Szerző: Marie-Aude Murail
Cím: Lakótárs kerestetik! (Simple)
Fordító: Farkas Ildikó
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 216

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Könyvmolyképző Kiadó idén egy új francia szerzővel ismertette meg olvasótáborát. Én a magam részéről nagyon szeretem a francia írókat, mert regényeiknek  - legyen az akár krimi, szépirodalom vagy ifjúsági - van egyfajta különleges hangulata, és mert mernek tabutémákról írni. Marie-Aude Murail éppen ez utóbbiért vált olyan népszerűvé hazájában: műveiben fontos szerepet kap a szexualitás, a gyász vagy éppen a fogyatékosság.

A tizenhét éves Kléber úgy dönt, kiveszi súlyosan szellemi fogyatékos bátyját, Barnabét az intézetből. A mindenki által csak Sutyinak becézett huszonkét éves férfi egy hároméves gyermek szintjén van, legközelebbi barátja Pupák úr, a nyúl. A testvérek anyja meghalt, apjuk új házassággal kezdődő életébe pedig nem fér bele egy beteg ember ápolása. A fiúk kezdetben nagynénjüknél laknak, de később a költözés mellett kell dönteniük. Kléber talál is egy megfelelő lakást, ahol hasonlókorú fiatalokkal kell együtt lakniuk. Az együttélés azonban mégsem olyan egyszerű, mint azt először képzelték: Sutyi mellé állandóan kell valaki, aki vigyáz rá, különben képes valami ostobaságot csinálni. A fiataloknak emellett saját problémáikat is meg kell oldaniuk, ám nem is sejtik, hogy néha a legbonyolultabb kérdésre a legegyszerűbb a válasz, amit nem más hoz el számukra, mint Pupák úr.

Marie-Aude Murail regénye valóban nagyon súlyos témát boncolgat, meglepő könnyed tálalásban. Ugyanis a történetben a vidámságnak, a humornak jut nagyobb szerep. Az olvasót Kléber optimizmusának köszönhetően végig pozitív érzések öntik el, és úgy vélem, ez volt a szerző elsődleges célja: megmutatni, hogy egy értelmi fogyatékos felügyelete és gondozása mellett is lehet teljes értékű életet élni. Kléber - aki egyébként érettségi előtt áll - saját maga elé helyezi bátyját, minden idejét nekiszenteli, miközben szeretné az átlagos kamaszok életét élni: csajozni, bulizni, de azért az iskolában is helyt állni. Vannak pillanatok, amikor elbizonytalanodik, hogy mennyivel könnyebb lenne az élete, ha a bátyját visszavinné az intézetbe, de olyankor mindig eszébe jut Sutyi szomorú tekintete, ami a bent töltött időnek köszönhető, így erőt vesz magán, és erőn felül is gondozza a bátyját. 

A regény tizenhárom fejezetből áll, ezek lineárisan követik egymást, mégis epizodikus jellegűek. Van egy főszál, ami végigvonul a történeten, ugyanakkor mindegyik részben Sutyi életének egy újabb szeletét ismerhetjük meg Pupák úron keresztül. (Mert ha valami rosszul sül el, azt biztos, hogy Pupák úr követte el.) A két testvéren kívül megismerkedünk a lakás további négy lakójával: az orvosi egyetemre járó Ariával és barátjával, Emmanuallal, a lány öccsével, Corentinnel, valamint annak legjobb barátjával, Enzoval, aki reménytelenül szerelmes Ariába. Rajtuk kívül fontos szereplővé válik a társasház egyik lakója, a zsémbes Istenfalvi úr, valamint Kléber két kiszemeltje: az attraktív Béatrice és az iszlám vallású Zahra. Ez utóbbi egy újabb kényes kérdést, a vallásét veti fel, de ezt is olyan játszi könnyedséggel kezeli a szerző, hogy fel sem tűnik, mennyire megszeretjük az egész arab családot. 

Murail stílusa roppant olvasmányos, a sok párbeszédnek és a gyors jelenetváltásoknak köszönhetően abszolút filmszerű élményben lehet részünk. A legtöbbször az olvasó óhatatlanul hangosan nevet fel, mikor Sutyi valamit félreért, vagy éppen gyermeki logikájának megfelelően igyekszik megoldani a problémát, de időnként el is szorul a torka, mikor a fiú pálcikákkal játsza el, hogyan küldte be őt az apja az intézetbe. Ez a gyermeki őszinteség és egyszerűség az egész regény hangulatát megalapozza, nem hiába érezzük úgy a történet végén, hogy a való életbeli problémáink nem is annyira bonyolultak, mint amennyire elsőre tűnik. 

Értékelés: 10/8