Szerző: Gillian Flynn
Cím: Éles tárgyak (Sharp Objects)
Fordító: Csonka Ágnes
Kiadó: Alexandra Kiadó
Oldalszám: 288

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Gillian Flynn azon szerzők közé tartozik, akik egy későbbi regényükkel robbantak be a köztudatba. A Holtodiglan című thriller a 2012-es év egyik nagy meglepetése volt, a kritikusok és az olvasók imádták. Szerencsére Magyarországon is bebiztosította ezzel a regényével a helyét az írónő, így korábbi művei is megjelentek (igaz, fordított sorrendben, de mivel önálló történetekről van szó, ez ne zavarjon meg senkit se), az Éles tárgyakkal pedig a teljes Flynn-életmű elérhető magyar nyelven.

Camille Preaker újságíróra élete egyik legnehezebb feladata vár. Chicagóból Wind Gapbe kell utaznia, hogy az ott történt gyerekgyilkosságról írjon cikket. A magazin főszerkesztője szerint Camille a legideálisabb jelölt erre, hiszen gyermekkorát ott töltötte és családja a mai napig ott él. Azonban a nőben régi sebek szakadnak fel a hazatérés kapcsán. Neurotikus, hipochonder anyja és annak új férje nem rejtik véka alá a nemtetszésüket és ellenszenvüket iránta, féltestvére, a várost a markában tartó Amma pedig riválisként tekint rá. Ráadásul a város lakói sem örülnek a hirtelen jött hírnévnek, Camille rövid időn belül minden szemében szálka lesz. A rendőrség egy helyben áll és semmit nem hajlandó elárulni, így Camille saját maga kezd nyomozásba. Azonban ezzel múltjának sötét árnyait is fel kell tárnia.

Gillian Flynn a Missouri állambeli Kansas Cityben született. 2006-ban jelent meg első regénye, az Éles tárgyak, amelyet Edgar-díjra jelöltek, és amely kétszer is elnyerte a brit Dagger-díjat. Ekkoriban a szerző az Entertainment Weekly tévé-riportereként kereste a kenyerét, azonban a 2008-as gazdasági világválságnak köszönhetően rövid időn belül munkanélkülivé vált. Depresszió helyett úgy döntött, ír egy regényt (egész jó gyógykezelési mód halálesetekről sztorizgatni), így született meg a Sötét helyek, amely 2009-ben látott napvilágot, és felkerült a The New York Times sikerlistájára, majd megkapta a neves The New Yorker magazin kritikusi díját. A Publishers Weekly 2009 legjobb könyvének választotta, valamint neki ítélték a Chicago Tribune legjobb regénynek járó díját is. Harmadik kötete, a Holtodiglan világszerte - így Magyarországon is - óriási siker lett, több mint 2 millió példány kelt el belőle. Regényei eddig huszonnyolc országban jelentek meg. A Holtodiglan alapján készült filmet 2014-ben mutatták be az Egyesült Államokban, a Sötét helyek megfilmesítési jogai is elkeltek már, az Éles tárgyakból pedig az HBO tervez sorozatot készíteni a csodálatos Amy Adams főszereplésével.

A lány a vonaton után megvallom, eléggé szkeptikus vagyok a lélektani thrillerekkel szemben, bár ez esetben megnyugtatott az a tény, hogy az Éles tárgyak tíz évvel ezelőtt, 2006-ban látott napvilágot, amikor még nem volt annyira felkapva a műfaj ezen ága. És szerencsére nem kellett csalódnom. Alapjában véve ugyanazon az alapokon nyugszik ez a történet is (egy lelkileg sérült lány, aki saját maga próbálja megoldani a gyilkosságot, de közben saját magát is meg kell találnia, és mindezt egy olyan közegben, ahol mindenki kész pszichológiai eset), ám mégis sokkal jobban sikerült alkotásról van szó. 

Camille Preaker sem a megszokott hősnő - kezdek rájönni, hogy az új irányzat főszereplői már-már a skandináv krimik nyomozóin is túltesznek -, ám mégis van benne valami emberi, amitől az olvasó együtt tud érezni vele. A múltja folyamatosan tárul fel előttünk, és ahogy haladunk előre, úgy tudjuk egyre jobban megérteni a fájdalmát. Pszichikai betegségét a külseje is megszenvedi, ami még inkább beletaszítja őt a saját maga által ásott gödörbe. Botlásai, amelyeknél az olvasó szinte rákiáltana, hogy forduljon vissza, csak még emberibbé teszik. A regény végére érve értjük meg igazán, hogy mennyire élő volt ez a karakter, de ez a kiforrottság az összes többi szereplőre igaz. Ott van rögtön Camille anyja, Adora, akit eleinte nem is értünk, hiszen az egyik lányát szívből gyűlöli, míg a másikat anyatigrisként védelmezi, gondoskodik róla. Amma, a kishúg pedig igazán félelemkeltő tinédzser: szépségével és vonzerejével nem csak iskolástársait, hanem a város szinte teljes lakosságát képes az ujja köré csavarni. 

A szó szoros értelmében nyomozásról nem beszélhetünk a történet kapcsán, hiszen Camille nem a rendőrség tagja, hivatalos kihallgatásokat sem eszközöl, sőt, szinte alig tud bármilyen információt beszerezni. Ennek ellenére a feszültség végig érezhető a könyvön, köszönhető ez Wind Gap beteg közösségének, akik minden egyes alkalommal gondoskodnak egy kis hátborzongatásról. Maguk a gyilkosságok is eléggé kemények: az áldozatok fiatal lányok, akiknek az összes fogát eltávolították. A gyilkos személye tulajdonképpen a regény felétől sejthető, de Flynn egy csavarral szépen behúzza az olvasót a csőbe. Nekem személy szerint a megoldásban - és ahogyan Stephen King fogalmaz, az utolsó harminc oldalban - az tetszett kiváltképp, hogy a magyarázat a miértre is abszolút hétköznapi. (Egyébként ha már itt járunk, azon ugyebár senki nem lepődik meg, hogy King ezt a regényt is olvasta?) A szerző remekül használja a pszichológia eszközeit, és Camille családján keresztül azt is bemutatja, hogy mindezek hogyan hatnak egymásra. 

Mindent összevetve egy remek elsőregényes munkáról van szó, Flynn ígéretes úton indult el, és a jelek szerint azon kevés szerzők közé tartozik, akik valóban az írás öröméért írnak, és csak akkor ad ki bármit is a kezei közül, ha azzal újat tud mutatni. Hiszen, tíz év alatt három regény nem is olyan sok, igaz? Én azért kíváncsi vagyok, hogy legközelebb milyen történettel borzongat el.

Értékelés: 10/8

A szerző magyarul megjelent művei:

Éles tárgyak
Sötét helyek
Holtodiglan
Mivel foglalkozol? (novella, megjelent: George R. R. Martin - Gardner Dozois Zsiványok című antológiájában)