük esetében érzek lehetőséget a karakterben (főleg utóbbiéban), bízom benne, hogy az esetleges folytatásban többet is meg tudunk róluk, mert a szükségesnél többet nem árult el a szerző róluk. 

A cselekmény folyása egyenletesnek mondható, ahol kell, kicsit megnöveli a célkorosztály (10-14) adrenalinszintjét, ugyanakkor elmondható, hogy sikerül végig fenn tartania az érdeklődést, nincsenek üresjáratok a regényben. A magyar szöveg is gördülékeny, ugyanakkor helyenként ráfért volna egy erős szerkesztés és korrektúra, mert bizonyos részeknél elütésre, értelmetlen mondatra lettem figyelmes, ami megakasztott az olvasásban. 

Mindent összevetve egy remek élménnyel lettem gazdagabb (így huszonéves fejjel is), ezért bízom benne, hogy lesz folytatás (erre vonatkozóan egyelőre semmi további infót nem találtam). A lehetőség megvan rá, habár minden szálat szépen elvarrt a szerző, de ahogyan fentebb említettem, a karakterekben nagyon sok lehetőség rajlik, amit kár lenne nem kihasználni. 

Értékelés: 10/9