Fülszöveg: Többé már nem vagyunk egyedül. Az idegen protomolekula felfedezése egyértelműen bizonyítja egy emberi ésszel felfoghatatlan intelligencia létezését. Miután a Vénuszra került, titokzatos módosításokat hajt végre az égitesten, és azzal fenyeget, hogy tovaterjed az egész naprendszerben. Bár a Föld és a Mars békét kötött, a külső bolygók és az Öv még nem lehetnek biztosak újonnan szerzett autonómiájukban. A külső bolygók éléskamrájaként emlegetett Ganymedesen egy marsi tengerészgyalogos nő az egyedüli túlélője egy ismeretlen eredetű és sebezhetetlennek tűnő szuperkatona támadásának, aki lemészárolja az ott állomásozó marsi és földi egységeket. A Földön egy magas beosztású politikusnő igyekszik megakadályozni az incidens nyomán kirobbanó újabb bolygóközi háborút, miközben minden és mindenki ellene dolgozik. James Holden és a Rocinante legénysége a Külső Bolygók Szövetségének megbízásából a harcoktól sebzett Ganymedesre érkezik, ahol egy kétségbeesett tudós segítségére sietnek az eltűnt gyermeke utáni kutatásban. A látszólag egymástól független események gyújtópontjába ismét Holdenék kerülnek…

A James S. A. Corey álnév két szerzőt takar. Az egyikük Daniel Abraham, aki mind a sci-fi, mind a fantasy irodalomban alkotott már maradandót. Másikük Ty Franck, aki leginkább arról lehet nevezetes, hogy ő a Tűz és Jég dala sorozat írójának, George R. R. Martinnak az asszisztense. A Leviatán ébredése akárcsak hazájában, nálunk is nagy sikert aratott, az amerikai kiadó már meg is kötötte a szerződést a párossal a folytatásokra, így a jelen álláspont szerint összesen kilenc köteten keresztül izgulhatjuk végig a hősök kalandjait, sőt hamarosan a tévék képernyőjéről is visszaköszön a történet: a SyFy Channel ugyanis már berendelte az első évadot, amely tíz epizódból fog állni. Magyarországon a kötetek hosszához képest mondhatni rekordsebességgel érkeznek a könyvek: a harmadik részt még idén ősszel kézbe vehetjük.

A legnagyobb sajnálatomra ebben a részben már nem volt nyomozás, így Millertől fájóan, de búcsút kellett, hogy vegyek. Ugyanakkor a szerzők igyekeztek kárpótolni a krimit szerető, vagy pontosabban a sci-fiért teljesen nem lelkesülő olvasókat is: egy eltűnt gyermek utáni kutatás, a politikai csatározások gondoskodnak az akcióról és a drámáról. Miller helyett azonban kapunk három másik új szereplőt is: egyikük a félőrült tudós, Prax, a Ganymedes alkalmazottja, akinek az immunproblémás lányának kell a nyomára bukkannia. Mivel Holden és csapata sejti, hogy az elrabolt lánynak köze lehet a protomolekulák segítségével megváltoztatott emberekhez, egyből igent mondanak a felkérésre. Az én személyes kedvencem Chrisjen Avasarala volt, a földi politikusnő, az ő karakterét éreztem legjobban kidolgozottnak. Az Egyesült Nemzetek tisztviselője nem zavartatja magát: ha kell, társaságban is kiereszti a hangját, káromkodik, mindenbe beleszól, ugyanakkor a háttérben megmutatkozik intelligenciája is. Mivel látja, hogy a bolygók közti háború elkerülhetetlen, igyekszik olyan megoldást találni, amelyben a lehető legkisebb lesz a veszteség mindkét fél részéről. A fent említett politikai intrikák is az ő fejezeteihez kapcsolódnak, de a téma komolysága ellenére a nézőpont mégis üdítő és szórakoztató. Az utolsó új hős Roberta "Bobbie" Drapert, a Mars katonanője, akinek szintén erős jelleme és jól megírt stílusa miatt le a kalappal a szerzők előtt. Kifejezetten tetszett ahogyan árnyalták a karakterét, az egyik ütközet utáni tünetek bemutatása zseniális húzás volt, szóval, tényleg minden tiszteletem az övéké. Az előző kötetből megismert Holden természetesen újból visszatér, és semmit sem változott, sőt, mondhatni, még korábbi viselkedésére is rátesz egy lapáttal.

A történetet nem véletlenül hasonlítják a Trónok harcához: bár első pillantásra nem sok közös lehet bennük, igazából a felszín alatt meghúzódó, a szereplőket mozgató cselekmények azok, amelyek miatt megértem a párhuzam vonását. (Meg nem mellékesen sem Martin, sem Corey nem tudták eldönteni a legelején, hogy mennyire hosszútávon terveznek a sztorival, folyamatosan hosszabbítják.) A Térség sorozat bár valóban a sci-fi irodalomhoz tartozik, ezt nem is lehet vitatni, ha ezt a mázat lekaparjuk, egy teljesen mindennapi történetet kapunk: két állam között háború folyik, amelybe a kisebbek is idővel becsatlakoznak, a szereplőket pedig nem lehet egyértelműen megbélyegezni a jófiú-rosszfiú címkével, ugyanis mindegyiküket más cél vezérli, olyanok, amelyek teljesen érthetővé válnak a fejezeteik elolvasása után. Emellett a szerzők nagyon ügyelnek a részletekre (nekem, akitől a sci-fi műfaj elég távol áll, többszörösen kellett figyelnem, hogy ne vesszek el az apróságokban, és mindent meg tudjak jegyezni), plusz a történetvezetés is jól kidolgozott. Ennek ellenére, csak úgy, mint az első résznél, itt is el kell mondanom, hogy szerintem maga a könyv roppant mód túlírt. Közel 550 oldal, amelyből 100-150 oldalt nyugodt szívvel ki lehetne hagyni, sokkal pergősebbé válna sztori, ha mindezt 400 oldalban mesélik el.

Kíváncsi vagyok a folytatásra, remélem, ott is megismerkedünk majd új szereplőkkel, mert a Kalibán háborúja bebizonyította, hogy üdítő színfoltjai a történetnek, no meg az sem utolsó szempont, hogy a Vénuszon élő "zombik" sorsa is érdekel, ahogyan a bolygóközi háború kimenetele is igencsak mozgatja a fantáziámat. 

James S. A. Corey: Kalibán háborúja, ford. Galamb Zoltán, Fumax Kiadó, 2014, 560 oldal, 3995 Ft