Bolygóvadászok

Szerző: Majoros Nóra
Cím: Bolygóvadászok
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 216

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az eddig főként mesekönyveiről ismert Majoros Nóra első, gyermekeknek szóló regénye nemrég jelent meg a Kolibri Kiadó gondozásában. A Bolygóvadászok egy igazi sci-fi kaland a 9-13 éves korosztály számára, egyben tökéletes választás fiúolvasóknak is, ez pedig nagy szó a hazai felhozatalt tekintve.

Nagy úr csilliárdos, és olyan gazdag, hogy a Földön nincs olyan dolog, amit ne tudna megvenni. Éppen ezért elhatározza, hogy megvásárol egy bolygót, ami csak az övé lesz, és ami még több pénzt hoz neki. Megbízza Dr. Fájszt, hogy építsen egy űrhajót, valamint válassza ki a tökéletes csapatot a küldetéshez. Végül négy gyermek - Alex, Miló, Palka és Delfin - fejti meg egyedül a feladványt, amely során a kiválasztottak közé kerülnek. Egy rövid kiképzést követően kezdetét veszi az űrkaland: a Féregjárattól kezdve, a Csodazöldeken és az Ündürüxiken át egészen a Tatamama 56-104 nevű kisbolygóig tart az utazás. Ám a gyerekek idővel rájönnek, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet pénzért megvásárolni, így a küldetés célja nemsokára megfordul: a többi bolygót kell megmenteni az emberi uralom alól.

Előre le kell szögeznem, hogy valamilyen oknál fogva a sci-fi történetek nem tudnak rám mély hatást gyakorolni. Emlékszem, még gyermekként próbálkoztam egy Nemere-kötettel (a címét nem tudom már megmondani), de azt talán félbe is hagytam, a Star Warst is egy középszerű sztorinak tekintem, mára pedig eljutottam odáig, hogy nem is nagyon erőltetem az ilyen típusú regényeket. (Persze, kivétel erősíti a szabályt: A marsi az egyik kedvenc könyvem lett.) A Bolygóvadászok  a kiadó ajánlására jutott el hozzám, és mivel viszonylag rövid kötetről van szó, így adtam neki egy esélyt.

Ennek a hosszas bevezetőnek a lényeg, hogy engem a történet nem varázsolt el (mondjuk bőven kinőttem a célközönség korosztályából), ugyanakkor mégis azt mondom, hogy a Majoros Nóra egy igazán kellemes regényt írt, ami nemzetközi szinten is megállná a helyét. Van benne humor (igaz, az első fejezet alapján több hasonló részre számítottam, utána mintha kissé visszavett volna ebből), kaland, űrutazás, fantázia, a barátság is fontos szerepet kap, és még mondanivalója is akad. 

Nagy úr nem sok szerephez jut, pedig ő az egyik legkellemesebb karakter, még negatív létére is. Nagyravágyó természetét humorral dobta fel Majoros, üde színfoltja a regénynek, éppen ezért sajnálatos a jelenlétének a hiánya. A négy gyermek tipikus ifjúsági regényhős: mindannyian különböznek, ám mégis egy cél hajtja őket. Akad itt magányos, ám roppant eszes leányzó, vezéregyéniség, csupaszív hős, és még egy apró szerelmi szál is helyet kapott. A kaland során a szerző az elődei nyomvonalát követi: nem egyszer adódik probléma abból, hogy a csapat tagjai mást és mást akarnak, az egymásba vetett bizalom is meginogni látszik, de jó gyermekregényhez híven a végén persze minden megoldódik. A bolygók és azok lakosai fantáziadúsak, nem kell semmi különlegesre gondolni, nem túlságosan eredetiek, de legalább valamennyire túlmutatnak a sablonkaraktereken. 

És végezetül: a szokásos mondanivaló sem maradhat el. Kiderül, hogy vannak sokkal fontosabb dolgok a pénznél, a végső konklúzió pedig, hogy a természetet óvni és védeni kell, főleg az olyanoktól, akik becsvágyból akarják leigázni azt. A történet befejezése ebből a szempontból elég érdekes, ennél a résznél még én magam is meglepődtem kicsit.

Mindent egybevetve: a Bolygóvadászok egy valóban jól sikerült magyar regény, tökéletes olvasmány a kisiskolásoknak, és ahogyan fentebb utaltam rá, fiúknak is erősen ajánlom, hiszen ebben az esetben őket érzem inkább megszólítva. Az, hogy nekem személy szerint nem jelentett különösen nagy élményt a történet, az én hibám, egész egyszerűen nem tudok megbarátkozni ezekkel az űrbeli kalandokkal. 

 

Értékelés: 10/7