Szerző: Brynjulf Jung Tjønn
Cím: A világ legszebb mosolya (Så vakker du er)
Fordító: Petrikovics Edit
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 136

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Kolibri Kiadó Magasfeszültség!-sorozata talán az egyik legjobb kezdeményezés, amely az utóbbi időben történt a hazai ifjúsági könyvpiacon. Manapság ritka az olyan kiadó, aki bemeri vállalni a halállal, erőszakkal, kitaszítottsággal vagy éppen a nácizmussal foglalkozó köteteket, ha pedig mégis, akkor igen szűk térben kap csak reklámot. Ennek ellenére, a Kolibri gondos munkálatokkal kezdte meg két évvel ezelőtt tematikus sorozatát, amelynek tavaly ősszel immáron a hatodik kötete jelent meg. 

A történet főhőse Henrik, a tizennégy éves srác, aki anyjával és annak rákos beteg testvérével él egy fedél alatt. A fiú apjaként tekint nagybátyjára, ezért is fáj látnia, ahogy napról napra elsorvad. Vigaszt egyedül Kjersti jelent számára, aki a fiúnak a világ legszebb mosolyával rendelkező hölgye. Henrik a boldogság és a bánat között ingadozik, és ahogy telik az idő, úgy kell minél hamarabb megtanulnia felnőtté válni. 

A fiatal Brynjulf Jung Tjønn 1980. november 15-én született Szöulban, Dél-Koreában. Első regénye 2002-ben jelent meg, habár korábban is írt antológiákba. Második, szintén felnőttek szánt regénye 2008-ban látott napvilágot. A 2013-as A világ legszebb mosolya című ifjúsági regénye 2013-ban gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriában elnyerte a rangos Brage-díjat.

A világ szebb mosolya, ahogyan ez az oldalszámból is sejthető, egy kisregény. A fejezetek alig pár oldalasak, a sorok is viszonylag szellősen vannak szedve, így alig két óra alatt végezhetünk is a könyvvel. A stílus maga olvasmányos, az ifjúság nyelvén íródott, ugyanakkor pergős történetet senki ne várjon. Gyakorlatilag a fülszöveg alapján sejteni lehet, mi lesz a végkifejlet, így nagy meglepetések nem érik az embert. Persze, a hasonló típusú történeteket nem is a váratlan csavarok miatt veszi kézbe az ember, hanem mert szeretne az életről, a halálról, az elmúlásról, az első, tinédzserkori szerelemről olvasni (utóbbi esetében akár nosztalgiázni.) És ennél a mondatnál érkeztünk el a kulcskifejezéshez: "a hasonló típusú történet". 

Ugyanis A világ legszebb mosolya semmi többet nem ad ehhez a műfajhoz, egyszerűen a szerelmet és a halált állítja párhuzamba. Mivel gyakorlatilag tényleg minimális a terjedelem, ezért sem a szereplők, sem a történet nem tud kibontakozni teljes egészében. Nekem kissé olyan érzésem volt mindvégig, mintha egy ismerősöm mesélné, hogy az egyik barátjával mi történt. Vagyis: tény, hogy szomorú Simon halála, de mivel nincs sem hozzá, sem a rokonaihoz kötődésem, érzelmi szempontból nem volt képes megviselni. A szereplők életének csak egy-egy szeletébe nyerünk bepillantást (a fő cselekmény nyáron játszódik, de a korábbi évszakokba is visszatérünk), ráadásul Henrik megnyilvánulásaiban sincs meg az a fajta őszinteség, amit én elvárnék egy ilyen regénytől. Néhol a szerző túlontúl költői akart lenni véleményem szerint, igyekezett szépirodalmi magasságokba törni, de sajnos ez nálam fordítva sült el.

Nem vitás, hogy elsősorban a tizenéves korosztály a célközönség, és nem én, akik talán jobban tudnak azonosulni a karakterekkel (bár magamból kiindulva, nekem még gimnazistaként sem lett volna elég ennyi karakterábrázolás), ugyanakkor aki már olvasott hasonló regényeket, annak ez tényleg nem lesz több, mint egy középszerű történet (főleg, ha korábban akadt igen kiemelkedő ebben a témában). 

Ennek ellenére senkit nem szeretnék elriasztani, mivel nem lehet azt sem állítani, hogy bűnrossz lenne a regény. A többi (dicsérő) kritikát figyelembe véve pedig egyenesen ajánlom is akár elolvasásra, hogy mindenki maga döntse el, hogy mennyire érzi közel magához ezt a történetet, ugyanis időben tényleg nem lesz sok, egy fél délutánt kell csak rászánnia az embernek.

Értékelés: 10/6