Szerző: Mari Jungstedt
Cím: Észrevétlen (Den du inte ser)
Fordító: Moldova Júlia
Kiadó: Tea Kiadó
Oldalszám: 282

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Vitathatatlan a tény, hogy az utóbbi években a skandináv krimik aranykorát éljük. A legkisebb kiadóktól kezdve a legnagyobbakig tucatnyian bepróbálkoztak a műfajjal, némelyek több, némelyek kevesebb sikerrel. Mivel jómagam az északi népek bűnügyi regényeinek a szerelmese vagyok, a látóterembe került a fiatal Mari Jungstedt regénye, amelyet a főként női regények specializálódott Tea Kiadó jelentetett meg.

Gotland szigetének békéjét egy váratlan gyilkosság zavarja meg. Egy fiatal nőt egy reggel holtan találnak a parton: baltával ütötték agyon, meztelenre vetkőztették és egy bugyit tömtek a szájába. Anders Knutas főfelügyelő élete legnehezebb esetével találja szemben magát, főleg miután rövid időn belül újabb női holttest kerül elő. Az áldozatok közötti kapocs megtalálására semmi kilátás sincs, ráadásul a nyomozó idegeit a sajtó is kikészíti, különösképpen a fiatal és elhivatott Johan, akinek mintha jóval több információja lenne a gyilkosságokról, mint a rendőröknek. Ám a riporter is idővel eltávolodik a munkájától, főleg miután megismerkedik Emmával, az első áldozat legjobb barátnőjével.

Mari Jungstedt 1962-ben született Stockholmban. A svéd szerzőnő kezdetben riporterként dolgozott a svéd nemzeti rádiónál és televíziónál, volt műsorvezető a TV4 FörKväll című talkshowban, sőt egy rövid ideig modellkedett is. Első regénye (az Észrevétlen) 2003-ban jelent meg, amelyet további tíz követett (ebből Knutas főfelügyelőnek és Johannak öt kötetet szentelt). Regényei közül kettőt meg is filmesítettek Svédországban, többet pedig a német televízió is adaptált a Der Kommisser und das Meer című sorozatban. Regényei eddig több mint négymillió példányban keltek el világszerte, és több mint 15 nyelvre lefordították. Jelenleg férjével és két gyermekével Stockholmban él, de szívesen tölti az idejét Gotland szigetén, ahol regényei is játszódnak. 

Az Észrevétlent azon olvasóknak ajánlom különösképpen, akik szerették Viveca Sten, Camilla Läckberg vagy Asa Larsson regényeit. Ugyanis Jungstedt is azon szerzők közé tartozik, akik a krimi szál mellett nagy hangsúlyt fektet az emberi kapcsolatokra, az érzelmekre. Ilyen téren abszolút jól illeszkedik a magyar kiadó profiljába, ugyanakkor senkit nem szeretnék elrettenteni, férfi olvasók is bátran kézbe vehetik, csak ne várjunk Nesbo-szintű brutalitást. Szemben más skandináv krimivel, itt nincs jelent az az éles társadalomkritika, amely a műfaj sajátosságának tekinthető már, és főhősök lelki világa is közelebb áll az átlagolvasóéhoz. Knutas főfelügyelő példának okáért boldog családapa, aki leginkább arra vágyik, hogy végre egy nyugodt hétvégét tudjon eltölteni a nejével és gyermekeivel. Ugyanígy Johan szála is a női olvasók igényéhez igazodik: az ő és Emma kapcsolata várhatóan az egész sorozaton átívelő szerelmi történet lesz.

Sok kritikában olvastam, hogy túlzónak találták a tájleírásokat, amivel én abszolút nem értek egyet. Jungstedt csupán megalapozza a hangulatot a sziget bemutatásával, ám ezek nem unalmasak, nem akasztják meg az cselekményt, így számomra abszolút belefért az elviselhető kategóriába. A krimi szál eléggé érdekes, hogy mindvégig fenntartsa az érdeklődést. Érdekes belegondolni, valóban hogyan hathat egy olyan kis közösségre (mintegy ötvenhatezer fős) egy sorozatgyilkosság, amilyenről ebben is olvashatunk. És ami a legidegőrlőbb, hogy, sem a rendőrség, sem az olvasó nem tud rájönni arra, mi lehet az áldozatok között a kapocs. Talán éppen ezért a válasz a kérdésre kicsit banálisnak is tűnik elsőre, hiszen tekintve mekkora port kavart az egész ügy, értetlenül állunk a tény előtt: hogyan nem tudott fényt deríteni erre a rendőrség közel egy hónapon keresztül. Persze, jobban belegondolva, meg van rá az esély, hogy éppen erre a megoldásra nem gondoltak, és a kihallgatottak sem vontak párhuzamot, de erről beszélni már roppant spoileres lenne, aki elolvassa, úgyis érteni fogja, mire gondolok. Az olvasó egyébként a plusz információknak köszönhetően már jóval előbb összerakja a képet, mint ahogy lehull a lepel, de ettől függetlenül egy élvezetes olvasmányról van szó.

Az Észrevétlen összességében tehát egy korrektnek mondható krimi, ami a középszerűtől jobb, ám mégsem kiemelkedő krimi. Nyári olvasmánynak tökéletes, nőknek pedig különösen ajánlatos - már ha nem riadnak vissza kisebb fokú brutalitásoktól.

Értékelés: 10/7